Na, akkor nézzük azokat a „korai napokat”…1980 áprilisában jelent meg az Iron Maiden debütáló nagylemeze, amely alapjaiban változtatta meg a brit zenei életet és azzal együtt az egész világon a legnagyobb alkotások között említik. Pedig Steve Harris alapító tagnak nem volt könnyű dolga, amikor 1975-ben létrehozta a zenekart. Abban az időben punklázban égett London és környéke. Olyan zenekarok játszottak teltházas koncerteket, mint a The Exploited, a The Clash, a G.B.H. vagy a Toy Dolls. A konok basszusgitáros szembe úszott az árral és az sem tántorította el, amikor egyes lemezkiadóknál kopogtatva, azt a választ kapta, hogy rendben, lehet lemez, azonban a tagok vágassák tüsire a hajaikat, illetve szerezzenek be némi biztosítótűt is.
1979 decemberében aztán sikerült szerződést kötniük az EMI kiadóval és már az első sikerdaluk, a Running Free révén a BBC televíziós csatorna slágerlistás műsorában élőben játszottak. A nagylemez pedig a megjelenésének első hetében 4. helyre került az Egyesült Királyság toplistáján. A lemez producere Will Malone volt, aki korábban dolgozott már együtt a Black Sabbath-tal és Meat Loaffal is. A fószer azonban úgy volt vele, hogy csak egy kis kezdő bandáról van szó, így ő csak a lóvét zsebelte be, a munka nagy részét a zenekarra és Martin Levan hangmérnökre bízta. Sajnálhatja, hogy keveset foglalkozott a bandával, hiszen a Maiden ezzel a koronggal megteremtette a NWOBHM (New Wave of British Heavy Metal) zenei irányzatot. Hazájukban a nagy sikernek köszönhetően önálló turnét is letudtak bonyolítani (de a Judas Priest turnéfelkérésének sem mondtak nemet), Európában pedig a legendás Kiss előzenekaraként szereztek hírnevet na és persze milliós rajongótábort.
És itt jön a képbe esetünkben a The History Of Iron Maiden Part 1: The Early Days című dupla DVD, mely a korai évektől kezdve mutatja be az Iron Maiden történetét. Olyan videó-felvételeket gyűjtöttek össze, melyek már nagyon régen kikoptak a köztudatból, vagy éppen soha nem is kerültek a nyilvánosság elé. Az első korongon három koncert található. A 35 perces Live At The Rainbow volt a Maiden első hivatalos videója (és a világon az első ilyen hosszúságú zenei videókazetta), amit a híres londoni Rainbow klubban vettek fel az 1981-es Killer UK Tour egyik állomásán, egész pontosan 1980. december 21-én forogtak a kamerák. Két lemezzel és egyre gyarapodó rajongótáborral a hátuk mögött az EMI javaslatára készítették el ezt a koncertvideót. Meglehetősen furcsa ilyen fiatalnak látni a Maiden akkori tagságát; Dave Murray vidám ábrázatát, Adrian Smith komoly szőke fejét, a dobok mögött ekkor még a 2013. március 12-én szklerózis multiplex-ben elhunyt Clive Burrt (UTÓLAG SZERKESZTVE- a szerző) és természetesen az alapító Steve Harris klasszikus beállásait. Az énekesi poszton ekkor még Paul Di’Anno állt, aki vad punk színpadi énjéhez képest meglehetősen visszafogottan viselkedik itt, minden bizonnyal a jelenlévő kamerák hatására. Ami a film minőségét illeti, a kép jó, a hang sztereo, pici alapzajtól eltekintve élvezhető. Egy baja van az anyagnak, hogy nagyon rövid. A debütáló lemezről nyomnak el négy dalt, a Killersről pedig hármat, aztán ágyesz-bugyesz.
A második koncert egy 1982-es Hammersmith Odeon béli zúzás itt már természetesen Dickinsonnal, hiszen a következő évben jelentős változás történt a zenekar háza táján. A hírtelen jött siker és persze a hírnév rendesen a fejébe szállt Paul DiAnno énekesnek, aki csúnyán ráharapott a rock’n’roll életérzésre. A folyamatos piálás mellett állandó használója lett a különböző drogoknak is. Annyira szét volt csúszva, hogy a német állomások közül többet is kénytelen volt miatta lemondani a zenekar. Ezt pedig a banda alapító/főnöke, Steve Harris basszusgitáros már nem tűrhette tovább. Szembe kellett néznie a ténnyel, hogy Paul DiAnno sem egészségi állapotát, sem hangját tekintve nem alkalmas a csapat karrierjének továbblendítésére. Ezért aztán Rod Smallwood menedzserrel Franciaországból átrepültek a Reading fesztiválra, hogy megnézzék miként teljesít a Samson zenekar élén az akkor még Bruce Bruce névre hallgató Dickinson. Az énekessel nem is volt probléma, ám az 1981-es Reading fesztiválon már egy romjaira hullott Samson játszott. Így aztán Harrisék azonnal át is csábították Dickinsont az épp új lemezen munkálkodó Maidenbe. Persze a stúdiózás előtt már a színpadon is kipróbálták az új frontembert, mert a csapat rajongóiról köztudott, hogy fanatizmus rajongásuk miatt nem tűrnek meg akárkit a bandában. Öt olasz bemelegítő buli után 1981. november 15-én a londoni Rainbow Theatre-ben már a „hazai” közönség is elfogadta a friss jövevényt. Így már semmi akadálya nem volt annak, hogy a Maiden elkészítse első olyan nagylemezét, amire csupa új szerzemény kerül fel. Ez pedig nem más, mint a metal történelem egyik legnagyobb klasszikusa a The Number Of The Beast album. Mint említettem, a lemez megjelenése előtt, hogy az új énekest bemutassák a rajongóknak, koncertek sorát adták, melyek csúcspontja a teltházas Hammersmith Odeon-beli fellépés volt. A koncert teljes hanganyaga (90 perc) a 2002 novemberében kiadott Eddie’s Archive dobozban dupla CD-n már megjelent, itt most egy 46 percesre vágott képanyag szerepel erről a remek buliról.
Mindössze egy évvel vagyunk a Rainbow koncert után, de szemmel láthatóan sokkal jobban harap a banda. Csúcsformában vannak. Talán a jól sikerült új lemez dalaitól, talán a közönséget pillanatok alatt megőrjítő Dickinson dinamizmusától, de végig hatalmas lendülettel, iszonyat feszesen, magabiztosan játszanak. Az Invaders és a Gangland kivételével szinte a teljes Beast albumot elnyomják, az összes ma már legendásnak számító nótával. Hogy azért a negatívumokról is ejtsek szót, a 22 Acacla Avenue című számban feltűnik a színpadon egy igencsak alul öltözött nő és vonaglik jobbra-balra, na ez egy elég gyenge pontja egy Iron Maiden koncertnek még ha ennek már több mint húsz éve is.
A harmadik koncert a kétnapos dortmundi Rock Pop fesztivál záró fellépése, mely az 1983-as World Piece Tour utolsó állomása volt. Nem akármilyen nevekből állt a fesztivál, hiszen a két nap alatt színpadra állt a Scorpions, a Judas Priest, a Def Leppard, Ozzy Osbourne, a Quiet Riot, a Krokus és végül de nem utolsó sorban az M.S.G.. Egyébként ez a világkörüli turné volt az első, ahol a Maiden végig főbandaként lépett színpadra. Itt már Nico McBrain dobol és érezhetően más is a lendülete a csapatnak. A német fanok rendesen tombolnak végig. A többezer fős tömeg folyamatosan hullámzik, bármikor mutatja is őket a kamera. A kép minősége egyébként itt a legjobb a három videó közül, a hang viszont gyengébb, mint a másik két felvételen.
A kettes lemez gerincét egy másfél órás riportfilm adja, ahol felbukkannak mindazok az emberek, akik az Iron Maiden 1975-ös indulásától 1983-ig bármilyen szerepet játszottak a banda életében. A bevágásokkal tarkított interjúk nagy része Steve Harris kocsmájában készült, ahol mint egy érettségi találkozóra összegyűltek a Maiden korábbi tagjai, segítői, akik pocakosan, őszülő halántékkal mesélnek a múltról. Rengeteg apró részlet kerül a helyére a beszélgetések során és a legfőbb tanulság, hogy a sikerért bizony keményen meg kell dolgozni.
Igazi különlegességnek számít az a felvétel, amely a Vasszűz saját archívumából került elő és az 1980-as Ruskin Arms-ban lenyomott show-jukat mutatja be. A Live At The Ruskin Arms címre keresztelt anyagot egyetlen kézi kamerával, amolyan házi videóként vett fel a zenekar.
A kiadványban nyomon követhetjük a Maiden televíziós szerepléseit is, köztük a britek legnépszerűbb zenés műsorában a Top of the Pops-ban látottakat. Emellett Steve Harris relikviái közül végiglapozhatunk egy 1975-ös naplót feljegyzésekkel az első fellépésekről. Fotó galéria is rendelkezésünkre áll, pólóminták, stage-pass-ek, turnéplakátok, Eddie minden mennyiségben és formában. Külön menüpontban szerepel az összes turné programja és a fellépések pontos dátumai 1983-ig, és persze a nagy- és kislemezek listája. És hogy a videó mérgezés teljes legyen 5 hivatalos klip is felkerült a DVD-re (Woman In Uniform, Run To The Hills, The Number Of The Beast, The Trooper, Flight Of Icarus).
Szerintem, aki a Maiden rajongónak vallja magát, annak kötelező ez a digitális történelemkönyv. Nem tudom milyen apropóból kezdték el kiadni ezeket a cuccokat. Lehet, hogy szimplán csak a pénz keresés volt a célja de nekem eddig tetszik az ötlet és a végtermék is.
Pontszám: 9/10
