Külföldi

Jack Starr-t az archaikus hős-metal szerelmeseinek nem kell bemutatni. A Virgin Steele-es ’81-’84 közötti munkája után mi is emlegettük például a néhai Rhett Forresterrel közös 1984-es Out Of The Darkness-t, amit most a lemez közelgő 30. évfordulója alkalmából a Limb Music bónuszdalokkal felturbózva újra elérhetővé tette. Bizony, ezúttal egy igazi csemegét húzott elő a fiók mélyéről a hamburgi kiadó, akik a dallamos old school metal felségvizein lavírozva kezdenek magukra...

A 2014-es Massive Addictive lemez címe esetemben telitalálat, a mai napig rendszeresen megfordul a lejátszómban az anyag. Jól szól, a dalok tele vannak energiával, nagyon el lett találva a három énekhang aránya. Pont annyira kommersz, hogy még szórakoztató, a dallamok az első hallgatás után képesek belemarni magukat bárki agyába. Nagyon kíváncsian vártam tehát a folytatást. Nem egyszerű összefüggő gondolatsorként leírni mit gondolok a Maximalism-ről, maradjunk annyiban, hogy...

Ideje elásni azon meggyőződést, mely szerint  a rock muzsikálás  csak a menő srácok kizárólagos privilégiuma. Számos példa megdöntötte már eme hipotézist, elég csak a legendás Runuways- re vagy éppen a jobb sorsra érdemes Phantom Lordra gondolni.  Mivel az éremnek ebben az esetben is két oldala van, amennyire óvatosan közelítünk egy női  zenészek által kreált rock album felé, éppen annyira lehet érdekesség az erősebbik nem számára ,  sőt kifejezetten vonzó...

Egy valamit magára kicsit is adó zenerajongó már a lemezkiadó nevéből is következtethet arra, hogy nagyjából milyen muzsikát tartalmazhat az adott hanghordozó. Én dallampártiként évek óta figyelemmel kísérem az olasz Frontiers tevékenységét, megannyi remek hard rock/AOR/melodic metal muzsika sorakozik gyűjteményemben a kiadó cégére alatt. Persze aztán Serafino Perugino és lelkes csapata a nagyobb célközösség érdekében ráfókuszált a progresszív muzsikákra is, ezzel pedig engem kilehet kergetni a világból, így óvatosabban...

Az Ajattara egy finn underground black metal banda, melynek frontemberi posztján az Amorphis énekes, Pasi Koskinen áll. Itt Ruoja néven tevékenykedik és gitározik is az ének mellett. Az 1996-ban létrehozott Ajattara zenéjének persze semmi köze az Amorphishoz. Ha valaki esetleg nem ismerné a zenekart, olyan bandákra gondoljon, mint a Legenda, az Alastis, esetleg a korai Samael, gyors tempónak tehát itt nyoma sincs. Lassú, középtempós dalok, némi szintivel és kissé...

Az új Ratt lemezre ki tudja meddig, de még várnunk kell. Mindenesetre bizakodásra ad okot, hogy lezárva a megszámlálhatatlan jogi bonyodalmakat Stephen Pearcy énekes, Warren DeMartini gitáros és Juan Croucier basszer új dalokon dolgozik (a 2002-ben elhunyt Robbin Crosby gitáros helyén továbbra is Carlos Cavazo játszik). Lesz tehát majd új Ratt album, a kérdés csak az, hogy mikor. A legnagyobb „patkány” talán a történetben Bobby Blotzer, a zenekar eredeti...

Aki kellően jártas a rock szakmában, nem hiszem , hogy  bekajálta volna a 2010- es  nagy búcsú dumát, én is csak jót tudtam mosolyogni ezen a jól bevált marketing fogáson. Azóta ugyebár kaptunk egy minden igényt kielégítő Sting In the Tailt 2010- ben , ami olyan ügyesen követte a Scorps hagyományokat, hogy majdhogynem  a klasszikus albumok idején érezhettük magunkat. Most egy kicsivel több szünet után érkezett a hír, egy...

Zenei  fejlődésemnek egyik kikezdhetetlen alapköve volt a White Lion nevű hard rock zenekar,  ahol a címben szereplő úriember énekelt óriási  örömömre.  Egyszerűen  meg voltam őrülve a fickó negédes, nyugodt szívvel nyálasnak nevezhető hangjától,  amihez jó néhány feledhetetlen rock sláger tapadt.  A Fight  To Survive,   Pride,  és a Big Game albumuk örök favorit maradt mindmáig  számomra , amelyek segítségével  kétségtelenül igazi csajok kedvencévé váltak.  Olyan dalírói vénákkal rendelkeztek   - nem...

„Rheia is a true game changer for the genre.” Ezzel és ehhez hasonló promo szövegekkel hírdette, a Deathwish Inc. az Oathbreaker harmadik lemezét. Noha nem szoktam az ilyen dolgokra adni, főleg, hogy minden bandának éppen a jelenlegi lemeze a legjobb, legkiforrottabb. Legalábbis szerintük. Azért ezek a szokásosnál is súlyosabb kijelentések voltak, méghozzá egy olyan stílusban amit igencsak szeretek,egy olyan zenekartól akiket nagyon is kedvelek. Így akaratlanul is nagy elvárásokkal...

Épp a minap, március 25-én látott napvilágot Európában az Amon Amarth legújabb stúdióalbuma, a "Surtur Rising", melyet - bátran mondhatjuk - tűkön ülve várt rajongó és szakma egyaránt. Nos, szubjektív véleményünk szerint az anyag zseniális lett, és ebben úgy látszik, francia kollégáink is egyet értenek velünk, akik számról számra elemezték a lemezt. Íme, erre jutottak: 1. War Of The Gods Az Amon Amarth nem az a fajta csapat, akik...