Lemezkritikák

Épp a minap, március 25-én látott napvilágot Európában az Amon Amarth legújabb stúdióalbuma, a "Surtur Rising", melyet - bátran mondhatjuk - tűkön ülve várt rajongó és szakma egyaránt. Nos, szubjektív véleményünk szerint az anyag zseniális lett, és ebben úgy látszik, francia kollégáink is egyet értenek velünk, akik számról számra elemezték a lemezt. Íme, erre jutottak: 1. War Of The Gods Az Amon Amarth nem az a fajta csapat, akik...

A hard-rock zene az utóbbi évtizedekben hatalmas változásokon ment keresztül. Korszakok jöttek, majd idővel el is tűntek. Ilyenek voltak a glam, a dirty, a sleeze vagy éppenséggel a grunge térhódítása, majd hanyatlása is. Azt gondolom, hogy hagytak maguk után némi űrt ezek a stílusok, de jó hír az, hogy a feltörekvő új zenekarok némelyike, ha modernebb formában is, de jól helyt áll a dallamokkal teletűzdelt rockzenei palettán. AZ EGYIK...

Sok jó kritikát kapott a Naturus a debütáló lemezükre, mondhatom azt is, hogy megérdemelten. Természetesen az észrevételeimmel nem lehúzni szándékozom a Love of the Lightside-Live on the Darkside albumukat, remélem maguk a tagok sem veszik a kritika egyes pontjait degradálónak. Nem cicóztak a srácok, egyből egy 10 perces dallal indítják a lemezt, melynek címe: A Derelict Planet. Egy ennyire hosszú számban pedig bőven kínálkozott is lehetőség, hogy minél többet mutassanak...

Nem mondhatni, hogy az egykori Carmen frontember Szizsó, és az Amnezia tagokból összeállt Partyzan elhalmozná új dalokkal a rajongóit. A debütáló lemez ugyanis 2007 decemberében jelent meg (a mostanihoz hasonlóan az a CD is a HammerWorld magazin mellékleteként jutott el a közönséghez), tehát nagyjából három és fél évet kellett várnunk az új Partyzan lemezre. Ha közmondásokkal dobálóznék, talán Szizsóék a „jó munkához idő kell” alapján dolgoztak. Azonban az...

Annak ellenére, hogy a K3 új lemeze már megjelent egy ideje (nyár végén), még csak most sikerült megismerkednem az anyaggal. Nos, ki kell hogy jelentsem: barátságom a zenekar muzsikájával tovább folytatódik, sőt most jelentősen megerősödött ez a kapcsolat! Csak azt sajnálom, hogy lemaradtam a lemezbemutató koncertjükről, amit nagyon korrekt módon ingyen meg lehetett tekinteni! Kállai Jánosék keményen dolgoznak már évek óta, és úgy látszik ez kezd megtérülni. Folyamatosan...

Tudom, tudom, már 2012 ősze van, miért most írok listát a tavaly év személyes kedvenceiből, rég megtehettem volna már. Teljesen jogos felvetés tőletek, de igen egyszerű magyarázata van mindennek: Több tucatszor meghallgattam a tavalyi év zenei termését (no persze nem mindet), és most jutottam el oda, hogy biztosan ki tudok belőlük választani egy ötös listát, ami nekem a „best of” 2011. Ilyen egyszerű. No azért annyira mégsem… Először...

Tegnap megvásároltam életem első bakelit lemezjátszóját. A tulaj nem volt számomra idegen. Jól ismertem a sleaze/glam műfaj iránti imádatát, így aztán a szobájában található relikviák sem értek váratlanul. Elmondható, hogy Jani gyakorlatilag minden fontos alapvetést beszerzett a műfaj legnagyobbjaitól. Idő hiányában csak néhány lemezbe hallgattunk bele, meg amúgy is a jövetelem a lemezjátszó letesztelésére irányult, de azért megzörgettük rajta a Skid Row Youth Gone Wild maxiját. Mondanom sem kell,...

Jack Starr az első két Virgin Steele album sikere után úgy gondolta, hogy meg tud állni a lábán egy zenei zsarnok szipolya nélkül is – DeFeis nem éppen a kooperációs tulajdonságairól híres – , és otthagyva a bandát szólókarrierbe kezdett, szépen el is tűnve a süllyesztőben, ahol esetleg néhány ezer ősfan tudta csak, hogy hol szólóban, hol kvázi szólóban, többé kevésbé a jelen felállásban, de alkot még a mester....

A metal műfaj ágas-bogas, néha teljesen öncélú és átláthatatlan szertágazásában van egy olyan kinövés, mely sötétebb és súlyosabb bárminél is amire valaha ráaggatták a metal jelzőt. Ez nem más, mint a doom metal. Hogy bizonyítsam az első mondatomat, a doom metalt, mint műfajt, skatulyát végtelenségig lehet bontani, hisz doom zene a Black Sabbath és doom zene az Inverloch is, jelen ismertető tárgya és mégis mekkora a zenei, hangulati különbség....

Underground alapművek I.  Dropkick Murphys: Sing Loud, Sing Proud! (2001) Új sorozatot szeretnék indítani.  Olyan kiváló underground (punk, hardcore, oi, psychobilly, stb) bandák általam alapműnek tartott lemezeit szeretném bemutatni, melyeket kis hazánkban igencsak kevesen ismernek, pedig megérdemelnék a figyelmet. A bemutatásra kerülő zenekarok között értelemszerűen több lesz a külföldi, hiszen sokkal többen vannak, mint a hazaiak, ráadásul a hazaiak talán nem annyira ismeretlenek előttetek. Meglepően sok...