Amorphis – Skyforger (2009)
Ismét új Amorphis albumot tarthatunk a kezünkben. A death metal debüt, majd egyre dallamosabb irányba eltolódott folytatások, a kifulladás, majd Pasi Koskinen vokalista távozása után a három évvel ezelőtti Eclipse albummal új énekest, és egyben új...
Queensrÿche – American Soldier (2009)
Új Queensryche lemez jött ki március végén. Ez a tény az emberekből általában kétféle reakciót vált ki; az egyik csoport lemondóan legyint, a másik pedig bizakodik, hogy az 1990-es Empire album után talán letesznek valami értékelhetőt az asztalra Geoff Tate-ék. A poént lelőném, én a második csoporthoz tartozom. Jelen időben, tehát még mindig remélek. És ezzel mindent elmondtam a lemezről.
A 2006-os Operation: Mindcrime II lemez bukás volt, zseniális (1988-ban...
Satyricon – Live at the Opera (2015)
A tekintetben, hogy mi számít zenei fejlődésnek, illetve egyszerű váltásnak, valószínűleg sohasem lesz konszenzus, kiváltképp ha egy olyan műfajról van szó, mint a black metal. A Satyricon, hasonlóan a többi vezető skandináv hordához, örökké napirenden tartja ezt a kérdést, maga mögé parancsolva az olyan, mára már bagatell vitákat, mint a szintetizátor vagy a női vokál létjogosultsága a ”true” black metal zenékben. A Frost és Satyr által közel 25 éve...
Eclipse – Bleed And Scream (2012)
A svéd zenei irányzatok mindig is elütöttek a többi skandináv országokra jellemző stílustól. Míg mondjuk a finn bandák többségére a melankólia (egyik kivétel a legendás Hanoi Rocks), a norvég zenekarok tucatjaira pedig a sötét atmoszférikus black metal vagy a vikingek korszakát megidéző muzsikák a jellemzőek, addig a svéd csapatok zöme az életvidám hard rock vagy akár a Los Angeles-i hajbandákat megszégyenítő slease/glam muzsikára esküszik (Vains Of Jenna, Crazy Lixx,...
Katatonia – Night Is The New Day (2009, Peaceville)
Csak az új évben jöttem rá, hogy teljesen elhanyagoltam ősszel a lemezkritika rovat érdemi részét, és nagyon kevés új lemezt mutattam be nektek. Ígérem, az új évben ez is meg fog változni, egyfelől azért, mert növelem a fordulatszámot (két kritika egy nap tőlem ugyebár még sose került fel), másfelől pedig azért, mert, mint a kis színeseimben olvashattátok, 2010-ben rengeteg várva várt album fog kijönni, és rengeteg olyan lemez...
Jack Russell’s Great White – He Saw It Comin’...
Legutóbb Stephen Pearcy új szólólemezénél hoztam fel a bíróságot egy lemezismertetőben. A Ratt zenekar éléről ismertté vált énekes úgy döntött, hogy nem várja meg a bírósági döntést, hogy ők, vagyis Stephen Pearcy énekes, Warren DeMartini gitáros és Juan Croucier basszer (a 2002-ben elhunyt Robbin Crosby gitáros helyén továbbra is Carlos Cavazo játszik) vihetik-e tovább a zenekar nevét, vagy esetleg a főügyészség az eredeti felállásból egyedül maradt Bobby Blotzer dobost...
Periphery – Periphery III: Select Difficulty (2016)
A minap olvastam, hogy a 21. század legjobb lemeze a német Hammer-nél, a Slipknot IOWA lemeze lett. Vagyis 2000 és 2016 között nem jelent meg nála jobb lemez. Ez akkora abszurdum, mint a Holdra utazás. Kapásból száz lemezt tudnék felsorolni, amely mellett az IOWA úgy elsápadna, mint a tej, amikor találkozott a kakaóval. Többek között a Periphery utóbbi albuma, a monstre dupla Juggernaut is köröket ver a fent említett...
Jack Starr’s Burning Starr – Defiance (2009)
Jack Starr az első két Virgin Steele album sikere után úgy gondolta, hogy meg tud állni a lábán egy zenei zsarnok szipolya nélkül is – DeFeis nem éppen a kooperációs tulajdonságairól híres – , és otthagyva a bandát szólókarrierbe kezdett, szépen el is tűnve a süllyesztőben, ahol esetleg néhány ezer ősfan tudta csak, hogy hol szólóban, hol kvázi szólóban, többé kevésbé a jelen felállásban, de alkot még a mester....
Meghallgattuk az Új FFDP albumot is. Lemezkritika!
Új albummal jelentkezett a Five Finger Death Punch, mi pedig nagy bizalommal vártuk, hisz előző, American Capitalist című lemezük igencsak jóra sikeredett. Az új anyag a Wrong Side Of Heaven and The Righteous Side Of Hell címet kapta, ráadásul rögtön dupla lemez lett, aminek második felét még idén év végén megismerhetjük. De addig is itt van 14 dal, amik érdemelnek néhány mondatot, hisz a kaliforniai ötösfogat ismét az...
Coal Chamber – Rivals (2015)
A ködös nyilatkozatok ellenére is sejteni lehetett, hogy a haknizás mellett egy új lemez is megjelenhet a '90-es évek első generációs nu metálosaitól. Mivel a szintén Dez Fafara vezetette Devildriver az utóbbi időkben kénytelen volt takarékra venni magát a tagcseréknek (és talán egyéb, nem publikus ügyeknek) köszönhetően, így adta magát a lehetőség, hogy a jövőre az ötödik X-et betöltő frontember több időt töltsön a "szénbányában" régi társaival. ...

















