KlasszikuShock: Crimson Glory – Transcendence (1988)
Kíváncsi vagyok, 2016 végén mennyien emlékeznek még egy bizonyos Crimson Glory zenekarra. Pedig a bandát az amerikai progresszív metal-mozgalom egyik zászlóvivőjeként tartják számon, a Queensrÿche, a Dream Theater, a Fates Warning és a Watchtower mellett. A ’80-as évek közepén a floridai zenekar azon új csapatok közé tartozott, akik visszahozták és újra divattá tették a technikás játékot és az erőt a Heavy Metalba. Volt is nekik négy nagylemezük. Két zseniális,...
Midas Touch – Presage Of Disaster (1989)
A Midas Touch muzsikusai Svédországban látták meg a napot. Ez még magában nem foglal akkora figyelmet, az viszont már felettébb furcsa, hogy a zenészek a thrash metal mellett tették le voksukat, annak is a technikásabb formájánál. Mondjuk germán vonalon a Mekong Delta, Deathrow, Destruction, Vendetta-féle irányt lehetne becélozni, ha jellemezni szeretnénk őket. Persze azért a Metallica sem hiányozhat, mint ahogy a ’80-as évek végén egyetlen thrash banda sem titkolta,...
Queensrÿche – American Soldier (2009)
Új Queensryche lemez jött ki március végén. Ez a tény az emberekből általában kétféle reakciót vált ki; az egyik csoport lemondóan legyint, a másik pedig bizakodik, hogy az 1990-es Empire album után talán letesznek valami értékelhetőt az asztalra Geoff Tate-ék. A poént lelőném, én a második csoporthoz tartozom. Jelen időben, tehát még mindig remélek. És ezzel mindent elmondtam a lemezről.
A 2006-os Operation: Mindcrime II lemez bukás volt, zseniális (1988-ban...
Journey – Live (DVD, 2001)
A Journey minden bizonnyal egyike a valaha létezett legjobb amerikai bandáknak. A zenekar talán még többet járult hozzá a dallamos rockzene vagy AOR muzsika létrejöttéhez, mint bármelyik pályatársa, legyen szó akár a Bostonról, a Foreignerről vagy a Kansasről. Pompás dallamaik, meglepő hangszerelési ötleteik és magas szintű dalszerzői képességeik nemcsak magasan kollégáik fölé emelték őket, hanem több mint 50 millió eladott lemezt is eredményeztek. Anélkül, hogy igazán betörtek volna az...
Hate Eternal – Infernus (2015)
Nagyon szeretem a Morbid Angelt és nagy tiszteletben tartom Erik Rutan életművét, de a Hate Eternal valamiért eddig nem talált telibe nálam. A néhai morbid gitáros, akit tárgyunk zenekara mellett, produceri/hangmérnöki munkásságáról is ismerhet a death metal tábor, most azonban valami nagyon különlegessel állt elő a négy évvel ezelőtti Phoenix Amongst The Ashes után. Nem is pazarolnám tovább a szót a bevezetésre, térjünk a lényegre. Semmi előjáték, semmi cicoma,...
Fear Factory – Genexus (2015)
Megmosolyogtattak azok a Fear Factory rajongók, akik nemtetszésüket fejezték ki azzal kapcsolatban, hogy kedvencük az előző, The Industrialist című lemezt dobgép használatával vették fel. Most komolyan. A Demanufacture dobhangzása élőbbnek hat? Ne fárasszuk egymást! A Christian Wolbers/Raymond Herrera által komponált Archetype és Transgression lemezek kivételével, egyetlen egy FF album dobsoundjára sem lehetett eddig ráfogni, hogy "élő". Burton C. Bell énekes és a 2009 óta visszatért Dino Cazares gitáros legnagyobb bűne az volt, hogy sok más (sok esetben...
Thy Catafalque – Meta (2016)
Kijelenthetjük, hogy a Kátai műveknél, gőzerővel folynak a munkálatok. Hiszen még ki sem hült, a tavaly megjelent Sgúrr, máris itt a folytatás a Meta személyében. Emellet pedig, még saját néven is újra szóló albummal jelentkezet, továbbá életre hívta a Neolunar-ra keresztelt dark synt-pop projectjét. Be vallom, az első promo daloknál kicsit megijedtem, hogy az önismétlés csapdájába esik a mester, hiszen nagyon ismerős témák köszöntek vissza a dalokból. Később kidrült,...
Angeline – We Were Raised On Radio (2021)
A dallamos hard rockerek 1987-ben alakultak a svédországi Ljusdalban. A zenekar nevét Paul Sabu egyik dalának címéből vették át, ami azt bizonyítja, hogy az AOR muzsikára fókuszálnak. A fantasztikus 1988-as demót (The Legend) követően 1990-ben Don't Settle For Second Best! címmel adták ki bemutatkozó nagylemezüket. Sajnos a banda eredeti énekese, Jörgen "Sigge" Sigvardsson 1995. február 13-án szívbetegségben elhunyt, de Jocke Nilsson gitáros nem sokkal később átvette a frontemberi teendőket...
KlasszikuShock: Judas Priest – British Steel (1980)
Múlthéten a KlasszikuShock rovatunkban Kieron a Paradise Lost örökérvényű Draconian Times lemezének bemutatójánál azzal érvelt, hogy a dark/goth műfaj legnagyobb bandájának, legjobban sikerült lemezét mutatja be. Kijelentését még abban a tudatban sem lehet cáfolni, megvétózni, hogy cikke írását biztos nagymértékben befolyásolta, az, hogy már lázban ég a pár nap múlva esedékes bécsi Paradise Lost/ Katatonia/ Lacuna Coil csúcshármas koncertjétől. Míg ő a bulira készül, én azon agyaltam, hogy egy...
Sting in the Tail lemezkritika és Scorpinformációk
The Best Is Yet To Come... Rudolf Schenker, Klaus Meine, Matthias Jabs, James Kottak és Pawel Maciwoda a Scorpions tagjai beiktatást nyernek a Hollywood's RockWalk -ba 2010. április 6-án délután. A Scorpionst -- amely együttes eladott, több, mint 100 millió lemezt világszerte-- a rajongóik tisztelik meg, egy különleges ceremónia keretein belül a Guitar Center in Hollywood-ban. Ez a jelölés egy nagyon különleges alkalom a Scorpions számára: március 23-án...


















