Eclipse – Bleed And Scream (2012)
A svéd zenei irányzatok mindig is elütöttek a többi skandináv országokra jellemző stílustól. Míg mondjuk a finn bandák többségére a melankólia (egyik kivétel a legendás Hanoi Rocks), a norvég zenekarok tucatjaira pedig a sötét atmoszférikus black metal vagy a vikingek korszakát megidéző muzsikák a jellemzőek, addig a svéd csapatok zöme az életvidám hard rock vagy akár a Los Angeles-i hajbandákat megszégyenítő slease/glam muzsikára esküszik (Vains Of Jenna, Crazy Lixx,...
Therion – Sitra Ahra (2010, Nuclear Blast)
Nagyon, de nagyon kíváncsi voltam arra, mihez kezd a szimfonikus opera-metalban verhetetlen svéd Therion nagyfőnöke, Christofer Johnsson 2008 második felétől. Ugyebár ekkorra datálható az, hogy a 2007-es Gothic Kabbalah CD-t követő turné végeztével az akkori tagság kijelentette, nem kíván tovább a Therionban muzsikálni. Darab aszongya: a Niemann testvérek (a gitáros Kristian és a basszer Johan) a sok turnézás miatt léptek ki (Johan azóta a Tiamattal koncertezik mint gitáros), a...
Dan Reed Network – Fight Another Day (2016)
Mostanában a jeles szakírók a svéd Amarathe zenéjére ráakasztották a pop metal jelzőt. Még ha van is benne igazság, akkor mit kezdjünk a Dan Reed Network muzsikájával? Mert, hogy ebben egy fikarcnyi metal sincs, az hótszentség, de még a rock jellemzőit is nagyítóval kell keresnünk náluk. Még az a szerencse, hogy sok helyen, ha már gitár és dob szerepel egy dalban, akkor bátorkodnak azonnal „Rock’-nak nevezni a produkciót, így...
Whiplash – Ticket To Mayhem (1987, Roadrunner)
A Whiplash szót hallva a legtöbb metalosnak a Metallica elsőalbumos thrash-gyilkolása ugrik be, félig jogosan, hiszen egy kiváló nótáról beszélünk. Létezett azonban egy thrash banda is ezen a néven, méghozzá nem is akármilyen zenével rukkolva elő. New Jersey-ből jöttek, és "a három Tony bandája"-ként is emlegették őket: Tony Portaro felelt a vokálokért és az agyahagyott speed/thrash riffekért/szólókért, Tony Bono basszusozott (2002-ben szívrohamban elhunyt), és Tony Scaglione dobolt, ő azonban...
Kissin’ Dynamite – Megalomania (2014)
Mindig is felemás érzéseim voltak a banda zenéjével kapcsolatban. Egyfelől tagadhatatlan, Hannes Braunék eddig megjelent albumai hemzsegett a jól megírt, sikerre ítélt, slágergyanús szerzeményektől, melyek olyan dalírói vénáról árulkodnak, melyekről sokan csak álmodozhatnak. Ugyanakkor ez a Heavy/ Power ( Helloween, Edguy) – Glam Metal házasítás, nyakon öntve mindenféle giccses vidámkodással lehet egyszerűen túl sok is, viszont az erre fogékonyak kétségtelenül új kedvencet avathattak az elmúlt években. Mindenképpen hozzátartozik a...
Paul Dean – Hard Core (1988)
Paul Dean, a kanadai Loverboy gitárosa 1988-ban úgy döntött, hogy szólólemezt készít. Aki esetleg nem tudná, a kanadai ötös 1980-tól ’85-ig a legnépszerűbb melodikus rockbandák közé tartozott, első 4 albumukból csak Amerikában több mint 10 millió példányt adtak el, a Bruce Fairbaim/Bob Rock producerpáros pedig e munkáknak köszönhetően nyerte el a Bon Jovi Slippery When Wet albumának koordinálását.
Persze Paul Dean szólópályára lépésének voltak előzményei, ami arra vezet vissza, hogy...
KlasszikuShock: Metal Church – The Human Factor (1991)
A Seattle környékéről származó Metal Church első öt albuma remekmű! A két korai korong (Metal Church 1984, The Dark 1986), amelyeken még David Wayne énekelt, a US power metal stílus egyértelmű alapvetései, de az utód Mike Howe-val készült három korong is óriási. Ezeket véleményem szerint minden heavy/power fannak ismernie kellene. A Howe által felénekelt lemeztrió közül a középső volt a The Human Factor, a személyes kedvencem, ami ereje legteljében...
Marilyn Manson – The High End Of Low (2009)
Marilyn Manson egy felpüffedt arcú, kiégett, szétcuccozott rocksztár, akiről valaha mindenkinek volt véleménye, ma viszont már csak vállvonogatás a jussa. Az új lemeze pedig azért jó, mert süt róla, hogy egy felpüffedt arcú, kiégett, szétcuccozott rocksztár csinálta, és nem a minősége,hanem a hangulata sugallja ezt.
Brian Hugh Warner, alias Marilyn Manson idén januárban volt 40 éves. Öregszik, amit nem visel túl jól. A 2007-es Eat Me, Drink Me felemás volt, úgy tűnt nagy hiba...
Inverloch – Distance / Collapsed (2016)
A metal műfaj ágas-bogas, néha teljesen öncélú és átláthatatlan szertágazásában van egy olyan kinövés, mely sötétebb és súlyosabb bárminél is amire valaha ráaggatták a metal jelzőt. Ez nem más, mint a doom metal. Hogy bizonyítsam az első mondatomat, a doom metalt, mint műfajt, skatulyát végtelenségig lehet bontani, hisz doom zene a Black Sabbath és doom zene az Inverloch is, jelen ismertető tárgya és mégis mekkora a zenei, hangulati különbség....
KlasszikuShock: Dio – Holy Diver (1983)
1983. május 25-én jelent meg, a mindmáig rettentően népszerű metal klasszikus, a Holy Diver, melyet Ronnie James Dio munkáját dicsőíti. 1984. szeptember 12-én lett arany-, majd 1989. március 21-én platinalemez (ez 500 000, illetve 1 000 000 eladott példányt jelent). Az Egyesült Királyságban 1986. januárjában kapta meg az ezüst minősítést, ami 60 000 eladott példány után jár.
Ronnie James Dio, azaz polgári nevén Ronald Padavona. Dio, a New Hampsire állambeli...















