Lemezkritikák

Nem tehetek róla, évtizedek óta rajongok Mike Tramp hangjáért. Pedig nem egy Pavarotti a dán származású srác, de én sosem rajongtam „a csillagokat is leéneklem az égről” frontemberekért. Amióta meghallottam a White Lion 1987-es Pride lemezét, azóta legyen az Freak Of Nature vagy akár szólóban, rabja vagyok a nyávogós, olykor sírásra csukló hangjától. Na persze a White Lion nem csak róla szólt (még ha ő ezt így is gondolja),...

Új Queensryche lemez jött ki március végén. Ez a tény az emberekből általában kétféle reakciót vált ki; az egyik csoport lemondóan legyint, a másik pedig bizakodik, hogy az 1990-es Empire album után talán letesznek valami értékelhetőt az asztalra Geoff Tate-ék. A poént lelőném, én a második csoporthoz tartozom. Jelen időben, tehát még mindig remélek. És ezzel mindent elmondtam a lemezről. A 2006-os Operation: Mindcrime II lemez bukás volt, zseniális (1988-ban...

Sebastian Bach tavalyi Kicking & Screaming szólólemezének beharangozójában arra célzott, hogy az új szerzemények erősen hajaznak majd korábbi bandájának, a Skid Row-nak első két lemezén található gyöngyszemeire. Nem kell ahhoz személyesen is ismernünk a frontembert, hogy rájöjjünk a nagyotmondására. Állítólag amúgy is hajlamos Münchausen bárót is megszégyenítő füllentésekre, de itt másról van szó. A debütáló, illetve az 1991-es Slave To The Grind című Skid Row lemezt egyszerűen nem lehet...

Kétségtelen, hogy ha a dallamos heavy metal kialakulását elemezzük, akkor nyugodtan kijelenthető, hogy a Dokken a legeurópaibb amcsi zenekar. A norvég felmenőkkel rendelkező frontember, Don Dokken a 80-as évek végén Európában szívta magába a zene illatát. 12 éves korában még gitározni tanult, de aztán az egyik sulis fellépésen nem jött el a csapat énekese, így Don kényszerből ragadta magához a mikrofont. Olyan jó hangja volt (amit persze énekleckékkel képzett...

Ha valaki kimondja előttünk az Evanescence nevet, alighanem az énekes Amy Lee arca ugrik be, ahogy egy földig érő ruhában üldögél fekete zongorája mögött. De még az is előfordulhat, hogy egyből az együttes legújabb, 2011 októberében megjelent albumára asszociálunk, ami az első olyan korongjuk, ami a zenekar nevét viseli. Az Evanescence manapság a legkedveltebb goth rock/metál együttesek közé tartozik, alig akad olyan ember, akinek ne csengnének ismerősen a...

Az 1964. június 3-án Düsseldorfban született szőkeség tagja volt a germán heavy metal zászlóvivőjének számító Warlock zenekarnak. Érdekes folyamat, de megtörtént, hogy én személy szerint előbb hallottam Doro első szólólemezét az 1989-es Force Majeure korongot, mint a Warlock-nak a nagylemezeit. Egyrészt abban az időszakban az általános iskola padját koptattam, másrészt akkoriban csak úgy lehetett hozzájutni valamilyen „nyugati” banda lemezéhez, ha némi pénzért cserében átmásoltattuk az Elektromos Krokodil (netán a...

Mindig is felemás érzéseim voltak a banda zenéjével kapcsolatban. Egyfelől tagadhatatlan, Hannes Braunék eddig megjelent albumai hemzsegett a jól megírt, sikerre ítélt, slágergyanús szerzeményektől, melyek olyan dalírói vénáról árulkodnak, melyekről sokan csak álmodozhatnak.  Ugyanakkor  ez a Heavy/  Power  ( Helloween,  Edguy) –  Glam  Metal házasítás, nyakon öntve mindenféle giccses vidámkodással  lehet egyszerűen túl sok is, viszont  az erre fogékonyak kétségtelenül új kedvencet avathattak az elmúlt években. Mindenképpen hozzátartozik a...

Mi a közös bennük: Black Sabbath, Led Zeppelin, Judas Priest, Iron Maiden, Saxon? Szerintem egyből rávágjátok: a Szigetország! Anglia a világ talán legfontosabb országa, már ami a heavy metal történelmét illeti, hiszen a műfaj alapító, illetve meghatározó zenekarainak tucatjai indultak innen. Azonban a brit fiatalokat nem csak az onnan indult NWOBHM (a brit heavy metal új hulláma) vonzotta, voltak, akik inkább a tengerentúlon dúló, főleg a Bay Area-öböl partján...

Nehéz dolga lenne Udo Dirkschneidernek, ha bárkivel is el akarná hitetni, hogy nem legendás egykori bandája, az Accept vonalát követi U.D.O. névre hallgató szólócsapatával. Az 1986-os Russian Roulette album után búcsúzott Udo az Acceptől, aztán a ’90-es években ismét egymásra találtak, de csak átmenetileg, 2005-ben pedig hatalmas nosztalgiabulikat hoztak össze, többek között nálunk is a Sziget HammerWorld színpadán. Kétség nem férhet hozzá, állat is volt a klasszikus Accept az...

Nem nagyon követtem az utóbbi években a Papa Roach pályáját. A nu metal mozgalom idején híressé vált csapat március végén kiadta ötödik albumát Metamorphosis címmel, és mivel az ezredforduló tájékán bírtam őket, kíváncsi voltam, hogy most, a trend lecsengése után mit tudnak. Kábé azt, mint rég. Csaknem tíz éve volt, mikor első lemezük, az Infest megjelent, és az azon található Last Resortról mindenki beazonosíthatta a bandát, levitte mindenki arcát,...