Omega Diatribe – Abstract Ritual EP (2015)
A hazai modern extrém metal szcénát erősítő Omega Diatribe, egy 5+1 számos EP-vel ünnepli idén 5. születésnapját. Az aktuális korong, az Abstract Ritual kapcsán ugyancsak említésre méltó érdekesség, hogy a lemezanyagot a Suffocation (meg még pár tucat másik banda) ütőse, Kevin Talley dobolta fel. A Subsequent Phase képében egy jóféle Meshuggah-ízű nyitást tolnak honfitársaink az arcunkba. Szerencsére a gitárjáték nem merül ki a djent-ben megszokott random Wartburg-ütemekben és a 8. húr...
Romanek Airlines: Ledőlnek a falak!
Nagyon ritka, hogy egy zenekarnak, rögtön az első albumával sikerül megfognia a közönséget, az meg pláne, hogy az albumon található dalok egytől egyik kiválóak. Most erről a kivételes helyzetről szeretnék beszámolni nektek. 2009 Májusában három velencei srác, három testvér (a képen: Marci, Gergő, Bence) hosszú és kemény munka árán elkészítette első lemezét Ledőlnek a Falak címmel, a rajta fellelhető dalok változatossága és hangulata a magyar...
Paradise Lost- Egy Tragikus Bálvány, A 21. század legsötétebb...
Április 23-án jelent meg a brit fémzene ikonikus alakjának, a Paradise Lostnak a legújabb nagylemeze. A Tragic Idol címre keresztelt alkotás már a nevéből is arra enged következtetni, hogy ez valami nagyon kemény és súlyos alkotás lesz, igazi dark-goth remekmű, ahogy csak Nick Holmesék tudják. Érzek némi következetességet az album szerkezetében. Mélyen és lassan indul, összeroppant az a nyomás, amit a zene hordoz magával. Aztán egyre...
Lostprophets – The Betrayed
A hard-rock zene az utóbbi évtizedekben hatalmas változásokon ment keresztül. Korszakok jöttek, majd idővel el is tűntek. Ilyenek voltak a glam, a dirty, a sleeze vagy éppenséggel a grunge térhódítása, majd hanyatlása is. Azt gondolom, hogy hagytak maguk után némi űrt ezek a stílusok, de jó hír az, hogy a feltörekvő új zenekarok némelyike, ha modernebb formában is, de jól helyt áll a dallamokkal teletűzdelt rockzenei palettán. AZ EGYIK...
Crematory – Infinity (2010, Massacre)
Ha csak röviden akarnám elintézni a dolgot, annyit írnék: Németország egyik vezető gótikus metal bandája kiadta új lemezét, ami hozza a tőlük elvárt színvonalat, de semmi extra. Természetesen nem akarom ennyiben hagyni, hiszen azért ez a zenekar többet érdemel ennél. Magam a 2004-es, Revolution címet viselő visszatérő albumukkal kedveltem meg a bandát. Indusztriális és dark elemekkel tűzdelt gótikus metaljuk hamar utat talált hozzám, de különösen az...
Mass – Voices In The Night (1989)
Mit is várhatunk egy olyan zenekartól, amely a '80-es évek elejétől nyomja az ipart? Sőt, igazából 1979 óta léteznek, bár akkor még Axes néven készítették el első kislemezüket. Én a '89-es Voices In The Night albumukat ismerem és teszem fel időnként a lemezjátszóra. Az album producere Michael Sweet volt, tehát a Stryper párhuzam adja magát, és ha az információim nem csalnak, a bostoni Mass tagjai is mélyen keresztény vallásúak...
Skyforger – Senprūsija (2015)
Öt év várakozás után végre Senprūsija (Ó-Poroszország) címmel kiadásra került a Skyforger legújabb, hatodik stúdióalbuma április 6-án. A lett metálbanda már Magyarországon is debütált a lemezzel, nem sokkal megjelenése után, április 8-án a Dürer kertben. A Skyforger valószínűleg azon kevés zenekarok közé tartozik, akik stílusukban rendkívül sokszínűek, és ez az új dalokban is kétségtelenül megmutatkozik. A pogány folkmetál csapatnak elkönyvelt Skyforger a folkon kívül még megannyi irányzat...
Queensrÿche – The Art Of Live (2004)
Az Operation:Mindcrime nagy hatással bírt anno a zenei ízlésemre, a korai QR lemezeket beszerezve értettem meg a Crimson Glory és a Lethal zenéjének gyökereit, az Empire volt maga a Zene, a Promised Land pedig egy szomorkás, de szép művészlemez. Aztán valami nagyon elromlott. Az a csapat, akit annak idején bálványoztak egyedi stílusáért, akik zenészek, együttesek százainak adták az inspirációt, beállt a seattle-i bandák és ál-okos rockbandák mögé. Seattle történetének...
Perzonal War – Faces (2004, AFM)
Napok óta meg vagyok fázva, köhögök is (köcsög malacok), nyakalom a teát itthon, így hát bőven van időm arra, amit szeretek (vagy amit nem szeretek csinálni, de unaloműzésnek kiváló). Egy ilyen szeles hétfői éjszakán jutott eszembe, hogy bővíteni kellene a klasszikusok rovatot egy alulértékelt remekművel. De mire essék a választás? A gyűjteményemet átnézve sokáig a Paradise Lost One Secondja látszott egyértelmű befutónak, később kalapba került még az Echoes Of...
Mnemic – Sons Of The System (2010, Nuclear Blast)
A saját magam által felállított szabálynak köszönhető, hogy az új Mnemic albumról írt kritikám nem került fel eddig az oldalra. A lemez ugyanis ma jelent meg, és a szabály szerint a megjelenése napjáig nem tehetek közzé recenziót semmilyen műről. Mivel tehát a lemez Európában január 15-én jelent meg, csak ma publikálhattam a kritikát. A Mnemic-kel másfél éve ismerkedtem meg, ők nyitottak 2008 nyarán Prágában a Metallica és a...

















