Leander, Leander Rising, Am I God, ami aztán később Amigod, majd Leander Kills. Köteles Leanderről nem mondható el, hogy unatkozna. Szeptember elején sokkoló hír rázta meg a Leander Rising táborát, mondván, szeretett csapatuk feloszlik. Persze megadják a módját, egy nagyon komoly őszi/téli turnéval búcsúznak közönségüktől. A budapesti buli december 27-én lesz a Barba Negrában, mondanom sem kell, már jóval a buli előtt gazdára talált az összes belépő, így a teltház garantált lesz. Visszakanyarodva a frontember ténykedéseire, október 24-én az Amigod névre hallgató friss formációjával adta lemezbemutató koncertjét (a helyszín az A38 Hajó volt), hogy aztán gyorsan buszba pattanjon és meg se álljon Tatabányáig, ahol a Leander Rising lépett fel. Hiába, úgy szép az élet, ha zajlik. És akkor még nem is említettem az október 31-én friss dallal és a hozzá tartozó klippel debütáló Leander Killst. De őket most hagyjuk is, jöjjön Leander szintipop-os agymenése, az Amigod és az október 24-én megjelent Love Story.
Nincs is azzal baj, ha az ember több zenei stílusra nyitott. Én például már nem tagadom, hogy hosszú ideje eltávolodtam a tradicionális heavy metaltól. Már nem motiválnak azok a trappolós, galoppozós gitár riffek, amik tizenévesen megvadítottak. 2015-ben már én is haladok a korral, a zenében jóval inkább elfogadom (sőt, szinte követelem) az elektronikus kütyük használatát, a szintifutamok pedig egyenesen kedvenceim lettek. Így aztán naná, hogy a CD-gyűjteményemben itt sorakoznak a Depeche Mode, Kraftverk albumok, de még a norvég A-Ha egy-két válogatáslemeze is szívem rejtett darabja. Ezért talán érthető a lelkesedésem, amikor megtudtam, hogy Leander az Amigod-dal kicsapong a szintipop világába.
Október 24-én jelent meg az Amigod első teljes nagylemeze Love Story címmel. A Hősöd című dal egy ideje már kiemelt rotációban fut a Petőfi Rádión, a Petőfi TV pedig a már fentebb említett A38-as koncertet is rögzítette, és november 25-én le is adták a televízióban. A banda tagjai Leander mellett Fábri András és Czifra Miklós gitárosok, illetve a Leander Rising első dobosa, Maczák Márk, első EP-jük tavaly jelent meg AM címmel. Mondhatjuk, hogy valamilyen szinten haveri társaság is az Amigod, hiszen Fábri András és Köteles Leander már 2000 körül alapított egy közös bandát, útjaik aztán 13 éve elváltak. A frontembernek nem idegen Maczák Márk személye sem, hiszen vele alapították a Leander Rising-ot, amiből Márk kiszállt, jelenleg a Watch My Dying oszlopos tagja. Mindkettejükkel állandó téma volt egy közös project, majd egy átmulatott éjszakán megismerkedett Czifra Mikivel (ex-Balkán Fanatik), akivel kiderült, hogy közös fétisük a 80-as synth-pop és metál így össze is állt a zenekar. Zeneileg a pop és a rock keveréke elektronikus elemekkel meg egy kis hagyományos magyar folkkal.
Kezdeném rögtön a pofáneséssel, vagyis a lemezt nyitó, egyben kiemeltként kezelt Hősöd dallal. Ok, hogy szintipop meg mittudomén, de azért Leander korábbi ténykedése, na meg a két gitáros felállás alapján csak következtettem egy kis harapós soundra. Nem kell metalkodni, írtam, hogy nem is szeretem, de ez a lagymatag tuka-tuka ami a dal alapját képezi, bizony a legrosszabb mulatós tételekkel veszekszik. Dobtam tőle egy hátast és hiába a többszöri megpróbálkozás, azóta sem jön be. Még szerencse, hogy a folytatás ennél erősebb. A személyes kedvencem egyértelműen a címadó dal. Itt sem tépnek a gitárok, de a U2-szerű, new wave-es gitársound azonnal a fülbe ragad, ehhez pedig társul Leander zseniális szövegvilága. Lehet ezt kérem így is. Zeneileg más, mégis Leanderes. Két klipes dallal (Taníts meg élni, Este van) folytatódik az album. Az utóbbi, a magyar népdalok legszebb hagyományait felelevenítő dal is nagyon erős. A másik nagy kedvenc a Monster, ami szerkezetileg akár a finn To/Die/For valamelyik lemezén is helyet kaphatott volna. Ők legalábbis valami hasonló vegyületet kreáltak, persze azt akkor love metalnak volt hivatott nevezni. Ez pedig a Love Story, a folytatásban pedig a magyar dalok angol verziói, illetve az Edda klasszikusának egy morbid feldolgozása szolgáltatja még a hallgatnivalót.
Összességében maradt bennem jócskán hiányérzet. Az egy dolog, hogy a Hősödtől falra mászok, de még angolul is itt van. Nem tudom mi volt a lemez mielőbbi megjelenésének célja, talán jobb lett volna ezúttal is esetleg egy EP-vel jelentkezni, mert ezt így a magyar-angol dalokkal, és a feldolgozással nem nevezném kerek egésznek. Ettől függetlenül várom a folytatást, mert a potenciál ott van a csapatban. Sajnálom, hogy a lemezbemutató buliról lecsúsztam, pedig a hírek szerint élőben „karcosabbak” a srácok. Várom a folytatást, addig pedig egyezünk ki egy erős közepesben.
Pontszám: 5/10