Lemezkritikák

A Lacuna Coil felállása komoly változásokon ment keresztül legutóbbi albumuk, a Broken Crown Halo 2014-es kiadása óta. Cristiano ‘Pizza’ Migliore gitáros és Cristiano ‘Criz’ Mozzati dobos már az album bemutató turnéján sem vettek részt, Marco "Maus" Biazzi pedig 2015-ben hagyta el a zenekart. A Delirium címre keresztelt új albumot a Cristina Scabbia (ének), Andrea Ferro (ének), Marco Coti-Zelati (gitár/basszusgitár/billentyűs hangszerek) és Ryan Blake Folden (dob) felállás jegyzi, az előzetes...

Az „Álomszínház” soron következő nagylemezének megjelenésével egy új fejezet kezdődött a zenekar életében. Mint azt minden zenében járatos ember tudja, a Dream Theater egyik alapítója és névadója Mike Portnoy tavaly szeptemberében, huszonöt év együtt zenélés után ott hagyta a zenekart. Helyére hosszas meghallgatásokat követően az a Mike Mangini kerül, aki korábban olyan neves bandákban fordult meg, mint az Annihilator vagy az Extreme, de több évig turnézott Steve Vai-jel is,...

Eheti KlasszikuShock rovatunk főszereplője nem más lesz, mint a dark/goth zene legnagyobb alakja, a Paradise Lost.  Sokan általánosítanak, hogy a gótikus zene az, amikor pandára sminkelt lányok a könny-szemükkel csorgatják a vérüket, a meleg próbababára sminkelt cicafiúkra. Hát kurvára nem! Ez az az általánosítás, amit a legjobban utálok, összekeverni a dark/goth vonalat az érvagdosós emoval. Rendszerint Nick Holmesék is megsértődnek ezeken a kijelentéseken, de nem tudnak vele mit...

Nem mondható el rólam, hogy a kezdetektől, hű de baromi nagy Stryper-fan voltam. Nem mintha bármi bajom lett volna a keresztény metalarcok dallamvilágával, egyszerűen a beáramló információ hiányában nem jutott el hozzám az általános iskola padjai közé a legendás érájuk (The Yellow And Black Attack 1984, Soldiers Under Command 1985, To Hell With The Devil 1986, In God We Trust 1988). A két László – Cselőtei és Lénárd- még...

Néhány rock/metal rajongóval karöltve az egyik közösségi oldalon létrehoztunk egy csoportot, célunk pedig az volt, hogy összegyűjtsük hazánk zenekarainak hanganyagait. Mivel nem akartunk illegális letöltő oldalt, ezért szigorúan csak a mára már kereskedelmi forgalomban nem kapható kiadványok kerülhettek fel. Erről az útról nem térünk le, így megy napjainkban is. Akkor talán egyikünk sem gondolta, hogy ilyen remek közösséget alakítunk ki, a rockzene szeretete összehozott mindenkit, több barátság is született...

Régóta szívesen látott vendég a lejátszómban az angol Aeon Zen tavalyi debütje. Hadd csapjak in medias res a lecsóba: a magam részéről egészen fantasztikusnak tartom. 2009 egyik legelőremutatóbb prog metal korongja tehát mostani alanyom. A metal világban mindig voltak multihangszeres zsenik, itt elég csak megemlítenem Devin Townsend, Quorthon (Bathory), Insahn (Emperor) vagy kedvenc polihisztorom, Dan Swanö (Edge Of Sanity, Nightingale) nevét. Ők szinte mind képesek voltak arra,...

Pár hete olvashattatok már tőlem egy kritikát a Dream Theater nem hivatalos albumelőzeteséről ( http://href.hu/x/8t4t - a linket rövidítettem, hogy ne három sort foglaljon el), és ott finoman fogalmazva sem pozitív véleményemnek adtam hangot. Valahogy nem vártam Dimmu Borgir hatásokat egyik kedvenc bandám zenei palettáján, noha kétségtelen, korábban is elég sok dologba belenyúltak már Portnoyék. A lemez hátralévő kétharmada azonban könnyebben utat talált a szívemhez, mint a black metalos...

Az étvágygerjesztőnek szánt, tavaly év végi Road To Nowhere EP számomra pont arra volt elég, hogy még inkább felfokozott állapotba kerülve várjam a walesi srácok harmadik nagylemezét. Az a négy dal egy bivaly csapatot mutatott, és az év elején, fokozatosan kiszivárogtatott pár új dal sem adott okot aggodalomra. Mint ahogy az a tény sem, hogy a Scream albumnál dirigáló Colin Richardsont egy másik nagyágyú, a Linkin Park debütön...

Mit is várhatunk egy olyan zenekartól, amely a '80-es évek elejétől nyomja az ipart? Sőt, igazából 1979 óta léteznek, bár akkor még Axes néven készítették el első kislemezüket. Én a '89-es Voices In The Night albumukat ismerem és teszem fel időnként a lemezjátszóra. Az album producere Michael Sweet volt, tehát a Stryper párhuzam adja magát, és ha az információim nem csalnak, a bostoni Mass tagjai is mélyen keresztény vallásúak...

Akik ismernek, azok jól tudják, hogy nagy kedvelője és tisztelője vagyok Kalapács Józsi (vagy ahogy mi emlegetjük itt a Rocközönön, Jauzsi bácsi) munkásságának.   Biztos vagyok benne, hogy ő olyan ember, aki soha nem csinálna mást, csakis ezt, mert ez élteti és ezért él. Tavaly novemberben jelent meg az új Kalapács album. Hogy miért csak most a lemezkritika? Mert nem hiszek abban, hogy a lemez megjelenése után szinte...