Lemezkritikák

Sok jó kritikát kapott a Naturus a debütáló lemezükre, mondhatom azt is, hogy megérdemelten. Természetesen az észrevételeimmel nem lehúzni szándékozom a Love of the Lightside-Live on the Darkside albumukat, remélem maguk a tagok sem veszik a kritika egyes pontjait degradálónak. Nem cicóztak a srácok, egyből egy 10 perces dallal indítják a lemezt, melynek címe: A Derelict Planet. Egy ennyire hosszú számban pedig bőven kínálkozott is lehetőség, hogy minél többet mutassanak...

Az 1991-es alakulás óta három nagylemezt és négy EP-t kiadott brazil Angra nemrég megrendítő erejű változáson esett át. A régi tagság háromötöde – a ritmusszekció (Luís Mariutti basszeros és Ricardo Confessori dobos) és az egyéni hangú énekes, André Matos – eltávozott a zenekarból. Egy ilyen fejlemény sok csapatot azonnal a padlóra küldött volna, de a két Angra gitáros (Rafael Bittencourt, Kiko Loureiro) meglepően gyorsan összeszedte magát és az új...

Mit is várhatunk egy olyan zenekartól, amely a '80-es évek elejétől nyomja az ipart? Sőt, igazából 1979 óta léteznek, bár akkor még Axes néven készítették el első kislemezüket. Én a '89-es Voices In The Night albumukat ismerem és teszem fel időnként a lemezjátszóra. Az album producere Michael Sweet volt, tehát a Stryper párhuzam adja magát, és ha az információim nem csalnak, a bostoni Mass tagjai is mélyen keresztény vallásúak...

Az Operation:Mindcrime nagy hatással bírt anno a zenei ízlésemre, a korai QR lemezeket beszerezve értettem meg a Crimson Glory és a Lethal zenéjének gyökereit, az Empire volt maga a Zene, a Promised Land pedig egy szomorkás, de szép művészlemez. Aztán valami nagyon elromlott. Az a csapat, akit annak idején bálványoztak egyedi stílusáért, akik zenészek, együttesek százainak adták az inspirációt, beállt a seattle-i bandák és ál-okos rockbandák mögé. Seattle történetének...

Mostanában a jeles szakírók a svéd Amarathe zenéjére ráakasztották a pop metal jelzőt. Még ha van is benne igazság, akkor mit kezdjünk a Dan Reed Network muzsikájával? Mert, hogy ebben egy fikarcnyi metal sincs, az hótszentség, de még a rock jellemzőit is nagyítóval kell keresnünk náluk. Még az a szerencse, hogy sok helyen, ha már gitár és dob szerepel egy dalban, akkor bátorkodnak azonnal „Rock’-nak nevezni a produkciót, így...

A ködös nyilatkozatok ellenére is sejteni lehetett, hogy a haknizás mellett egy új lemez is megjelenhet a '90-es évek első generációs nu metálosaitól. Mivel a szintén Dez Fafara vezetette Devildriver az utóbbi időkben kénytelen volt takarékra venni magát a tagcseréknek (és talán egyéb, nem publikus ügyeknek) köszönhetően, így adta magát a lehetőség, hogy a jövőre az ötödik X-et betöltő frontember több időt töltsön a "szénbányában" régi társaival. ...

A hazai modern extrém metal szcénát erősítő Omega Diatribe, egy 5+1 számos EP-vel ünnepli idén 5. születésnapját. Az aktuális korong, az Abstract Ritual kapcsán ugyancsak említésre méltó érdekesség, hogy a lemezanyagot a Suffocation (meg még pár tucat másik banda) ütőse, Kevin Talley dobolta fel. A Subsequent Phase képében egy jóféle Meshuggah-ízű nyitást tolnak honfitársaink az arcunkba. Szerencsére a gitárjáték nem merül ki a djent-ben megszokott random Wartburg-ütemekben és a 8. húr...

A hard-rock zene az utóbbi évtizedekben hatalmas változásokon ment keresztül. Korszakok jöttek, majd idővel el is tűntek. Ilyenek voltak a glam, a dirty, a sleeze vagy éppenséggel a grunge térhódítása, majd hanyatlása is. Azt gondolom, hogy hagytak maguk után némi űrt ezek a stílusok, de jó hír az, hogy a feltörekvő új zenekarok némelyike, ha modernebb formában is, de jól helyt áll a dallamokkal teletűzdelt rockzenei palettán. AZ EGYIK...

Április 23-án jelent meg a brit fémzene ikonikus alakjának, a Paradise Lostnak a legújabb nagylemeze. A Tragic Idol címre keresztelt alkotás már a nevéből is arra enged következtetni, hogy ez valami nagyon kemény és súlyos alkotás lesz, igazi dark-goth remekmű, ahogy csak Nick Holmesék tudják. Érzek némi következetességet az album szerkezetében. Mélyen és lassan indul, összeroppant az a nyomás, amit a zene hordoz magával. Aztán egyre...

Épp a minap, március 25-én látott napvilágot Európában az Amon Amarth legújabb stúdióalbuma, a "Surtur Rising", melyet - bátran mondhatjuk - tűkön ülve várt rajongó és szakma egyaránt. Nos, szubjektív véleményünk szerint az anyag zseniális lett, és ebben úgy látszik, francia kollégáink is egyet értenek velünk, akik számról számra elemezték a lemezt. Íme, erre jutottak: 1. War Of The Gods Az Amon Amarth nem az a fajta csapat, akik...