Külföldi

Nergal leukémiája és a Slipknot argentin szappanoperákba illő dobos/bőgős drámázása mellett, talán Randy Blythe Csehországban történt letartóztatása, illetve az azt követő kálvária jelentette a rock/metal sajtó egyik legfelkapottabb bulvártémáját az elmúlt években. Mind a 2009-es Wrath, mind pedig a 2012-es Resolution lemez a Billboard lista dobogós helyén nyitott az Isten Bárányainak hazájában, s senki nem is sejtette, hogy a banda csúcskorszaka után közvetlenül az abszolút mélypont és kilátástalanság lesz történelmük következő fejezete....

Furcsa párosítással kezdeném ezt az írást, hiszen elég ritka, hogy lemezkritikák szerzői könyvekkel hoznak párhuzamba egyes dalokat, lemezeket. Most mégis ezt teszem, hiszem az elmúlt fél év alatt három Passuth könyvet habzsoltam fel a magyar középkori történelemről. Egyébként nagyon ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik a történelem iránt, ilyen hiteles és minden apró részletet leíró, bemutató történeteket ritkán olvas mostanában az ember. (Tört Királytükör, Nápolyi Johanna, Hétszer vágott mező). Azért...

1980. április 14-én jelent meg az Iron Maiden debütáló nagylemeze, amely alapjaiban változtatta meg a brit zenei életet és azzal együtt az egész világon a legnagyobb alkotások között említik. Pedig Steve Harris alapító tagnak nem volt könnyű dolga, amikor 1975-ben létrehozta a zenekart. Abban az időben punklázban égett London és környéke. Olyan zenekarok játszottak teltházas koncerteket, mint a The Exploited, a The Clash, a G.B.H. vagy a Toy Dolls....

Az Ajattara egy finn underground black metal banda, melynek frontemberi posztján az Amorphis énekes, Pasi Koskinen áll. Itt Ruoja néven tevékenykedik és gitározik is az ének mellett. Az 1996-ban létrehozott Ajattara zenéjének persze semmi köze az Amorphishoz. Ha valaki esetleg nem ismerné a zenekart, olyan bandákra gondoljon, mint a Legenda, az Alastis, esetleg a korai Samael, gyors tempónak tehát itt nyoma sincs. Lassú, középtempós dalok, némi szintivel és kissé...

Ha lenne a metal zenének múzeuma, akkor a kiállított hírességek között mindenképpen ott szerepelne az a német együttes, mely a fémipari német nemzeti bajnokság első osztályában talán a leghíresebb csapattá vált. A 80-as évek közepén Németországban thrash vonalon a Kreator/Sodom/Destruction triumvirátus számított etalonnak, míg a dallamosabb speed/heavy (de nevezhetnénk germán metalnak is) körökben az Accept/Running Wild/Helloween tartozott a legjobbak közé. Ez utóbbi egy olyan zenei világot hozott létre, mely...

A 2014-es Massive Addictive lemez címe esetemben telitalálat, a mai napig rendszeresen megfordul a lejátszómban az anyag. Jól szól, a dalok tele vannak energiával, nagyon el lett találva a három énekhang aránya. Pont annyira kommersz, hogy még szórakoztató, a dallamok az első hallgatás után képesek belemarni magukat bárki agyába. Nagyon kíváncsian vártam tehát a folytatást. Nem egyszerű összefüggő gondolatsorként leírni mit gondolok a Maximalism-ről, maradjunk annyiban, hogy...

Ebben a rovatban mindig gyermekkorom legszebb dalcsokrait igyekszem összeszedni. A ’80-as évek közepén-végén én is voltam minden, ami csak lehettem. 1985 környékén voltam true metalos, majd szinte azonnal átváltottam glambe, hogy aztán még 1988/89 körül gyorsan thrasher váljék belőlem. Igazából számomra csak jó zene és rossz zene létezett, és ez a mai napig így van. A metal ágazatából talán csak a black volt az, amit sosem tudtam igazán befogadni....

A svéd Bloodbath története 1998-ig nyúlik vissza. A projekt eredetileg úgy jött össze, hogy Dan Swanö beszerzett egy friss stúdiócuccot otthonra és ezt valahogy kiakarta próbálni. Felhívta a Katatoniás haverjait, Anderst és Jonast, hogy mit szólnának egy klasszikus death metal hétvégéhez, és ha van kedvük hozzá, akkor cipeljék már el magukkal Mikaelt is az Opethből. Így is lett. Sörözgettek, régi demókat, kislemezeket hallgattak, mellesleg pedig megírtak és felvettek két...

Az Astra debütkorongja szinte tök véletlenül akadt a kezembe, és azt kell mondjam: még jó hogy rá van írva, melyik évben adták ki. Bár, mivel ez tulajdonképpen nem oszt, nem szoroz, még ezen infó birtokában is elhinném, hogy miután a Pink Floyd 1973 elején befejezte egyik legsikeresebb albuma, a Dark Side Of The Moon felvételeit, az általuk üresen hagyott Abbey Road stúdióba besétált pár tehetséges fiatal, és suttyomban rögzítettek...

Kamaszkorom óta nagy rajongója vagyok a Paradise Lost-nak, így számomra minden egyes lemezük megjelenése igazi eseményszámba megy. A 2012-es Tragic Idol kapcsán folyamatosan a Shades of God/Icon korszak megközelítését emlegették, az idei esztendőre pedig egy még retrósabb anyagot ígértek, amire bevallom egy kicsit fanyalogtam, hiszen jelen tárgyunk zenekara úgy tért vissza a metal gyökereihez a 10 évvel ezelőtt kiadott cím nélküli lemezzel, hogy az erőltetett múltidézgetés helyett még hozzá is tettek az addigi...