Öt év várakozás után végre Senprūsija (Ó-Poroszország) címmel kiadásra került a Skyforger legújabb, hatodik stúdióalbuma április 6-án. A lett metálbanda már Magyarországon is debütált a lemezzel, nem sokkal megjelenése után, április 8-án a Dürer kertben.
A Skyforger valószínűleg azon kevés zenekarok közé tartozik, akik stílusukban rendkívül sokszínűek, és ez az új dalokban is kétségtelenül megmutatkozik. A pogány folkmetál csapatnak elkönyvelt Skyforger a folkon kívül még megannyi irányzat hangzását keveri zenéjébe: speed-, death-, black- és thrashmetál megtéveszthetetlen elemei váltakoznak akár egy számon belül is. Az áprilisban kiadott lemezen ugyan feltűnnek a népi hangszerek, mint például a furulya, az előző egy-két albumhoz képest mégsem a folk hangzás dominál, inkább visszatérnek a korábbiakhoz. Többnyire az utóbb említett irányzatok építik fel a dalokat, melyek jellegzetességeiket tekintve egészen a gyökereikig nyúlnak vissza. A fentebb leírt vegyítéssel sikeresen hoztak létre egészen egyedi hangzású számokat, bár a riffeket illetően hosszas hallgatás után kissé repetitívnek tűnhetnek.
Egy igazán laza, pogány dallamokat idéző, másfél perces bevezetés után a címadó Senprūsijával azonnal belevágnak a kőkemény metálelegybe, ahol a zúzós deathmetált néhol furulyaszó enyhíti. Az albumról elsőként bemutatott Tagad vai nekad (Most vagy soha) gitárszólója pedig dallamos powermetállal színezi az eddig is meglévő hangzást. A Rāmava igazán magával ragadó, hiszen a kimért tempójú zene és a kántálásszerű ének olyan hangulatot kölcsönöz, mintha a hallgató valamiféle szertartásba csöppent volna. De nem is próbálom meg leírni ilyenformán az összes dalt, mert annyit elég elárulnom, hogy érdemes elejétől a végéig meghallgatni. A Skyforgernek messze az egyik legnagyszerűbb alkotása ez a lemez az én véleményem szerint.
A szövegek megírásakor bőven merítettek a lett történelemből, ahogy ez már megszokott ettől az együttestől. Például a Tagad vai nekad a második nagy porosz felkelésről szól, mely 1260-tól 1274-ig tartott. Ez egy felhívás, a poroszokat harcba hívó szöveg. Fellelhető benne az öt porosz törzsfő neve is, akik szövetséget kötöttek a lovagok legyőzése érdekében: Glappo, Herkus Monte, Glande, Diwan és Auktumo. Herkus Monte külön számot is kapott a repertoárban, mily meglepő, Herkus Monte címmel. A Rāmavában imához hűen a szláv pogány mitológia elemei sorakoznak fel: fohászkodnak a villámok istenéhez, Perkunshoz és a tengerek istenéhez, Potrimpushoz. Mint általában a folkmetál vagy pogánymetál vagy ha országok szerint nézzük, a tőlünk északabbra fekvő zenekarok, úgy a Skyforger is bevezeti a hallgatókat kultúrájukba szövegeikkel. Persze nem úgy, mintha egy történelemkönyvet olvasgatnánk, hanem mintha a 13. században nekünk szólna a felkelésre buzdító szónoklat. Nyilván akkoriban nem zenével és nem is ilyesfajta zenével kísérték a felhívást, és a magyar rajongók igen kevés hányada értené meg a lett dalszöveget első hallásra, de ez a banda is bebizonyítja, hogy a kőkemény és igényes metálzenével különleges lexikális tudást lehet átadni, az persze mellékes, hogy nem éppen nagy réteg a hallgatóság. Ilyen még az Arkona, a Sabaton vagy az Amon Amarth, csak hogy említsek hozzájuk hasonlókat.
Így a végére érve is csak ajánlani tudom a Skyforger Senprūsija című albumát, még annak is, akinek nem igazán szívügye a folk. Hangsúlyoznám még egyszer, hogy ez egy kifejezetten olyan lemez, melyet érdemes elejétől a végéig meghallgatni.
Értékelés: 8,5/10
A Senprūsiján elhangzó dalok:
1. Ei skīja, skīja
2. Senprūsija
3. Sudāvu jātnieki
4. Tagad vai nekad
5. Herkus Monte
6. Rāmava
7. Lepnums un spīts
8. Divi brāļi
9. Melnās buras
10. Nekas nav aizmirsts
11. Rituāls
12. Zem Lietuvas karogiem
