Egy frontember elvesztése mindig gondot okoz egy zenekar életében. Főleg, ha az énekes olyan hanggal rendelkezik, mint Nachladal „Nadi” István. Nem volt mit tenni, Nahi és a csapat útjai 2007 nyarán elváltak egymástól. Külön gondot jelentett, hogy mindez a nyári fesztiválturné közben történt, így sürgősen kellett valakit találni a helyére. Kiss Zoli (Iron Maidnem stb.) azonnal beugrott segíteni és ha már lenyomták a bulikat, akkor a stúdióban is rögzítették vele az At The Gates EP-t. Mivel Zoliról már az elején tudni lehetett, hogy ő csak kisegíti a zenekart, így a háttérben komoly énekes keresés folyt. Több tucat énekest kipróbáltak, míg végül megtalálták a megfelelő embert. A jó választás pedig füllel is érzékelhető a Judas lemezen. Nagyon jó marketing húzásnak tűnt az is, hogy az új srác nevét teljes titoktartás övezte (egy korábbi interjúban Molnár Máté még adáson kívül sem volt hajlandó elárulni nekem az új személy kilétét). A titokzatosságot tovább fokozta, hogy a koncerteken végig maszk takarta a jövevény arcát. Aztán lehullt a lepel, akarom mondani a maszk, a lemez megjelenésétől kezdve már mindenki tudja, hogy a Wisdom új énekese Nagy „Angie” Gábor lett. A Judas lemezen a stílus maradt az európai hagyományokra épülő heavy metal, de az előző dalokhoz képest még több kimunkált kórussal fűszerezve. A dalok dinamikája, lendülete azonban változatlan intenzitás mutat. Már a lemezt nyitó Fallin’ Away From Grace megadja a kellő lendületet. A dal rögtön a zseniális kórussal előadott refrénnel indul, aminek dallama beleivódik a hallójáratainkba. Ezután a középtempós Somewhere Alone következik, ami alapján a Helloween jut eszembe, azon belül pedig Master Of The Ringes időszakuk. Már ebben a dalban bizonyítja a Kovács Gábor- Galambos Zsolt páros, hogy nagyon összeszokott a játékuk. A riffek rendesen döngenek, a szólók pedig minden esetben nagyon kidolgozottak lettek. A lemez egyik csúcspontja a Live Forevermore. Nem véletlen, hogy ezt a dalt választották az album előfutáraként és ehhez készítették a klipet is. Sodró lendülete miatt a Wisdom koncertek egyik legnagyobb csúcspontja lesz. A puskapor a lemez második felére sem fogy el. A kicsit HammerFall-ra hajazó Heaven And Hell és az életvidámságot árasztó Silent Hill egyaránt szuper. A frontember váltásnál a rajongó és a hallgató akaratlanul is kiemelten figyel az új énekes produkciójára. Kijelenthetem, hogy Nagy Gábor tökéletes váltásnak bizonyult. Kristálytiszta, szép a hangja és a magas hangokkal is játszi könnyedséggel megbirkózik. Az pedig, hogy ez a hang nem a stúdiótrükköknek köszönhető már bizonyítva volt az élő fellépéseket. Koncerten is kiválóan hozza a témákat. Ha már az éneknél tartunk mindenképp meg kell említeni, hogy egy illusztris vendég is hallható a korongon. A címadó Judas dalban a svéd Mats Levén (Yngwie Malmsteen, Therion, Krux stb) duettezik Gáborral. Tökéletes zárása a lemeznek. Annyira belelkesít, hogy már léptetünk is a play gombra és következhet ismét a 10 szerzemény.
Összességében az új lemezzel a Wisdom visszakerült a hazai műfaj élvonalába. Nagy erénye a daloknak a teltebb, kidolgozottam kórustémák, amik végig kísérnek minket a lemezen. A gitártémák a klasszikus virgáktól kezdve végig eszelősen jó szólókkal vannak felépítve. A ritmusszekció pedig mindehhez adja a kellő dögöt és a sodró tempót. A csapat ismét bizonyította, hogy hazánkban a stílus legjobbjai között szerepelnek. Innentől már csak azt kívánom nekik, hogy teljes erővel feküdjenek rá a promócióra és nyomják körbe a lemezt az egész világon. Az előzetes hírek szerint erre lehetőség, mivel idén 10 éves a banda, amit a közönséggel együtt szeretnének megünnepelni. Ennek keretében pedig egy ingyenes bulikból álló őszi turnésorozat van szerevezés alatt. Hajrá srácok, én szorítok nektek!
Pontsztám: 9/10
