Nyilván szubjektív vélemény, hogy kinek melyik album számít klasszikusnak. A Roxx Gang zenekart megemlítve szerintem a hazai zenerajongók többsége csak pislog nagyokat. Maximum a sleaze/glam szerelmeseinek dobban nagyot a szív, mert rögtön rávágják a banda bemutatkozó nagylemezének címét, na és persze azt is fejből tudják, hogy a korongon található két nagy slágernek mi látható a klipjében. Bizony, aki a ’80-as évek végén már rendelkezett parabola antennával, vagy olyan kütyüvel, amivel lehetett fogni a külföldi zenecsatornákat, az sűrűn láthatta a jobbnál jobb bandák klipjeit. Ma már a zenecsatornákon is a különböző túlélési és a tököm tudja milyen összeköltözési szörnyűségek láthatóak, így a jobb klipekért muszáj felkeresnünk valamelyik videómegosztó csatornát. Én szerencsésnek mondhatom magam, hogy abban az időszakban ismerkedtem meg a zenével, amikor még a jobb zenékért érdemes volt bekapcsolni a televíziót. Ma már azt sem tudom, hogy a szobámban hol lehet a tévé távirányítója, de most nem is ez a lényeg. Abban viszont nem volt szerencsém, ami a klipek nézése alapján szerettem volna lenni. Nem lettem kétméteres, vékony pinamágnes, hiába növesztettem a hajam, nem úgy nőtt, ahogy szerettem volna, és nem volt húgom vagy nővérem, akitől elvehettem volna a rúzskészletét. Így aztán a sleaze/glam/hair metal rajongás nem a kinézetemből fakad, sokkal inkább a szívem legmélyéről árad szét a testemen, olyannyira, ha előveszem és felrakom a Roxx Gang debütáló 1989-es Things You’ve Never Done Before lemezét (egyes források szerint 1988 végén jelent meg) minden egyes porcikám ütemesen mozog a mindent elsöprő muzsikára.
A bandát 1985-ben Kevin Steele énekes alapította, miután szülővárosából Clevelandből a több lehetőséget kínáló, a mediterrán Florida nyugati partján található Tampába költözött. Itt hamar összehaverkodott Eric Carrell gitárossal, így a Roxx Gang váz már készen is volt. Mellettük folyamatosan cserélődtek a muzsikusok, de a lemeztársaságok rögtön pénzt láttak az alakuló formációban. Márpedig a pénz pénzt fial, tudták ezt jól a Megaforce kiadónál, akik rögtön pénzt ajánlottak fel, na meg stúdióidőt. Az aktuális felállás meg is ragadta a kínálkozó lehetőséget, csak közbeszólt egy tragédia. Eric Carrell gitáros lezuhant egy hídról és szörnyethalt. A hírek szerint Ericnek valami titokzatos fulladásos betegsége volt, ez a roham pedig pont a hídon tört 
rá, de pontos adatok ezt nem támasztják alá. A temetésen Kevin Steele egykori barátját, Jeff Taylort kérte fel, hogy gitározzon. A menedzserük, Carl Canedy azt mondta, hogy ügyes ez a Jeff gyerek, de kellene mellé még egy gityós. Így jött a képbe Wade Hayes, így tehát Roby Strine basszusgitárossal és David James Blackshire dobossal kiegészülve 1986. december 6-án bevonultak a London stúdióba, ahol elkészítették a Love ’Em And Leave ’Em című kazettaalbumot. Nekem nem volt szerencsém ehhez az anyaghoz, de arra emlékszem, hogy az akkor még Metallica Hungarica című fanzine-ben Cselőtei Laci áradozott a kiadványról. Cselőnek jó füle volt, mert pontosan 12 hónappal később a banda ajtaján a Virgin Records emberei kopogtattak, akik zsákban hozták a sok dollárt, na meg a nyolc albumra szóló lemezszerződést (a megállapodás értelmében ebből kettőt minden körülmény között kötelességük lesz megjelentetni). Így aztán a banda nekilátott elkészíteni első nagylemezét. A kiadó semmit sem bízott a véletlenre, a kaliforniai Burbank Enterprise stúdióban készülő lemez produceri munkálataival azt a Beau Hill-t bízták meg, aki többek közt a Ratt és a Winger lemezek csúcshangzásával már világhírnevet szerzett magának. A már említett kazettaalbumról öt nóta került fel a Things You’ve Never Done Before című bemutatkozó lemezre, azonban azokhoz képest állítólag jóval polírozottabb változatot kaptak.
És itt jön a képbe rögtön a banda sikertelensége is. Mert az oké, hogy rögtön nyakukba szakadtak a dollármilliók, a koncertjeiken olyan hírességek mentek fel hozzájuk örömzenélni, 
mint Gene Simmons a Kissből. Elhinnétek, hogy a magyar felmenőkkel rendelkező muzsikus csak úgy bratyizásból elvállalna ilyen fellépést? Egy lópikulát. Mindent a kiadó irányított. Biztos vagyok benne, hogy Beau Hill producernek minden tudására szükség volt, hogy olyan hangzást kreáljon a Roxx Gang lemeznek, amely keményen szól, de kinyitja a tinik pénztárcáját is. Ennek szintén része volt az image is. Kevin Steele-ék rosszmájúan kifejezve, szinte több időt töltöttek a kozmetikusnál, mint a próbateremben. A turnékra is kaptak pénzt, így aztán a Warrant előtt végigjárhatták az USA-t. Az MTV Headbangers Ball műsora orrvérzésig játszotta a Scratch My Back és a No Easy Way Out klipjét, de a rádióállomások is folyamatosan tolták a dalokat. Negyed millió példányt szépen el is adtak belőle.
Utolsó mondataimmal olyan, mintha jól lehúznám a lemezt, pedig higgyétek el, nem írnék róla, ha nem tetszene az elejétől a végéig. Igaz, hogy Kevin Steele hangja több hallgatás után unalmassá válik, de a dalok kárpótolnak. Elsősorban a két gitár miatt zenéjükben keményebbnek tűntek a többi sleaze/glam bandától, sőt igazából a tagok keményebbek is 
akartak lenni. Csak hát megint a pénz ugyebár..így aztán többször hajba kaptak a kiadójukkal, aminek következményeként a zenekar bedobta a törülközőt és 1991-ben feloszlott. Mindössze egy lemez (ráadásul egy sikeres lemez) után. Nem semmi történet ugye? A ’90-es évek közepén aztán Kevin Steele énekes teljesen új tagokkal újjáélesztette a bandát, de szerintem nem árulok el nagy titkot, hogy a debütáló album sikerét sosem tudták megismételni. Aki viszont szereti a sleaze/glam zenét, az ne habozzon, szerezze be a ezt a korongot.
Pontszám: 7/10
Az együttes tagjai:
Kevin Steele – ének
Jeff Taylor – gitár, vokál
Wade Hayes – gitár, vokál
Roby Strine – basszusgitár, vokál
David James Blackshire – dob, vokál
A lemezen hallható dalok listája:
01. Scratch My Back
02. No Easy Way Out
03. Race With The Devil
04. Red Rose
05. Live Fast Die Young
06. Too Cool For School
07. Ball N’ Chain
08. Fastest Gun In Town
09. Nine Lives
10. Need Your Sex
