A thrash metal a ’80-as évek végén lassan felélte újdonságának erejét, az új zenekarok már semmi változást nem hoztak, csak a jól bevált kliséket pufogtatták. Sokaknak nem jutott szelet a siker és a dicsőség tortájából, főleg a német vonalra volt ez érvényes, ahol emiatt a másodvonal sok csapata feloszlott, vagy a feloszlás küszöbére került. Erre a sorsra jutott az Assassin, az Agent Steel, a Violent Force, a Darkness, valamivel később az Exumer, és a következő lemeze terveit dédelgető, de aztán szintén a földbe álló Vendetta. A Düsseldorfból 1986-ban elstartolt Deathrow sem tudott olyan sikereket elérni, mint honfitársai közül a Kreator, a Sodom vagy akár a Destruction. Ettől függetlenül a banda harmadik nagylemeze mérföldkő a thrash metal ösvényén. A banda új gitárossal Uwe Osterlehnerrel karöltve, jelentős stílusváltást hajtott végre a Deception Ignored című albumán. A korábbi jellegzetes teuton thrash vonaltól a nagyon technikás és rengeteg témát összehalmozó progresszív techno-thrash irányba léptek tovább, és ezzel az átalakítással talán fennállásuk legjobb albumát alkották meg.
A zenekart Milo basszus/ének, Thomas Priebe és Sven Flügge gitárosok valamint Markus Hahn dobos alapította még 1ö84-ben, igaz az akkor csupán 17-20 év körüli tinédzserek még Samhain néven indítottak hadjáratot. Készítettek is két demókazettát (The Lord of the Dead 1985, Eternal Death 1986), de mivel Glenn Daznig korábban már működtetett Samhain néven egy bandát, így 1986-ban Deathrow-ra váltottak a német thrasherek. Debütáló nagylemezük, a Satan’s Gift már Deathrow néven jelent meg, a Kreator-vezér, Mille Petrozza közbenjárásának köszönhetően pedig a berlini Noise Records is leszerződtette őket. Igaz némi szépséghiba került a vegyületbe, mert a korongot Satan’s Gift címmel nem tárhatták az amerikai nagyközönség elé, így aztán teljesen új borítóval és Riders Of Doom címmel jelent meg az album a tengerentúlon.
A lemez megjelenését követően a Deathrow befizetett az amcsi Possessed és a kanadai Voivod turnéjára, az pedig csak természetes, hogy hazájukban a Kreator/Sodom/Destruction/Tankard fő négyes előtt is bemelegíthették a hosszúszárú puma-cipős német thrashereket. Második albumuk Raging Steel címmel 1987-ben jelent meg. A lemez kedvező fogadtatásra talált, a fantasy témájú szövegekkel kísért nóták kellemes zenei élményt nyújtottak, ugyanis a keménység mellett dallamosabb gitárharmóniákat és szólókat mutattak be. Az album megjelenését követően szintén nyomtak egy kört a Tankarddal.
Az egyik alapító tag, Thomas Priebe gitáros azonban úgy döntött, hogy lefarol, helyére az addig ismeretlen Uwe Osterlehner került. Már vele készült el a hármas Deathrow korong, a Deception Ignored mely 1988-ban látott napvilágot, de bizonyos helyeken a megjelenés már átugrott a következő naptári évre. Harmadik lemezükön egy komplexebb irányba fordultak, melyen már inkább az amerikai thrash stílusjegyei érvényesültek. Ha hasonlítani kellene, hőseink ezzel a lemezzel a második Death Angel albumot – ami egyébként tényleg követendő példa lehetne színvonalában – tekintették „lekoppintanivalónak”.
Pontszám: 7/10
