Lemezkritikák

2008-ban hallottam először erről a német bandáról. Teljesen véletlenül botlottam beléjük, és akkor még nem is sejtettem, hogy egy hosszú barátság kezdete lesz ez.Szokás szerint egy cikket olvasgatva kaptam kedvet a zenéjükhöz, bár negatív kritika is volt bőven. Mégpedig az, hogy szimplán lenyúlják a Dream Theater muzsikáját. És ráadásul még a banda nevében is jelen van a „Dream” szócska… Ez aztán a magas labda a kritikusoknak! Ezek után nem...

Hosszú idő után végre új lemezzel rukkolt elő a Stereomilk. Az 'Az' címet viselő korong számomra üdítő színfoltot jelent a hazai pop-rock és alternatív zenei piacon. A lemez viszonylag kevés idő alatt elkészült (a 2010-es foci VB alatt álltak neki a fiúk, és 2011 május 9-ére készültek el vele), ennek ellenére minden egyes dalon érezni lehet, hogy rengeteg időt és energiát szántak rá. A lemezen érezhetően jelen van az...

Tudom, tudom, már 2012 ősze van, miért most írok listát a tavaly év személyes kedvenceiből, rég megtehettem volna már. Teljesen jogos felvetés tőletek, de igen egyszerű magyarázata van mindennek: Több tucatszor meghallgattam a tavalyi év zenei termését (no persze nem mindet), és most jutottam el oda, hogy biztosan ki tudok belőlük választani egy ötös listát, ami nekem a „best of” 2011. Ilyen egyszerű. No azért annyira mégsem… Először...

Jack Starr az első két Virgin Steele album sikere után úgy gondolta, hogy meg tud állni a lábán egy zenei zsarnok szipolya nélkül is – DeFeis nem éppen a kooperációs tulajdonságairól híres – , és otthagyva a bandát szólókarrierbe kezdett, szépen el is tűnve a süllyesztőben, ahol esetleg néhány ezer ősfan tudta csak, hogy hol szólóban, hol kvázi szólóban, többé kevésbé a jelen felállásban, de alkot még a mester....

Vannak a rockzene széles palettáján igazán megbízható zenekarok, akik semmiféle megalkuvást nem ismerve, történjen az égvilágon bármi, időről időre szállítják a soron következő, rendszeresen magas nívójú albumaikat.  Nem kell átélni a csalódottság rohadt érzését, amit az kelt, mikor egy új album nem üti meg az általad elvárt színvonalat.  Nem feltétlenül minden album tökéletes, viszont van egy mérce, aminél alább nem mennek, és ez teszi őket felettébb szerethetővé.  Nyilván lehet...

A hivatalosan január 24-én polcokra kerülő Delivering The Black címet kapott új Primal Fear kiadványt részemről elég nagy várakozás övezte, mióta bemutatták a When Death Comes Knocking nevezetű első dalt az albumról. A germán heavy/power metal banda legutóbbi nagylemeze 2012-ben látott napvilágot Unbreakable címmel, ez egy amolyan „vissza az alapokhoz” heavy metal-bomba volt a rajongók arcába igen erős kivitelezéssel. Na, de lássuk is mit szállítottak nekünk Ralf Scheepers-ék idén....

A Lillian Axe-nek sosem volt szerencséje a sikerekben. A nyolcvanas évek vége felé, a melodikus rock-hullám közepette tűntek fel, egy mocskos jó nótákat tartalmazó self-titled debüttel, ám hiába láttak bennük órási tehetséget, és hiába jósoltak nekik nagy karriert, ezekből nem lett semmi. Míg a Ratt vagy a Poison LA-ben milliószámra adták el a lemezeket, addig a Lillian Axe-ból sosem lett sikerbanda, valószínűleg azért, mert New Orleans-ból jöttek, nem a...

Nem igazán tudtam mit kezdeni a Hit by a Schoolbus lemezével, amikor először meghallgattam és azt kell mondanom, hogy sokadjára sem tudom, hogy mit is gondoljak a Budapest Hatredcore-ról. Remélem a hatredcore nem egy újabb felesleges 'core-skatulyát fog jelenteni a jövőben, mert már így is több a "kór" műfaj van a palettán, mint egy vegyifegyver-előállító laboratóriumban. Ha a lemezhosszal megegyező időt szánnék a kritikára, akkor lassan be is...

A soproni Dalriada hatodik nagylemezével végképp beírta magát a magyar zene történelemkönyvébe. Az Ígéret címmel megjelenő lemez az első olyan magyar nyelvű kiadvány, amely egy nemzetközileg elismert kiadónál jelent meg. Persze az Ektomorf már régóta neves kiadónál jelenteti meg nagylemezeit, de míg Farkas Zotyáék angolul tolják, addig a Dalriada kimondottan törekedve a magyar nyelvezetre, anyanyelvén terjeszti a világ felé a magyar kultúra hagyományait. A német AFM munkatársai elsőként...

Nincsen szerencséje a német Paradoxnak. A nyolcvanas évek végén tűntek fel két igen ígéretes lemezzel (Product Of Imagination - 1987, Heresy - 1989), és bár nagyon jó kritikákat kaptak mindkettőre, a kiadójuk bénázása miatt nem tudtak a német thrash-triász (Sodom, Destruction, Kreator) mellé kerülni, és fel is oszlottak. 2000-ben egy több mint remek visszatérő albumot követtek el (Collision Course), soraikban a Blind Guardianből, Rhapsody-ból ismert Holzwarth-tesókkal, akik viszont...