Ektomorf – Black Flag (2012)
Írásommal abszolút nem szeretnék megbántani egyetlen hazai zenészt/zenekart, de véleményem szerint thrash metal vonalon (vagy manapság már előszeretettel groove metalnak keresztelt) idén a Mezőkovácsházáról indult Ektomorf alkotta a legnagyobbat. Valamiért itthon nem szeretik Farkas Zotyáékat. Nem tudom a miértjét, de igazából nem is érdekel. Elévülhetetlen tény, hogy a banda olyan karriert futott be magyar zenekarként, amit eddig kevesen tudtak véghezvinni! Többek közt turnéztak már a Children Of Bodommal, a...
Necessary Darkness-Brutális EP jött a Dear Mother-től.
A digitalizált világ egyik legnagyobb előnye, hogy hacsak nem akarsz, nem kell a lemezboltok előtt sorban állni egy albumért, hanem a megjelenés pillanatában elérheted digitálisan. Ráadásul különböző teaser-ek formájában már jó előre tudhatod ha kedvenceidtől érkezik valami friss a közeljövőben. Sőt olyan zenekarokra is rátalálhatsz akikről eddig nem is hallottál, és ha nem létezne az internet esélyed sem lenne megismerni őket. Így ismerkedtem meg 2021-ben a holland Dear Mother...
Coal Chamber – Rivals (2015)
A ködös nyilatkozatok ellenére is sejteni lehetett, hogy a haknizás mellett egy új lemez is megjelenhet a '90-es évek első generációs nu metálosaitól. Mivel a szintén Dez Fafara vezetette Devildriver az utóbbi időkben kénytelen volt takarékra venni magát a tagcseréknek (és talán egyéb, nem publikus ügyeknek) köszönhetően, így adta magát a lehetőség, hogy a jövőre az ötödik X-et betöltő frontember több időt töltsön a "szénbányában" régi társaival. ...
Machine Head – The Burning Red (1999, Roadrunner)
Aki ismer, tudja, hogy a Machine Headdel kapcsolatban nem tudok nem elfogult lenni. Imádom a csapatot, szerintem nincs gyenge korongjuk, bár ezt a szakma nem így gondolja, a kritikusok csak a debüt Burn My Eyes-tól dobtak egyértelmű hátast, az utána következő The More Things Change már kevesebb elismerést kapott, a rap-metalos korszak által megbénított The Burning Red és Supercharger korongok pedig szinte dicsérő szóban sem részesültek. Az idő azonban...
Dødheimsgard – A Umbra Omega (2015)
Idestova másfél évtizede annak, hogy 14 évesen volt szerencsém a Vörösmarty Művelődési Házban megtekinteni a Dimmu Borgir, Dark Funeral, Evenfall, valamint a Dødheimsgard fellépését. Utóbbi zenekar, ha zenéje miatt nem is, de megjelenése miatt annál mélyebb benyomást tett rám. Az énekes sado-mazo felszerelésében előadott blaszfémia akkor sem tett rajongóvá. Most, hogy 2015-ben lehetőséget kaptam arra, hogy (immár felnőtt fejjel) kivesézhessem az aktuális korongot, megosztanám veletek, hogy hol is tartanak...
Hot Beaver – Pillars of Creation (2016)
A Hot Beaver egy stoner / grunge / desert rock stílusban mozgó zenekar, amelyet a Green Machine nevű Kyuss-tribute formációban már együtt zenélő Horváth „Sexy" Gábor basszusgitáros és ifjabb Kocsándi Miklós gitáros alapítottak. Nagyon nem vesztegették az idejüket, a tavalyi év során Vulcan Death Grip néven kiadtak egy négyszámos bemutatkozó EP-t, elértek egy kiváló második helyezést a Wacken Metal Battle tehetségkutató hazai fordulójában, illetve lezavartak az Ektomorf vendégeként egy...
AngelZ – Hetedik érzék (2007)
Nem nyúlik túl régre az ismeretségem az AngelZ zenekarral. Tavaly decemberben láttam őket először a Rocktogonban a Magnetica előtt. Akkor még csak egy számuk fogott meg, az azóta megtekintett két koncerten pedig egyre több, így gondoltam, ők lesznek következő kritikám alanyai.
A csapat oszlopa egy testvérpár, Kiss Viki és Zalán. Ők 2001-ben kezdtek zenélni (Viki biográfiája szerint legalábbis abban az évben alakult az AngelZ), ám sokáig nem bukkantak társakra (vagy...
KlasszikuShock: Kreator-Endorama (1999)
Nehéz megítélni azt, ha egy zenekar, az addig bevált stílusát félredobva, valami újba vág bele. Ez vagy nagyon rossz eredményt szül, vagy nagy sikert arat, de legtöbb esetben a fogadtatás is nagyon vegyes. Szinte biztos azonban, hogy idő kell, mire a rajongók megszokják a változást. Gondoljunk csak a Paradise Lost - One Second című albumára, ami mára megkerülhetetlen mérföldköve a zenekarnak, de akkor mindenki átkozta, hogy a jól bevált...
Machine Head – The Blackening (2007, Roadrunner)
Nem hiszem, hogy van valaki a Röffök családjában, aki ne hallott volna eddgi a Machine Head-ről, legalább említés szintjén. Az 1992-ben, Oaklandben alakult négyes a koraidőkben hardcore hatásoktól sem mentes thrash metalt játszott (sokan máig a csapat legjobbjának tartják a debüt Burn My Eyes korongot), majd az ezredforduló környékén bejöttek a rappelős verzék a csapat repertoárjába, de véleményem szerint az ezen időszakot fémjelző két album (The Burning Red, illetve...
Sword – Sweet Dreams (1988)
Emlékszik még valaki a Sword zenekarra? Kétségtelen, a '80-as évek második felének egyik legizgalmasabb kanadai heavy metal bandájának ők tekinthetők. A Rick Hughes énekes, Dan Hughes dobos, Mike Plant gitáros és Mike Larock basszusgitáros alkotta csapat összesen két lemezt készített, de a rövid fennállásuk alatt számtalan zenészikonra tettek nagy hatást. A Sword a kanadai Quebec tartományban alakult meg 1980-ban és mindössze két albumot adtak ki, 1986-ban jelent meg a...