Külföldi

A holland Within Temptation majd tizenöt éves pályafutása alatt a szimfonikus metal vonal élcsapata lett, mindössze négy albummal. Az utolsó, a The Heart Of Everything 2007-ben jött ki, azóta új sorlemezzel nem jelentkeztek. Mivel náluk a három-négy évenkénti lemezmegjelenés a standard, ebben semmi furcsa nincsen. Azóta kiadtak egy óriási koncert DVD-t (hidegrázósan gyönyörű minden pillanata), valamint egy akusztikus élő felvételt is, és ezek után hasaltak rá az ötös lemez...

Mit is várhatunk egy olyan zenekartól, amely a '80-es évek elejétől nyomja az ipart? Sőt, igazából 1979 óta léteznek, bár akkor még Axes néven készítették el első kislemezüket. Én a '89-es Voices In The Night albumukat ismerem és teszem fel időnként a lemezjátszóra. Az album producere Michael Sweet volt, tehát a Stryper párhuzam adja magát, és ha az információim nem csalnak, a bostoni Mass tagjai is mélyen keresztény vallásúak...

A The Burning Red album (kritika: The Burning Red 1999, Roadrunner ) után két évvel egy újabb furcsa (értsd: a thrashes gyökereket megtagadó, a rap-metalos irányba tovább mozduló) lemez került ki az oaklandi Machine Head műhelyéből. Az ősfanok számára már az előző korong is túl dallamos volt, sok rapes hatással, amire az új albumon még csak rádobtak Flynnék. Viszont nem tudom csak ennyivel elintézni ezt a lemezt, és bevallom, ennek...

A Lillian Axe-nek sosem volt szerencséje a sikerekben. A nyolcvanas évek vége felé, a melodikus rock-hullám közepette tűntek fel, egy mocskos jó nótákat tartalmazó self-titled debüttel, ám hiába láttak bennük órási tehetséget, és hiába jósoltak nekik nagy karriert, ezekből nem lett semmi. Míg a Ratt vagy a Poison LA-ben milliószámra adták el a lemezeket, addig a Lillian Axe-ból sosem lett sikerbanda, valószínűleg azért, mert New Orleans-ból jöttek, nem a...

Bár nagyon vágyakoztam a Katatonia új nagylemezére, a tüzetesebb hallgatással vártam, amíg rosszabbra fordul az időjárás. Megérkezett az eső, így már semmi sem választhat el minket. Mert hát ugye a svédországi Stockholm-ban, 1991-ben alakult bandánál kevesen tudnak ennyire reményvesztett, depresszív, borongós, negatív érzésekkel és gondolatokkal teli lemezt készíteni. Persze fennállásuk során ők is sokat változtak. A korai idők doom/death metalja már végleg az enyészeté, elhagyták a hörgést és zenéjük...

Az emberek nagytöbbsége csak legyint, ha Kanadáról van szó. „ Áá ugyan mi az? Nincs ott semmi csak hó és erdők.” Ha zenei téren nézzük még inkább lenéző az átlagember, pedig rengeteg nagyszerű zenekart és előadott adott a világnak a juharszirup hazája. Mindenkinek ismerősen cseng a klasszikus rock vonaláról Nickelback, Sum 41, Billy Talent, Simple Plan, Alanise Morisette, Three Days Grace vagy Bryan Adams neve, de kanadai a...

A Steve ‘N’ Seagulls már a névválasztás miatt dicséretet érdemel. Gondolom nem egy szomjas pillanatban ugorhatott be a fiúknak az ötlet... Adott öt figura, akik Finnország egyik nem túl frekventált részén összejárnak kicsit zajongani. Amit a  Hayseed Dixie elkezdett a hard rock stílusban, azt ők átültették a metal több kategóriájába is. Az ACDC Thunderstruck című klasszikusát átgyúrták egy olyan Bluegrass stílusú feldolgozássá, amit logikusan egy Georgia állambeli underground rádióadó...

Nagy várakozás előzte meg a Megadeth legújabb albumát, a Dystopia címre hallgató tizenötödik sorlemezét. A kevésbé sikeres, 2013-as Super Collider után Shawn Drover dobos és Chris Broderick gitáros egyszerre, váratlanul elhagyta a thrash-titánok hajóját. Adott volt tehát a kérdés: mi lesz így a két alapítóval, a két Dave-vel, Mustainnel és Ellefsonnal? Mindannyiunk szerencséjére szó sem volt feloszlásról, hiszen nagyon hamar újra teljes volt a négyesfogat. Gitárhoz érkezett az a Kiko Loureiro, aki ezidáig az Angra zenekarból lehetett ismert, és generációjának egyik...

Biztos vagyok abban, hogy nincs olyan fémszívű ember, akit nem érintett meg a Helloween muzsikája. De, hogy legalább egy lemezüket végighallgatta az eddigi 16-ból (ha jól számoltam a sorlemezeket), az hétszentség. Legyen az a germánok Hansen-es, Kiske-és, netán Deris-es időszaka. Mert valljuk, meg, a zenekarok pályafutását hajlamosak vagyunk az aktuális frontemberek kilétével azonosítani. Még akkor is, ha a Helloween fő arculatát a Markus Grosskopf/ Michael Weikath szerzőpáros határozza meg....

Napok óta meg vagyok fázva, köhögök is (köcsög malacok), nyakalom a teát itthon, így hát bőven van időm arra, amit szeretek (vagy amit nem szeretek csinálni, de unaloműzésnek kiváló). Egy ilyen szeles hétfői éjszakán jutott eszembe, hogy bővíteni kellene a klasszikusok rovatot egy alulértékelt remekművel. De mire essék a választás? A gyűjteményemet átnézve sokáig a Paradise Lost One Secondja látszott egyértelmű befutónak, később kalapba került még az Echoes Of...