Blind Guardian – At The Edge Of Time 2010
A német zenekarral első találkozásom a Follow The Blind turné magyarországi, csepeli (!) művelődési házban az Iced Earth-el adott közös koncertre tehető, valahol 1990-91 körül. Hansi Kürsch első két lemezére gyors, a speed metal alapelemeit felvonultató, mégis dallamos darabokat írt. Tales From The Twilight World című lemeztől kezdett bonyolódni a világ, amikor szimfonikus elemeket is csempésztek a gyors vágták közé. A hatodik lemezen aztán (Nightfall In Middle Earth)...
Vesania – Deus Ex Machina (2014)
A bandatagok mellett engem is megmosolyogtat, amikor a Vesania-t, Lengyelország vezető metal supergroupjaként emlegetik. Akik nincsenek teljesen tisztában eme alulértékelt szimfonikus black metal banda történelmével, hajlamosak ekképp aposztrofálni a (többek közt) Behemoth, Decapitated, Dimmu Borgir, Vader… stb stb… tagokból álló hordát, pedig a történet pont fordítva történt. Bár az elmúlt években lényegesen több aktivitást mutattak Bem József unokái az előbb említett csapatok oldalán, szerencsére Tomasz „Orion” Wróblewskinak még a...
Zed Yago – Pilgrimage (1989)
Ezrek ostromolták a csúcstalálkozót, Hamburgban elszabadult a pokol. A G20 gazdasági világcsúcsot idén a németországi Hamburg városában tartották meg. Hogy miért ezt a nagyvárost választották, az jó kérdés, mivel az ilyen események alkalmával mindig számítani lehet az ellentüntetésekre. Idén sem volt másként - az antikapitalista tüntetők három napon keresztül ostromolták a várost, 20 ezer rendőrt vezényeltek az utcákra. A tüntetők eleinte petárdákkal, később égő blokádokkal, autók (köztük rendőrautók) felgyújtásával,...
Moonspell – Extinct (2015)
Kamaszkorom óta rajongok a Portugália első számú zenei exportjának számító Moonspellért. Nem mellékesen egyike az első 10 nemzetközi bandának, akikhez ifjú koromban volt szerencsém (még anno 1999-ben, a másik örök kedvenc Kreator mellett a PeCsában). Annak ellenére, hogy átlagosan minden második lemezüket tartottam igazán jól sikerültnek, nálam mindig eseményszámba ment, ha kijött egy új anyag a luzitán farkasoktól. A rendkívül sápadtra sikerült 2012-es dupla cd-s Alpha Noir/Omega White után pedig izgatottan...
Linkin Park – Hybrid Theory (2000, Warner)
Még el sem kezdtem írni a cikket, de már hallottam a hangokat. Azokat a hangokat, amiket ti fogtok mondani és/vagy gondolni arról, hogy van-e helye a Linkin Park debütalbumának a Rocközön virtuális hasábjain avagy nincs. Én úgy döntöttem, hogy van, és az alábbiakban ezen nézetemet igyekszem alátámasztani. Rögtön kezdeném a legfőbb okkal, amiért a Klasszikusok rovatba került: alig ismerik páran a röfferek közül. Főleg az idősebb generáció képviselői...
KlasszikuShock: Tesla-Bust A Nut (1994)
2013 utolsó KlasszikuShock írása következik most. Sokat gondolkodtam, hogy ha már az évet elbúcsúztatjuk, akkor a rovatba is valami igazán méltó albumnak kell szerepelnie. Olyan amire minden rockzenét szerető ember felkapja a fejét, amire mindenki elismerően bólogat. Aztán az jutott eszembe, hogy valami igazi kuriózum kellene amit méltatlanul kevesen ismernek, pedig többre lennének hivatottak. Hosszas tanakodás után úgy döntöttem, legyen az utóbbi. Mégis jobb egy olyan együttesről olvasni, akiket...
Periphery – Periphery III: Select Difficulty (2016)
A minap olvastam, hogy a 21. század legjobb lemeze a német Hammer-nél, a Slipknot IOWA lemeze lett. Vagyis 2000 és 2016 között nem jelent meg nála jobb lemez. Ez akkora abszurdum, mint a Holdra utazás. Kapásból száz lemezt tudnék felsorolni, amely mellett az IOWA úgy elsápadna, mint a tej, amikor találkozott a kakaóval. Többek között a Periphery utóbbi albuma, a monstre dupla Juggernaut is köröket ver a fent említett...
Dreamgrave – Presentiment (2014)
Kellemes meglepetés volt a szegedi Dreamgrave bemutatkozó anyagát meghallgatni, két okból is: először is elég ritka, hogy egy zenekar az első nagylemezével erős anyaggal rukkoljon elő. A másik, ami külön büszkeséggel tölt el, hogy kis hazánkból érkezett ez az ígéretes debüt. Akkor nézzük hát, hogy mit rejt a Presentiment című lemez. A horrorisztikus Ethereal Eternity intró előrevetíti azt a hangulatvilágot, amit az elkövetkezendő percek tartogatnak számunkra, majd ügyesen átsiklanak a Black Spiral című dalba, amivel...
Cool Head Klan – Pofa Befogva
::jseblod::copy_ofnarticle::/jseblod::::default_action::::/default_action::::panel_article:: ::/panel_article::::wysiwyg_introtext::Jó cucc::/wysiwyg_introtext::::wysiwyg_fulltext::Nagyon jó cucc::/wysiwyg_fulltext::::panel_article_details:: ::/panel_article_details::::panel_article_params:: ::/panel_article_params::::panel_article_meta:: ::/panel_article_meta::::panel_end:: ::/panel_end::::ertekeles::8.5::/ertekeles::::cover::images/covers/chkpofabefogva01.jpg::/cover::::tracklist::1. szám2. szám::/tracklist::::jseblodend::::/jseblodend::
Satyricon – Live at the Opera (2015)
A tekintetben, hogy mi számít zenei fejlődésnek, illetve egyszerű váltásnak, valószínűleg sohasem lesz konszenzus, kiváltképp ha egy olyan műfajról van szó, mint a black metal. A Satyricon, hasonlóan a többi vezető skandináv hordához, örökké napirenden tartja ezt a kérdést, maga mögé parancsolva az olyan, mára már bagatell vitákat, mint a szintetizátor vagy a női vokál létjogosultsága a ”true” black metal zenékben. A Frost és Satyr által közel 25 éve...
















