Lemezkritikák

A mai zeneiparban talán elképzelhetetlen az, hogy egy zenekar fennállása során csak a negyedik nagylemezük egyik dalához legyen képes videóklipet készíteni. Persze nem kell rögtön csili-vili dollármilliókból előállított klipre gondolni, a mai technikai vívmányokhoz igazodva (és persze a szakmai tudás sem hátrány) viszonylag baráti áron kivitelezhető már egy vállalható képanyag. A „klipnélküliség” annak fényében még furcsábban hat, ha az adott banda előtte olyan nagylemezeket készített, mint a Kill’em All,...

Bevallom, hogy jó ideje nem követem már a Vale of Tears zenekar munkásságát. Természetesen nem egy barlangban nőttem fel, emlékszem a korai próbálkozásaikra és arra, hogy több pályatársukkal együtt, ők is a méltatott fiatal tehetségek közé tartoztak. Sajnos jelenleg nem sok aktivitást látok a részükről, de ha valaki ismerkedni szeretne e hazai underground túlélők zenéjével, akkor az Illdisposed Inner Interest kiváló lehetőség erre. Nézzük hát: Sejtelmes unplugged és hozzá...

Kellemes meglepetés volt a szegedi Dreamgrave bemutatkozó anyagát meghallgatni, két okból is: először is elég ritka, hogy egy zenekar az első nagylemezével erős anyaggal rukkoljon elő. A másik, ami külön büszkeséggel tölt el, hogy kis hazánkból érkezett ez az ígéretes debüt. Akkor nézzük hát, hogy mit rejt a Presentiment című lemez. A horrorisztikus Ethereal Eternity intró előrevetíti azt a hangulatvilágot, amit az elkövetkezendő percek tartogatnak számunkra, majd ügyesen átsiklanak a Black Spiral című dalba, amivel...

Michael Monroe számomra a nyolcvanas évek egyik “mi lett volna ha” története. Mi lett volna, ha Vince Neil és Razzle nem indul el aznap este autóval még egy karton whiskey-ért? Mi lett volna, ha a Hanoi Rocks klasszikusnak nevezett felállása még éveken keresztül albumokat tudott volna kiadni? Valószínűleg minden idők egyik (ha nem a) legsikeresebb finn zenekara lehettek volna. A dolog legszebb része talán az, hogy Michael nem ragadt...

Írásom előtt átnéztem, hogy eddig milyen zenekarok lemezeivel foglalkoztunk a KlasszikuShock rovatban. A tradicionális, vérbeli heavy metaltól kezdve az ős glam rock-on keresztül a gothic muzsikáig több műfajjal foglalkoztunk. A lemezekről írt cikkeink fürkészése során azonban volt némi hiányérzetem. Nem találtam klasszikus US power metal korongokat. Jó, persze lehetne még sorolni, hogy milyen zenei műfajt felejtettünk eddig ki, van belőlük bőven, de hétről hétre igyekszünk majd ezt pótolni. Mi...

A rockrajongók fiatalabb nemzedékének talán nem mond túl sokat a Kansas név. Annál többet azoknak, akik az 1976-1983 közötti időszak amerikai rockzenéjét figyelemmel kísérték. Ekkortájt alapvetően hat zenekar uralta az újvilági AOR/westcoast mezőnyt: Journey, Boston, Toto, Foreigner, Styx és a Kansas. Több, mint három évtizednyi munkálkodása során a veterán art/prog. rocker Kansas bizony elég kacskaringós pályát futott be. Karrierjüket számos tagcsere súlyosbította, hatalmas sikereket éppen úgy megéltek, mint nehezebb...

Akik ismernek, azok jól tudják, hogy nagy kedvelője és tisztelője vagyok Kalapács Józsi (vagy ahogy mi emlegetjük itt a Rocközönön, Jauzsi bácsi) munkásságának.   Biztos vagyok benne, hogy ő olyan ember, aki soha nem csinálna mást, csakis ezt, mert ez élteti és ezért él. Tavaly novemberben jelent meg az új Kalapács album. Hogy miért csak most a lemezkritika? Mert nem hiszek abban, hogy a lemez megjelenése után szinte...

Tegnap megvásároltam életem első bakelit lemezjátszóját. A tulaj nem volt számomra idegen. Jól ismertem a sleaze/glam műfaj iránti imádatát, így aztán a szobájában található relikviák sem értek váratlanul. Elmondható, hogy Jani gyakorlatilag minden fontos alapvetést beszerzett a műfaj legnagyobbjaitól. Idő hiányában csak néhány lemezbe hallgattunk bele, meg amúgy is a jövetelem a lemezjátszó letesztelésére irányult, de azért megzörgettük rajta a Skid Row Youth Gone Wild maxiját. Mondanom sem kell,...

Bevallom, az idei év egyik legnagyobb szívfájdalma számomra, hogy nem láthattam élőben a FEZEN fesztiválon a Testament zenekart. Pedig a csodálatos 80-as években, amikor virágkorát élte a thrash metal és szinte az egész ország Metallica lázban égett, én a Testament/Exodus/Overkill triumvirátusra tettem a voksomat. A Bay Area öböl bandái sorban jelentették meg a király albumokat. Az 1983-ban, akkor még Legacy néven alapított Testament debütáló The Legacy című nagylemeze 1987-ben...

Őszintén megmondom, a Kreatortól ez az első album, amit hallottam. Ugyan thrashernek tartom magam, de a germán thrash eddig valahogy kimaradt az életemből, inkább az amerikai bandákat részesítettem előnyben, azon belül is a Bay Area-vonalat, meg a Metallicát, Megadeth-t, satöbbi. Azonban, azt hiszem, sürgősen pótolni fogom a lemaradást, ugyanis nagy valószínűséggel a Kreator az év thrashlemezét adta ki, mindenkinek fel kell kötnie azt a bizonyost, ha meg akarja szorongatni...