In Flames? Siren Charms lemezkritika
Szeptember 28-án ismét Budapestre látogat a svéd In Flames zenekar. A koncert egyik apropója, hogy a hónap elején jelent meg a csapat legfrissebb albuma Siren Charms címmel. Ezen lemezbemutató turné keretein belül láthatjuk mi is a göteborgi csapatot, a Wovenwar és a While She Sleeps társaságában a Barba Negra deszkáin. Meg is hallgattuk azonnal a lemezt, és Raffaelo kolléga meg is osztja veletek véleményét alább. Ha pedig elolvastátok, irány...
Destruction – Live Without Sense (1989)
A thrash metal a ’80-as évek végén lassan felélte újdonságának erejét, az új zenekarok már semmi változást nem hoztak, csak a jól bevált kliséket pufogtatták. Sokaknak nem jutott szelet a siker és a dicsőség tortájából, főleg a német vonalra volt ez érvényes, ahol emiatt a másodvonal sok csapata feloszlott, vagy a feloszlás küszöbére került. Erre a sorsra jutott az Assassin, a Deathrow, az Agent Steel, a Violent Force, a...
KlasszikuShock: Dio – Holy Diver (1983)
1983. május 25-én jelent meg, a mindmáig rettentően népszerű metal klasszikus, a Holy Diver, melyet Ronnie James Dio munkáját dicsőíti. 1984. szeptember 12-én lett arany-, majd 1989. március 21-én platinalemez (ez 500 000, illetve 1 000 000 eladott példányt jelent). Az Egyesült Királyságban 1986. januárjában kapta meg az ezüst minősítést, ami 60 000 eladott példány után jár.
Ronnie James Dio, azaz polgári nevén Ronald Padavona. Dio, a New Hampsire állambeli...
Machine Head – The Blackening (2007, Roadrunner)
Nem hiszem, hogy van valaki a Röffök családjában, aki ne hallott volna eddgi a Machine Head-ről, legalább említés szintjén. Az 1992-ben, Oaklandben alakult négyes a koraidőkben hardcore hatásoktól sem mentes thrash metalt játszott (sokan máig a csapat legjobbjának tartják a debüt Burn My Eyes korongot), majd az ezredforduló környékén bejöttek a rappelős verzék a csapat repertoárjába, de véleményem szerint az ezen időszakot fémjelző két album (The Burning Red, illetve...
Kreator – Hordes Of Chaos (2009)
Őszintén megmondom, a Kreatortól ez az első album, amit hallottam. Ugyan thrashernek tartom magam, de a germán thrash eddig valahogy kimaradt az életemből, inkább az amerikai bandákat részesítettem előnyben, azon belül is a Bay Area-vonalat, meg a Metallicát, Megadeth-t, satöbbi. Azonban, azt hiszem, sürgősen pótolni fogom a lemaradást, ugyanis nagy valószínűséggel a Kreator az év thrashlemezét adta ki, mindenkinek fel kell kötnie azt a bizonyost, ha meg akarja szorongatni...
W.A.S.P. – The Headless Children (1989)
November 27-én ismét hazánkban látogat a W.A.S.P.. A banda idén ünnepli 30. születésnapját. Te jó szagú málnabokor, hogy szalad az idő. Szinte látom magam előtt azt a pillanatot, amikor szegény bratyómtól megkaptam életem első műsoros kazettáját, ami a W.A.S.P. zenekar Live..In The Raw című 1987-es koncertjét tartalmazta. Akkor nem tudta, hogy azzal az ajándék kazettával öcsikéjének az egész életét a rockzene viharos, ám annál csodálatosabb medrébe tereli. Persze előtte...
Gojira – Magma (2016)
Mellőzöm a kötelező töri órát a bevezetőben és inkább kitérek arra, hogy miért is tartom a Gojirát az évezredforduló metal csapatának. Ha mindent egybevetünk, akkor nagyjából konszenzus születhet abban, hogy a '70-es éveket a Black Sabbath, a '80-as éveket a MetallicA, a '90-es éveket a Pantera uralta. A kérdés, hogy ki viszi tovább a fáklyát, már csak azért is megválaszolhatatlan, mert mindeközben nemcsak a zeneipar, de vele együtt a...
KlasszikuShock: W.A.S.P. – Live…In The Raw (1987)
A kritikusoknak nem szokásuk a koncertlemezeket klasszikus státuszba helyezni, mondván, az ilyen albumok nem többek egy egyszerű „best of” lemeznél, melyre a banda kiválogatja a legjobb dalait, majd a felvételre a technikai személyzet rákever némi közönségzajt. Pedig aztán a Deep Purple 1973-as Made In Japan, a Scorpions ’85-ös World Wide Live vagy akár a Maiden szintén abból az évből származó Live After Death korongja is megérne egy-egy írást. Ráadásul...
Candlemass – Ancient Dreams (1988)
Sikertörténetről, népszerűségről a doom bandák esetében nem beszélhetünk, kizárólag kultikus státuszról. A metal műfaj egészét figyelembe véve, a legmostohább sorsú stílusról van szó, ellenben eme műfaj rajongói a legőszintébbek, leglojálisabbak. Igazságtalanság és szégyen, hogy az olyan csapatok, mint a St. Vitus, a Trouble, a Pentagram, a Solitude Aeturnus, a Revelation vagy a Count Raven sosem kapták meg az őket megillető elismerést.
Az 1984-ben, a svédországi Stockholm-ban - a '82-től működő...
Inquisition – Bloodshed Across the Empyrean Altar Beyond the...
Mivel már a KlasszikuShock rovatban volt lehetőségem egy kicsit boncolgatni az Inquisition korai éveit, nem fárasztanám a kedves olvasót semmiféle történelemórával. A rajongók és a műfaj nagy szerencséjére, maga a zenekar sem az öncélú múltidézésre kívánja építeni a jövőjét, hanem kis lépésekben fejlődnek és szilárd alapokat fektetnek le minden alkalommal, amikor új kiadvánnyal örvendeztetnek meg minket. Három év telt el a nagy underground sikert arató Obscure Verses for the Multiverse óta,...


















