Pain – Coming Home (2016)
Elképzelhető, hogy jelen írásommal néhány embernél kicsapom a biztosítékot, de vállalom a következményeket. Rádiósmúltamból, na és az ott szerzett tapasztalatokból tudom, hogy amíg világ a világ, egy rockrádióban a magyar rocker inkább kér mondjuk egy Pokolgép, Ossian, Lord, Edda stb. dalt, mint mondjuk egy Freshfabrik vagy egy Strong Deformity szerzeményt. Nyilván az elsőként felsorolt csapatok nagyobb múltnak örvendenek, mint az utóbbiak, én mégis úgy érzem, a magyar rockrajongóknál valahogy...
Body Count – Bloodlust (2017)
Kezdem a lényeggel. Ez az album rajta lesz az év végi top ötös listámon, véleményem szerint ez az eddigi legjobb Body Count album. A Century Media által kiadott promo anyagban Ice-T megfogalmazta a lényeget: ez egy ideális időpont egy ilyen lemez kiadásához. A Body Count mindig is a kisebbségeket érintő problémák köré építette fel a szövegeit, a Bloodlust esetében a kisebbség kifejezést már nem csak bőrszín alapján definiálja a...
Machine Head – The Blackening (2007, Roadrunner)
Nem hiszem, hogy van valaki a Röffök családjában, aki ne hallott volna eddgi a Machine Head-ről, legalább említés szintjén. Az 1992-ben, Oaklandben alakult négyes a koraidőkben hardcore hatásoktól sem mentes thrash metalt játszott (sokan máig a csapat legjobbjának tartják a debüt Burn My Eyes korongot), majd az ezredforduló környékén bejöttek a rappelős verzék a csapat repertoárjába, de véleményem szerint az ezen időszakot fémjelző két album (The Burning Red, illetve...
Ignite – War Against You (2016)
A War Against You címmel az Ignite új stúdióalbummal jelentkezett. Elődje, az Our Darkest Days 2006-ban jelent meg, nagyon kíváncsian vártam, mivel jönnek elő Zoliék majd egy évtized szünet után. A kihagyás persze csak látszat, a zenekar tagjait az Ignite turnék mellett különböző projektek kötötték le. 2014-ben jött össze ismét a csapat és kezdett el dolgozni ezen az albumon, a választás ezúttal is Cameron Webb producerre esett. A hangzás...
House Of Lords – Indestructible (2015)
Ha nem haragszol kedves olvasó most rögvest állást foglalok, miszerint a HOL idei, immáron tízedik albuma kifejezetten jóra sikeredett. Mint szinte minden nagy bandát, őket is körülveszi az a tézis, miszerint van két – három etalon albumuk, amit megugrani nem fognak, talán soha nem is lesznek képesek rá. Jelen esetükben ezek a főművek a debüt, illetve Sahara voltak, aztán közmegegyezéses kedvenc még az őket ismerők részéről az újrakezdés után...
Xerosun – This Dark Rage EP (2016)
A Xerosun egyenesen Dublin-ból jutatta el hozzánk nemrég kiadott, This Dark Rage címre keresztelt EP-jét. A zenekar már 10 éve létezik, Absence of Light címmel megjelent már egy bemutatkozó lemezük, a felállásuk viszont komoly változásokon ment keresztül az elmúlt években. Az elérhető interjúk alapján az az érzésem, hogy ezzel az EP-vel új életet kezd a zenekar. Az EP-t jegyző, és reményeik szerint a közeljövőben már nem változó felállás a...
Skid Row – Subhuman Race (1995)
Azt nem lehet mondani, hogy a Skid Row összecsapta a harmadik nagylemezét, hiszen a Slave To The Grind óta négy esztendő pörgött le. Ennyi idő alatt pedig bőven történt egy s más a zenei életben: Seattle, grunge, Pantera, a dallamos hard rock bandák csaknem teljes kudarca, punkláz, satöbbi. Így aztán nem igazán lehetett sejteni, hogy Sebastian Bach-ék milyen irányba indulnak el a ’90-es évek közepén.
A ’89-es debütalbumon szerepelt a...
Amorphis – Skyforger (2009)
Ismét új Amorphis albumot tarthatunk a kezünkben. A death metal debüt, majd egyre dallamosabb irányba eltolódott folytatások, a kifulladás, majd Pasi Koskinen vokalista távozása után a három évvel ezelőtti Eclipse albummal új énekest, és egyben új...
Anthrax – We’ve Come For You All (2003)
Nincs értelme a mellébeszélésnek, ha az Anthraxről van szó. Azt mindenki tudja, hogy az Anthrax annak idején, a nagy thrash négyes egyikeként vált világhírűvé. Ott voltak a nagy thrash/speed robbanáskor, a 80-as éveket pedig népszerűségük csúcsán, nagyon komoly lemezeladásokkal és arénabulikkal zárták. Azt is tudjuk, hogy a banda szekere a 90-es években nem futott túl jól. Ennek következtében az énekes, Joey Belladonna le is lécelt, de a helyére az...
Crematory – Infinity (2010, Massacre)
Ha csak röviden akarnám elintézni a dolgot, annyit írnék: Németország egyik vezető gótikus metal bandája kiadta új lemezét, ami hozza a tőlük elvárt színvonalat, de semmi extra. Természetesen nem akarom ennyiben hagyni, hiszen azért ez a zenekar többet érdemel ennél. Magam a 2004-es, Revolution címet viselő visszatérő albumukkal kedveltem meg a bandát. Indusztriális és dark elemekkel tűzdelt gótikus metaljuk hamar utat talált hozzám, de különösen az...


















