A 2014-es Massive Addictive lemez címe esetemben telitalálat, a mai napig rendszeresen megfordul a lejátszómban az anyag. Jól szól, a dalok tele vannak energiával, nagyon el lett találva a három énekhang aránya. Pont annyira kommersz, hogy még szórakoztató, a dallamok az első hallgatás után képesek belemarni magukat bárki agyába. Nagyon kíváncsian vártam tehát a folytatást.
Nem egyszerű összefüggő gondolatsorként leírni mit gondolok a Maximalism-ről, maradjunk annyiban, hogy nálam nagy valószínűséggel az év extrém pop kategóriájának győztese lesz az album. Az első hallgatás után nagyjából a következő kérdés fogalmazódott meg bennem: ez vajon mi? A lemez hangzása miatt voltam elsősorban csalódott, teljesen steril és túlpolírozott, a gitártémák valahol a háttérben szólnak, az elektronikus témák. Ennyiben is hagytam akkor a dolgot, abban sem voltam biztos, hogy ezt nekem meg kellene-e hallgatnom még egyszer. Egészen másnap reggelig gondoltam ezt így, a kávé kavargatása közben ugyanis a Maximize refrénje pörgött végtelenítve a fejembe épített lejátszón. Lényegében erről szól ez az album, telepakolták jobbnál jobb dallamokkal.
Rengetegen köpködnek majd erre a lemezre, és még többen lesznek, akik pont a Maximalism miatt kezdenek majd el megismerkedni a gitárcentrikusabb zenékkel. Az első kislemezként kihozott That Song a lemez legkommerszebb pillanata, ha valaki becsempészné két Rihanna dal közé, egyáltalán nem lógna ki a sorból. Halál egyszerű popzene női és férfi énekessel, gitárszólóval megspékelve, Henrik hörgései nélkül. A klippremiert követő napokban a Spotify-on elérhetővé tették a Fury-t, ami a That Song éles ellentéte, Henrik végighörgi a lemez legtempósabb dalát. Mintha egyenesen provokálni akarta volna a közönséget a zenekar, első pillanattól kezdve lefektették a szabályokat: ezen a lemezen nincsenek szabályok, ahogy a promóanyagban is írják, a Maximalism minden zenei korlát figyelmen kívül hagyásával született meg.
Kizárólag azoknak ajánlanám ezt az anyagot, akik nyitottak mindenféle stílusra. Nekik nagyon tetszeni fog elejétől a végéig. Idővel kiderül majd, mennyire volt okos lépés ilyen bátran eltávolodni az első lemez hangzásától, kereskedelemi szempontból hatalmasat üthet majd az anyag, komolyabb rádiós támogatással egy teljesen új réteg kaphat rá a zenekarra. Ha ma a rockzene népszerű lenne, az összes popzenekar a Maximalism mintájára és hangzásával adna ki lemezeket.