Bullet For My Valentine – Fever (2010, Jive)
Az étvágygerjesztőnek szánt, tavaly év végi Road To Nowhere EP számomra pont arra volt elég, hogy még inkább felfokozott állapotba kerülve várjam a walesi srácok harmadik nagylemezét. Az a négy dal egy bivaly csapatot mutatott, és az év elején, fokozatosan kiszivárogtatott pár új dal sem adott okot aggodalomra. Mint ahogy az a tény sem, hogy a Scream albumnál dirigáló Colin Richardsont egy másik nagyágyú, a Linkin Park debütön...
Skunk Anansie – Paranoid & Sunburnt (1995)
Pár hónapja hallottam először a Skunk Anansie zenekarról, mégpedig a Tirpunk turnébuszában. Épp egy fellépésről tartottunk hazafelé, amikor Tim elővett egy CD-t a kesztyűtartóból, és benyomta a lejátszóba. Hihetetlen energikus rockzene hangzott fel, egy vadóc női hang tolmácsolásában. Azonnal megtetszett az együttes, és elhatároztam, hogy közelebbi ismeretséget kötök velük. Ennek gyümölcse ez a kritika.
A Skunk Anansie egy angol zenekar, első bulijukat 1994 márciusában adták Londonban, és már a következő...
Mike Tramp – Museum (2014)
Zenei fejlődésemnek egyik kikezdhetetlen alapköve volt a White Lion nevű hard rock zenekar, ahol a címben szereplő úriember énekelt óriási örömömre. Egyszerűen meg voltam őrülve a fickó negédes, nyugodt szívvel nyálasnak nevezhető hangjától, amihez jó néhány feledhetetlen rock sláger tapadt. A Fight To Survive, Pride, és a Big Game albumuk örök favorit maradt mindmáig számomra , amelyek segítségével kétségtelenül igazi csajok kedvencévé váltak. Olyan dalírói vénákkal rendelkeztek - nem...
Amigod – Love Story (2015)
Leander, Leander Rising, Am I God, ami aztán később Amigod, majd Leander Kills. Köteles Leanderről nem mondható el, hogy unatkozna. Szeptember elején sokkoló hír rázta meg a Leander Rising táborát, mondván, szeretett csapatuk feloszlik. Persze megadják a módját, egy nagyon komoly őszi/téli turnéval búcsúznak közönségüktől. A budapesti buli december 27-én lesz a Barba Negrában, mondanom sem kell, már jóval a buli előtt gazdára talált az összes belépő, így a...
Amaranthe – Maximalism (2016)
A 2014-es Massive Addictive lemez címe esetemben telitalálat, a mai napig rendszeresen megfordul a lejátszómban az anyag. Jól szól, a dalok tele vannak energiával, nagyon el lett találva a három énekhang aránya. Pont annyira kommersz, hogy még szórakoztató, a dallamok az első hallgatás után képesek belemarni magukat bárki agyába. Nagyon kíváncsian vártam tehát a folytatást. Nem egyszerű összefüggő gondolatsorként leírni mit gondolok a Maximalism-ről, maradjunk annyiban, hogy...
KlasszikuShock: Badlands – Badlands (1989)
Talán nem túlzás azt kijelentenem, hogy szeretett zenei stílusunk, a Hard Rock/Heavy Metal a legváltozatosabb, legszínesebb az összes zenei irányzat között. Így aztán nem csoda, hogy a mögöttünk hagyott évtizedeket szinte évről évre az épp aktuális trendeknek megfelelően kategorizálhatjuk. Volt már punk mozgalom, erőteljes brit és német heavy metal, rúzzsal, hajlakkal átitatott glam/sleaze rock, tornacipő bámulós grunge korszak, izomlüktető nu metal és persze oldalakon keresztül még sorolhatnám. Bár nagyon...
Pain – Coming Home (2016)
Elképzelhető, hogy jelen írásommal néhány embernél kicsapom a biztosítékot, de vállalom a következményeket. Rádiósmúltamból, na és az ott szerzett tapasztalatokból tudom, hogy amíg világ a világ, egy rockrádióban a magyar rocker inkább kér mondjuk egy Pokolgép, Ossian, Lord, Edda stb. dalt, mint mondjuk egy Freshfabrik vagy egy Strong Deformity szerzeményt. Nyilván az elsőként felsorolt csapatok nagyobb múltnak örvendenek, mint az utóbbiak, én mégis úgy érzem, a magyar rockrajongóknál valahogy...
Lamb of God – VII: Sturm und Drang (2015)
Nergal leukémiája és a Slipknot argentin szappanoperákba illő dobos/bőgős drámázása mellett, talán Randy Blythe Csehországban történt letartóztatása, illetve az azt követő kálvária jelentette a rock/metal sajtó egyik legfelkapottabb bulvártémáját az elmúlt években. Mind a 2009-es Wrath, mind pedig a 2012-es Resolution lemez a Billboard lista dobogós helyén nyitott az Isten Bárányainak hazájában, s senki nem is sejtette, hogy a banda csúcskorszaka után közvetlenül az abszolút mélypont és kilátástalanság lesz történelmük következő fejezete....
Hit by a School Bus – Hatredcore Budapest EP...
Nem igazán tudtam mit kezdeni a Hit by a Schoolbus lemezével, amikor először meghallgattam és azt kell mondanom, hogy sokadjára sem tudom, hogy mit is gondoljak a Budapest Hatredcore-ról. Remélem a hatredcore nem egy újabb felesleges 'core-skatulyát fog jelenteni a jövőben, mert már így is több a "kór" műfaj van a palettán, mint egy vegyifegyver-előállító laboratóriumban. Ha a lemezhosszal megegyező időt szánnék a kritikára, akkor lassan be is...
KlasszikuShock: Roxx Gang – Things You’ve Never Done Before...
Nyilván szubjektív vélemény, hogy kinek melyik album számít klasszikusnak. A Roxx Gang zenekart megemlítve szerintem a hazai zenerajongók többsége csak pislog nagyokat. Maximum a sleaze/glam szerelmeseinek dobban nagyot a szív, mert rögtön rávágják a banda bemutatkozó nagylemezének címét, na és persze azt is fejből tudják, hogy a korongon található két nagy slágernek mi látható a klipjében. Bizony, aki a ’80-as évek végén már rendelkezett parabola antennával, vagy olyan kütyüvel,...


















