Lemezkritikák

Egy valamit magára kicsit is adó zenerajongó már a lemezkiadó nevéből is következtethet arra, hogy nagyjából milyen muzsikát tartalmazhat az adott hanghordozó. Én dallampártiként évek óta figyelemmel kísérem az olasz Frontiers tevékenységét, megannyi remek hard rock/AOR/melodic metal muzsika sorakozik gyűjteményemben a kiadó cégére alatt. Persze aztán Serafino Perugino és lelkes csapata a nagyobb célközösség érdekében ráfókuszált a progresszív muzsikákra is, ezzel pedig engem kilehet kergetni a világból, így óvatosabban...

Abban az esetben, ha a Slayer klasszikus albumai kerülnek szóba, jelentőségét és intenzitását tekintve nyilván az 1986-os keltezésű Reign In Blood számít az örök csúcsnak, ezen nincs is mit vitatkozni. Én azonban az azt követő South Of Heaven albummal váltam rabjukká. Ebben pedig nem csak az játszott szerepet, hogy a Petőfi Rádió A Heavy Metal kedvelőinek, című műsorának jóvoltából, a „Mennyország déli részével” ismertem meg a zenekart, sokkal inkább...

1981-82 tájékán Európában épp fénykorát élte a NWOBHM, Amerikában viszont az olyan bandák számítottak népszerűbb/legkeményebb csapatok közé, mint a Y&T vagy a Van Halen. Kaliforniában azonban kezdett éledezni egy fiatalokból álló új vonal, akiknek a bevált trend nem volt elég gyors, kemény és vad. Bár sok helyen ma is tartja magát a vélekedés, miszerint az első thrash metal lemez, és ezzel a nyolcvanas éveket meghatározó mozgalom elindítója is a...

Ezrek ostromolták a csúcstalálkozót, Hamburgban elszabadult a pokol. A G20 gazdasági világcsúcsot idén a németországi Hamburg városában tartották meg. Hogy miért ezt a nagyvárost választották, az jó kérdés, mivel az ilyen események alkalmával mindig számítani lehet az ellentüntetésekre. Idén sem volt másként - az antikapitalista tüntetők három napon keresztül ostromolták a várost, 20 ezer rendőrt vezényeltek az utcákra. A tüntetők eleinte petárdákkal, később égő blokádokkal, autók (köztük rendőrautók) felgyújtásával,...

Írásom előtt kíváncsiságból szörfözgettem a hazai zenei portálok között, és meglepetésemre a Billy „Mosh” Milano vezette M.O.D. zenekarról, leszámítva a két magyarországi fellépést, szinte semmit sem írnak. Persze mi is ludasak vagyunk itt a Rockvilágnál, mert egy apró cikk szerepel nálunk is, az amúgy kisebb-nagyobb megszakításokkal, de 1986 óta működő csapatról. Ez által adja magát a felvetés: a KlasszikuShock rovatunkban egy ennyire alacsony publicitással rendelkező bandának joggal szerepelhet bármelyik...

A thrash metal a ’80-as évek végén lassan felélte újdonságának erejét, az új zenekarok már semmi változást nem hoztak, csak a jól bevált kliséket pufogtatták. Sokaknak nem jutott szelet a siker és a dicsőség tortájából, főleg a német vonalra volt ez érvényes, ahol emiatt a másodvonal sok csapata feloszlott, vagy a feloszlás küszöbére került. Erre a sorsra jutott az Assassin, az Agent Steel, a Violent Force, a Darkness, valamivel...

Nagy várakozás előzte meg a Megadeth legújabb albumát, a Dystopia címre hallgató tizenötödik sorlemezét. A kevésbé sikeres, 2013-as Super Collider után Shawn Drover dobos és Chris Broderick gitáros egyszerre, váratlanul elhagyta a thrash-titánok hajóját. Adott volt tehát a kérdés: mi lesz így a két alapítóval, a két Dave-vel, Mustainnel és Ellefsonnal? Mindannyiunk szerencséjére szó sem volt feloszlásról, hiszen nagyon hamar újra teljes volt a négyesfogat. Gitárhoz érkezett az a Kiko Loureiro, aki ezidáig az Angra zenekarból lehetett ismert, és generációjának egyik...

State Of Mind címmel a Valve Studio Records kiadó gondozásában most pénteken jött ki a görög melodic rocker Ailafar új nagylemeze. A csapatról itthon vajmi keveset hallani, pedig a John Tzortzis gitáros által 2006-ban elindított banda friss lemeze már a negyedik a sorban. Tzortzis kezdetben saját dalötleteit írta ki magából, amit fel is demózott, de az igazi zenekarosdi 2009 környékén startolt. Szeptemberben el is kezdődtek a Long Way To...

Bár nagyon vágyakoztam a Katatonia új nagylemezére, a tüzetesebb hallgatással vártam, amíg rosszabbra fordul az időjárás. Megérkezett az eső, így már semmi sem választhat el minket. Mert hát ugye a svédországi Stockholm-ban, 1991-ben alakult bandánál kevesen tudnak ennyire reményvesztett, depresszív, borongós, negatív érzésekkel és gondolatokkal teli lemezt készíteni. Persze fennállásuk során ők is sokat változtak. A korai idők doom/death metalja már végleg az enyészeté, elhagyták a hörgést és zenéjük...

Abban az esetben, ha Ausztráliából kellene megneveznünk egy zenekart ezer százalék, hogy fiatal-idős, rocker-nem rocker egyöntetűen az AC/DC-t említené meg. Nincs is ezzel baj, hiszen Angus-ék a világ legnagyobb rockbandájává nőtték ki magukat. Kútfejből, ha engem kérdeznétek, a kenguruk földjéről rajtuk kívül én is az INXS-t tudnám mondani, bár az már kicsit populárisabb vonal, na meg ugye a sosem öregedő, pláne nem csúnyuló Kylie Minogue ugrana be, na de...