Lemezkritikák

A dallamos hard rockerek 1987-ben alakultak a svédországi Ljusdalban. A zenekar nevét Paul Sabu egyik dalának címéből vették át, ami azt bizonyítja, hogy az AOR muzsikára fókuszálnak. A fantasztikus 1988-as demót (The Legend) követően 1990-ben Don't Settle For Second Best! címmel adták ki bemutatkozó nagylemezüket. Sajnos a banda eredeti énekese, Jörgen "Sigge" Sigvardsson 1995. február 13-án szívbetegségben elhunyt, de Jocke Nilsson gitáros nem sokkal később átvette a frontemberi teendőket...

State Of Mind címmel a Valve Studio Records kiadó gondozásában most pénteken jött ki a görög melodic rocker Ailafar új nagylemeze. A csapatról itthon vajmi keveset hallani, pedig a John Tzortzis gitáros által 2006-ban elindított banda friss lemeze már a negyedik a sorban. Tzortzis kezdetben saját dalötleteit írta ki magából, amit fel is demózott, de az igazi zenekarosdi 2009 környékén startolt. Szeptemberben el is kezdődtek a Long Way To...

Lemezkritikát írni a mai fogyasztói szokások mellett sokszor igencsak hálátlan dolog. Egyrészt, sok olvasó csak a fejéhez kap, hogy ugyan minek akarja neki egy újságíró megmagyarázni, hogy az adott hanganyag milyen is. Majd azt ő jól eldönti saját minősítésében. Másodszor annyira a populárisra rendezkedett be még a rock és a metál társadalma is, hogy ha nem valamelyik mainstream zenekar új lemezéről jön ki cikk, az átlag ember rá sem...

13 év bizony sok, akárhogy is nézzük. Ennyi idő telt el a Tool előző albuma, a 10,000 Days és az augusztus 30-án megjelent új lemez, a Fear Inoculum között. Itt rögtön el is oszlatnék néhány tévhitet, miszerint a lemez megírása ennyi időt vett volna igénybe – mert sajnos sokan ezt gondolják. Az új album megírásának első fázisa 2013-2014 környékén kezdődött el, az intenzív alkotói munka pedig több aktuális interjú alapján...

Egy valamit magára kicsit is adó zenerajongó már a lemezkiadó nevéből is következtethet arra, hogy nagyjából milyen muzsikát tartalmazhat az adott hanghordozó. Én dallampártiként évek óta figyelemmel kísérem az olasz Frontiers tevékenységét, megannyi remek hard rock/AOR/melodic metal muzsika sorakozik gyűjteményemben a kiadó cégére alatt. Persze aztán Serafino Perugino és lelkes csapata a nagyobb célközösség érdekében ráfókuszált a progresszív muzsikákra is, ezzel pedig engem kilehet kergetni a világból, így óvatosabban...

Semmi sem olyan mint régen, hangzik az ismert mondás. Így van ez a zenekaroknál is. Nehéz  megütni azt a szintet amivel anno beléjük szerettünk, amivel anno megírták a legnagyobb slágereiket. Ha pedig olyan egyedit alkottak mint a Dream Theater 1992-ben, akkor egyenesen lehetetlen, akárcsak megközelíteni is.  2010 óta, mióta Mike Portnoy elhagyta a zenekart, ez a DT negyedik nagylemeze, de valahogy sosem jött össze igazán az az íz, amiért az Álom...

Az Amorphis a mai színtér legaktívabb és legmegbízhatóbban működő csapatai közé tartozik. A finn banda olyan metal zenét játszik, melyre nagy hatással volt a 70-es évekbeli progresszív/pszichedelikus rock, valamint a finn népzene. Ehhez még hozzátehetjük a talán a pszichedelikus zenéken keresztül érkezett keleties (jobbára arabos) dallamokat. A 2003-as Far From The Sun lemezük pedig egyfajta összegzése mindannak, amit az Amorphis eddig csinált. Mondom ezt még úgy is, hogy a...

A Purest of Pain egy már tíz éve létező zenekar, a hivatalos biográfia szerint dallamos death metal-t játszanak. Az alapítótag Merel Bechtold több nemzetközileg is elismert zenekarban épített már fel sikeres karriert gitárosként (Delain, The Gentle Storm), eddigi tevékenysége viszont nagyon távol áll a Purest of Pain világától. A Solipsis a Purest of Pain első nagylemeze. Nyolc évnek kellett eltelnie, hogy ezek a dalok megjelenhessenek, ennek okait részletesen átbeszéltük a...

Az Archaic zenekar alakulásához egészen 2004-ig kell visszamenni, bemutatkozó albumuk Time Has Come to Envy the Dead címmel jelent meg 2006-ban. Akkoriban a thrash metal egyáltalán nem számított népszerű műfajnak, ennek ellenére sikerült még nemzetközi szinten is szép eredményeket elérni a lemezzel. A folytatásra egészen mostanáig várni kellett, a kezdeti lendület számos tagcsere miatt megtört, a nemrég How Much Blood Would You Shed To Stay Alive? címmel kiadott második albumot...

Pár hete a közösségi oldalon írt rám egy nagyon régi kedves zenész-ismerősöm, nevezetesen Botos Laci. A következő sorokkal nem akarom magam öregbíteni, de tény, hogy Lacival elsőként még a szép reményekkel kecsegtető Nottingham zenekarral kapcsolatban ismerkedtem meg. Ennek pedig már idestova simán van vagy 15-18 éve. Laci akkor a vonatozást sem sajnálva pattant fel a gőzösre, hogy meg se álljon Gyömrőig, ahol én a néhai Sirius rádióban indítottam útjára...