Lemezkritikák

Az idei év egyik várva várt momentuma volt számomra Ozzy Osbourne legfrissebb albumának megjelenése. Egyrészt azért, mert három év után ismét megajándékozott minket a Sötétség Hercege némi hallgatnivalóval, másrészt az Ozzy-t körülvevő zenekarban bekövetkezett változások miatt. Ha Ozzy-ról és a bandájáról beszélünk, a dalokon után jóformán mindenkinek Zakk Wylde jut eszébe, aki a Herceg és a Black Label Society dalainak sikoltozós gitárrifjeivel számtalanszor velőnkig hatolt.  Nos Zakk hosszú évek...

A metal műfaj ágas-bogas, néha teljesen öncélú és átláthatatlan szertágazásában van egy olyan kinövés, mely sötétebb és súlyosabb bárminél is amire valaha ráaggatták a metal jelzőt. Ez nem más, mint a doom metal. Hogy bizonyítsam az első mondatomat, a doom metalt, mint műfajt, skatulyát végtelenségig lehet bontani, hisz doom zene a Black Sabbath és doom zene az Inverloch is, jelen ismertető tárgya és mégis mekkora a zenei, hangulati különbség....

Underground alapművek I.  Dropkick Murphys: Sing Loud, Sing Proud! (2001) Új sorozatot szeretnék indítani.  Olyan kiváló underground (punk, hardcore, oi, psychobilly, stb) bandák általam alapműnek tartott lemezeit szeretném bemutatni, melyeket kis hazánkban igencsak kevesen ismernek, pedig megérdemelnék a figyelmet. A bemutatásra kerülő zenekarok között értelemszerűen több lesz a külföldi, hiszen sokkal többen vannak, mint a hazaiak, ráadásul a hazaiak talán nem annyira ismeretlenek előttetek. Meglepően sok...

Amennyiben az Obscura, s azon belül, Steffen Kummerer neve számodra is egyet jelent a minőséggel, akkor hadd ajánljam figyelmedbe a Thulcandra nemrégiben megjelent harmadik nagylemezét. Mivel a "teuton Schuldiner" anyazenekarának régóta várt nagylemeze még egy kicsit odébb van, be kell érnünk a 2003-ban alapított Thulcandra legújabb dobásával. Csüggedni nem kell, mert a szélsőséges zenék idei szériájának minőségét az Ascension Lost sem csorbítja. A The First Rebellion-nal induló album gyönyörű harmóniái...

2008-ban hallottam először erről a német bandáról. Teljesen véletlenül botlottam beléjük, és akkor még nem is sejtettem, hogy egy hosszú barátság kezdete lesz ez.Szokás szerint egy cikket olvasgatva kaptam kedvet a zenéjükhöz, bár negatív kritika is volt bőven. Mégpedig az, hogy szimplán lenyúlják a Dream Theater muzsikáját. És ráadásul még a banda nevében is jelen van a „Dream” szócska… Ez aztán a magas labda a kritikusoknak! Ezek után nem...

A Lillian Axe-nek sosem volt szerencséje a sikerekben. A nyolcvanas évek vége felé, a melodikus rock-hullám közepette tűntek fel, egy mocskos jó nótákat tartalmazó self-titled debüttel, ám hiába láttak bennük órási tehetséget, és hiába jósoltak nekik nagy karriert, ezekből nem lett semmi. Míg a Ratt vagy a Poison LA-ben milliószámra adták el a lemezeket, addig a Lillian Axe-ból sosem lett sikerbanda, valószínűleg azért, mert New Orleans-ból jöttek, nem a...

A Xerosun egyenesen Dublin-ból jutatta el hozzánk nemrég kiadott, This Dark Rage címre keresztelt EP-jét. A zenekar már 10 éve létezik, Absence of Light címmel megjelent már egy bemutatkozó lemezük, a felállásuk viszont komoly változásokon ment keresztül az elmúlt években. Az elérhető interjúk alapján az az érzésem, hogy ezzel az EP-vel új életet kezd a zenekar. Az EP-t jegyző, és reményeik szerint a közeljövőben már nem változó felállás a...

Nem igazán tudtam mit kezdeni a Hit by a Schoolbus lemezével, amikor először meghallgattam és azt kell mondanom, hogy sokadjára sem tudom, hogy mit is gondoljak a Budapest Hatredcore-ról. Remélem a hatredcore nem egy újabb felesleges 'core-skatulyát fog jelenteni a jövőben, mert már így is több a "kór" műfaj van a palettán, mint egy vegyifegyver-előállító laboratóriumban. Ha a lemezhosszal megegyező időt szánnék a kritikára, akkor lassan be is...

Vannak a rockzene széles palettáján igazán megbízható zenekarok, akik semmiféle megalkuvást nem ismerve, történjen az égvilágon bármi, időről időre szállítják a soron következő, rendszeresen magas nívójú albumaikat.  Nem kell átélni a csalódottság rohadt érzését, amit az kelt, mikor egy új album nem üti meg az általad elvárt színvonalat.  Nem feltétlenül minden album tökéletes, viszont van egy mérce, aminél alább nem mennek, és ez teszi őket felettébb szerethetővé.  Nyilván lehet...

A hivatalosan január 24-én polcokra kerülő Delivering The Black címet kapott új Primal Fear kiadványt részemről elég nagy várakozás övezte, mióta bemutatták a When Death Comes Knocking nevezetű első dalt az albumról. A germán heavy/power metal banda legutóbbi nagylemeze 2012-ben látott napvilágot Unbreakable címmel, ez egy amolyan „vissza az alapokhoz” heavy metal-bomba volt a rajongók arcába igen erős kivitelezéssel. Na, de lássuk is mit szállítottak nekünk Ralf Scheepers-ék idén....