Külföldi

Mi az Isten volt ez? Hívott fel, amúgy teljesen jogos kérdésével haverom éjfél után pár perccel az előbb látott KISS koncert sokkjából ébredezve hazafelé. Hát fogalmam sincs. Az év bulija? Válaszoltam. Azóta a kérdőjel eltűnt a végéről: Az év bulija, minden kétséget kizárólag.  Sok mindent láttam már életemben, több száz, ha nem ezer koncerten jártam már. Az AcDc-től a Metallicáig bezárólag szinte az összes nagyágyút megnéztem már, egyedül a...

Az átlagos nyugdíjas már nem vágyik sokra. Becsületben, munkával ledolgozott élete után már csak pihenne, utazna, unokákra vigyázna, esetleg a konyhakertben gondozná a paradicsompalántákat, vagy csak a tévé előtt ülve várná kedvenc sorozatát.  Ehhez képest van olyan hetven éves, aki 15 kilós bőrszerkóban, motoron érkezik a színpadra a koncertjén, és 90 percen keresztül énekel olyan erővel mintha csak 20 éves lenne. Na Ő Rob Halford, Ő maga a Heavy...

Ahhoz képest, hogy a Five Finger Death Punch az utóbbi tíz évben a bombasikerek ellenére jóformán lemezről-lemezre egyre csak érdektelenebbé válik, egészen üdítő, sőt rendesen szívet melengető volt látni, hogy a 2020 elején megtartott legelső budapesti koncertjük mekkorát szólt és mennyire tökéletesen működött. Gyakorlatilag tízezer ember egyként ünnepelte azt, hogy Báthory Zoltán gitáros, aki a ‘90-es években állítólag mindössze egy darab gitárral a hátán hagyta itt az országot, sok...

Alapvetés. Kihagyhatatlan. Legalább egyszer mindenkinek muszáj. Szokták ezeket mondogatni filmekre, könyvekre, meg persze zenekarokra is, és ha utóbbiakról van szó, igazából nem nagyon tudnék olyan nevet mondani, akikre jobban illene ez a közhely, mint az Iron Maiden. Habár a több mint negyven éve töretlenül nyomuló angoloknál sokkal későbbi, modernebb bandákon nőttem fel, de amikor először láttam őket a 2018-as Volt fesztiválon, kénytelen voltam megállapítani, hogy tökmindegy, mi a kedvenc...

Végre eljött az ideje, hogy írhatok pár sort bolygónk egyik legkülönlegesebb zenekaráról, a Dream Theaterről. Viszonyom réges régen kezdődött az államokbeli prog legendával, és bár napjainkra kissé megromlott a kapcsolatunk, megfáradtam az utóbbi időkben kiadott anyagaiktól, mégis kötelességemnek éreztem részt venni a kultikus Metropolis Pt. 2: Scenes From A Memory korong 20 éves szülinapi turné budapesti állomásán.  Azt is meg kell valljam, számomra ez a lemez nem jelent annyit, mint mondjuk...

Röviden: korrekt. Hosszabban: Na lássuk! Valószínűleg nem kérdéses ennek a koncertnek a fontossága, hiszen két olyan formáció tette tiszteletét kicsiny országunk porondján, akik a metal zenét, mint olyat velejében reformálták meg, ezáltal újabb zenei alfajok felé megnyitván az ajtókat. Mindazonáltal fura párosításnak hathatott a lengyel extrém metal titánjait összerakni a mára már legendás iowai betyárokkal, mégis úgy éreztem, ez egy kiváló párosítás.  A 18:30-as kapunyitást az esthez illő zord időjárás is...

Nyáron úgy voltam vele, kötelességem részt venni egy Eluveitie koncerten, mert már jó ideje nem fordultak elő kicsiny hazánkban, szóval kapva kaptam az alkalmon és nem is csalódtam. Kvázi a koncert másnapján bejelentésre került a folk-core vasainak decemberi önálló estje, szóval egy szó, mint száz: duplázás.  Tulajdonképpen a Rockmaratonos koncertjük óta a svájci brigád lemezei igen gyakori vendégek a lejátszóban, úgyhogy bátran mondhatom, viszonylag fel voltam készülve az este történéseire. llenben...

Devin Townsend.. A neve garancia a minőségi zenére, a tartalmas szórakozásra és a legfurább, leggroteszkebb audiovizuális élményre. A Steve Vai session-gitárosából lett énekes, hangszeres-zseni, szinte már csak a saját maga által egyre feljebb tornászott lécet ugorja meg évről évről évre. Ami másnak elérhetetlen a zenében, vagy olyan amiről nem is gondolná az ember, hogy meglehet vagy meg kell csinálni, az Devinnek kisujj gyakorlat. Hihetetlen precizitás jellemzi a kopasz zsenit,...

Nem tudom, mi történik Kanadában, viszont jó pár éve elkönyveltem magamban, hogy ott bármilyen zenei műfaj legbetegebb, legigényesebb, legizgalmasabb formációira rátalálhatunk, és ez alól a thrash metal alapzenekar Annihilator sem kivétel.2 éve már volt szerencsém látni a Jeff Waters vezette brigádot a Testament és a Death Angel társaságában, azonban ebből a zenekarból sosem elég. Mindig érdemes meglesni, mit művelnek élőben. Azért mondom, hogy élőben, mert engem például az utóbbi...

Nagyjából 20 éve lehetett, amikor életem első Def Leppard kazettáit másolgattam át, illetve ekkortájt láttam először a 92-ben megjelent kult-klasszikus Kőbunkó c. filmet.         Joggal merülhet fel a kérdés, mégis mi az isten köze van ezeknek az Amerikai thrash legenda Sacred Reich-hoz. Tulajdonképpen annyi, hogy a Leppardot és a Reich-ot is ugyanabból a filmből ismertem meg. Örökké bennem él a pillanat és az érzés, amikor meghallottam az American...