Külföldi

Tegnap megvásároltam életem első bakelit lemezjátszóját. A tulaj nem volt számomra idegen. Jól ismertem a sleaze/glam műfaj iránti imádatát, így aztán a szobájában található relikviák sem értek váratlanul. Elmondható, hogy Jani gyakorlatilag minden fontos alapvetést beszerzett a műfaj legnagyobbjaitól. Idő hiányában csak néhány lemezbe hallgattunk bele, meg amúgy is a jövetelem a lemezjátszó letesztelésére irányult, de azért megzörgettük rajta a Skid Row Youth Gone Wild maxiját. Mondanom sem kell,...

Amikor kedvenc zenei műfajunkat a nemzetközi palettán elemezzük, talán egyetlen zenész/rajongó sem sértődik meg azon, ha kijelentem, hogy világszínvonalon a Csihar Attila vezette Tormentor érte el a legtöbbet. Kis túlzással azt is mondhatnám, az ő hatásukra kezdtek el gombamód szaporodni a norvég black hordák. Az 1985-ben alakult Tormentor elsőként Közép-Európa legjobb black/thrash bandájává küzdötte  fel magát, majd 1988-ban kiadott Anno Domini című kazettájuk a világot is meghódította. Külön pikantéria,...

A rockrajongók fiatalabb nemzedékének talán nem mond túl sokat a Kansas név. Annál többet azoknak, akik az 1976-1983 közötti időszak amerikai rockzenéjét figyelemmel kísérték. Ekkortájt alapvetően hat zenekar uralta az újvilági AOR/westcoast mezőnyt: Journey, Boston, Toto, Foreigner, Styx és a Kansas. Több, mint három évtizednyi munkálkodása során a veterán art/prog. rocker Kansas bizony elég kacskaringós pályát futott be. Karrierjüket számos tagcsere súlyosbította, hatalmas sikereket éppen úgy megéltek, mint nehezebb...

Még 1996-ban kezdődött, amikor valami olyat hozott létre az Artension, ami addig nem nagyon volt jellemző. Persze akkor sem volt már új dolog a virgázós, neoklasszikus ízekkel fűszerezett, nagyívű dallamokkal operáló metal muzsika, Malmsteen után nem is lehetett sok meglepő dolgot produkálni, itt azonban mégis sikerült. Ellentétben a többi bandával, az Artension esetében a domináns gitárfutamok helyét a billentyűk vették át, tehát amolyan "Emerson, Lake & Malmsteen" íze volt a...

Azt nem lehet mondani, hogy a Skid Row összecsapta a harmadik nagylemezét, hiszen a Slave To The Grind óta négy esztendő pörgött le. Ennyi idő alatt pedig bőven történt egy s más a zenei életben: Seattle, grunge, Pantera, a dallamos hard rock bandák csaknem teljes kudarca, punkláz, satöbbi. Így aztán nem igazán lehetett sejteni, hogy Sebastian Bach-ék milyen irányba indulnak el a ’90-es évek közepén. A ’89-es debütalbumon szerepelt a...

Kamaszkorom óta nagy rajongója vagyok a Paradise Lost-nak, így számomra minden egyes lemezük megjelenése igazi eseményszámba megy. A 2012-es Tragic Idol kapcsán folyamatosan a Shades of God/Icon korszak megközelítését emlegették, az idei esztendőre pedig egy még retrósabb anyagot ígértek, amire bevallom egy kicsit fanyalogtam, hiszen jelen tárgyunk zenekara úgy tért vissza a metal gyökereihez a 10 évvel ezelőtt kiadott cím nélküli lemezzel, hogy az erőltetett múltidézgetés helyett még hozzá is tettek az addigi...

Hányan hallottak közületek a Mägo de Ozról idáig? Okés, kezeket le, szóval kevesen. Nem is csodálom, ugyanis egy nem akármilyen spanyol bandáról van szó, akik nem nagyon mozdulnak ki nyelvterületükről, tehát jobbára Spanyolhonban és Latin-Amerikában koncerteznek. Én is csak véletlenül ismertem meg őket, mikor gimnáziumban beteg lett a spanyoltanárunk, és a helyettese buzdított minket, hozzunk spanyol nyelvű zenéket, és majd hallgatjuk... Akkor leltem rá Ózra, a nagy varázslóra (a...

Két hete a Paradise Lost, „Draconian Times” albumát választottam, a KlasszikuShock rovatba. Múlthéten Gyuri a Judas Priest „British Steel”-jét vette górcső alá. Két olyan album, ami az adott stílusban mérföldkő volt a zenetörténelemben, és amik máig emberek millióinak kedvencei. Két ilyen híres, sikeres és ismert album után, úgy döntöttem nem ezt az irányvonalat folytatom, hanem előveszek valami olyat, ami a maga nemében nagyszerű, de mégsem lett soha olyan...

Az elmúlt napok rockzenei hírrovatát fürkészve kétségtelen, hogy a legnagyobb szenzációval a Slayer zenekar Implode címmel nyilvánosságra hozott vadonatúj szerzeménye viszi a prímet. A dalt április 23-án élőben, a Revolver Golden Gods díjátadón a Los Angeles-i Club Nokiában mutatta be a banda. Az új lemezen dolgozó zenekar a díjátadóra három dalos szettel készült. A South Of Heaven és a War Ensemble mellett eljátszották azt az Implode című dalt, amit...

Vannak a rockzene széles palettáján igazán megbízható zenekarok, akik semmiféle megalkuvást nem ismerve, történjen az égvilágon bármi, időről időre szállítják a soron következő, rendszeresen magas nívójú albumaikat.  Nem kell átélni a csalódottság rohadt érzését, amit az kelt, mikor egy új album nem üti meg az általad elvárt színvonalat.  Nem feltétlenül minden album tökéletes, viszont van egy mérce, aminél alább nem mennek, és ez teszi őket felettébb szerethetővé.  Nyilván lehet...