Nem mondhatni, hogy az egykori Carmen frontember Szizsó, és az Amnezia tagokból összeállt Partyzan elhalmozná új dalokkal a rajongóit. A debütáló lemez ugyanis 2007 decemberében jelent meg (a mostanihoz hasonlóan az a CD is a HammerWorld magazin mellékleteként jutott el a közönséghez), tehát nagyjából három és fél évet kellett várnunk az új Partyzan lemezre. Ha közmondásokkal dobálóznék, talán Szizsóék a „jó munkához idő kell” alapján dolgoztak. Azonban az „addig üsd a vasat, amíg meleg” mondást nem tartották be. Hogy mire értem ezt? Szerintem a debütáló lemezben sokkal több volt, mint amit kihoztak belőle. Az újság mellékleteként jóval több emberhez eljutott a korong, mintha csak lemezboltokban lehetett volna megvásárolni, tehát a megfelelő marketing adott volt. Aztán jött egy országos turné a Depresszióval, ahol szinte mindenhol telt ház fogadta őket. De ide sorolhatnám a Pokolgéppel és az Ossiannal is lenyomott bulikat. 2008-ban pedig szinte az összes motoros talin felléptek. Ennek tükrében mégis furcsa, hogy nem sikerült az igazán nagy áttörés. Reméljük az új lemezzel már nagyobb sikereket érhet el a banda.

Tehát Kettő címmel megjelent a Partyzan második nagylemeze. Hozzáteszem, ennél bugyutább, ugyanakkor frappánsabb címet ki sem találhattak volna. Mivel az első lemez is bivalyul szólt, így adott volt, hogy ezúttal is az Audioplanetben, Jaya Hari das segítségével veszik fel az új szerzeményeket. Itt is letépi az arcunkat a sound. Ezt a lemezt tipikusan csak hangosan szabad hallgatni! A nyitó, Láss ne csak nézz című dal már közli velünk, hogy itt bizony iszonyat dirty zúdul a hallójáratainkba. A dal állítólag még az első lemez idején íródott, de nem került fel a lemezre. Így viszont nyitóként baromira üt. Sokan kritizálják Szizsó hangját és énekstílusát, hogy megmaradt az ordibálós „Carmenes” hang. Ellentétben, nekem rögtön az jött le, hogy jóval dallamosabb témákat hoz, mint ami eddig jellemző volt rá. Persze ezt lehet, hogy segíti a jól kidolgozott vokál is. Szinte minden dalban visszaköszönnek a dallamos vokáltémák, ami eddig nem volt ennyire jellemző a nótáikra. Példaként kiemelném a Más út nincsen dalban elhangzó „lá-lá-lás” vokálját. Pintér Anti gitáros is nagyot játszik. A döngölős riffek mellett iszonyat fifikás szólókat produkál. Jól megfigyelve az a durva, hogy gyakorlatilag szinte végigszólózza a dalokat. Ilyesmit Nunotól hallottam anno még az Extreme fénykorában. A dögöt pedig a ritmusszekció prezentálja. Szinte szemeim előtt látom, amikor ezekre a felvételekre zúznak a mackós testű, sörhasú motorosok a fesztiválokon. A refréncentrikusság, a kiváló gitárjáték mind elősegíti, hogy érettebb lett az előző korongnál ez a lemez. A lépésenként való fejlődés jele az is, hogy több érdekesség található a dalokban, ami még színesebbé teszi a szerzeményeket. Az igazi fanoknak ismerős lehet a Legyen 10 nóta, mivel az már egy-két éve elérhető volt a banda honlapjáról. Már nem emlékszem arra a változatra, de szerintem kicsit belepiszkáltak. Ennyire szerintem az a verzió nem volt dinamikus. Szövegek terén túl nagy dologra nem kell számítani. Persze Szizsó szövegeire sosem volt jellemző az „elmélkedem a világ dolgairól”. Egyszerű életérzésekről van itt szó, de ehhez a zenéhez nem is kell más.

Összességében elmondható, hogy egy lépcsőfokot feljebb lépett a banda, nem kell mást tenniük csak jól megnyomni az elkövetkezendő hónapokat. Az időzítés mindenesetre kiváló, hiszen nyakunkon a nyári fesztiválok. Fellépnek a MetalFesten és talán több más nagyobb fesztiválon is megfordulnak majd. Aztán szeptembertől tessék kicsit megturnéztatni a lemezt. Akár önállóan, akár más bandával összefogva. Mert van egy olyan sanda gyanúm, hogy ezt a muzsikát kajálná a nagyérdemű. Persze az első lemez idején is ezt gondoltam, mégis megtorpanás lett belőle. Zárszóként saját magamat idézve: srácok ezt a vasat bizony üssétek, mert ez nem csupán meleg, hanem izzik. Hajrá!