Ideje elásni azon meggyőződést, mely szerint a rock muzsikálás csak a menő srácok kizárólagos privilégiuma. Számos példa megdöntötte már eme hipotézist, elég csak a legendás Runuways- re vagy éppen a jobb sorsra érdemes Phantom Lordra gondolni. Mivel az éremnek ebben az esetben is két oldala van, amennyire óvatosan közelítünk egy női zenészek által kreált rock album felé, éppen annyira lehet érdekesség az erősebbik nem számára , sőt kifejezetten vonzó egy effajta kollaboráció. A mai külsőségekre hajtó világban, ez még hatványozottabban igaz.
Általában ezek a bandák a csajos, dögös Hard / Heavy – s dallamos utat választják, legnagyobb örömömre nincs ezzel másképpen jelenlegi kritikám alanya sem. Rock’n’roll a játék neve, ez a fő profil, ami bármennyire is lazább, mondhatni szabadabb műfaj , zsigereikben kell érezni a stílust. Ezért is döbbenek mindig , hogyan sikerül ezen négy nőneműnek ennyire jól , ennyire természetesnek hatóan elsajátítania a rock’n’roll muzsika lényegét. Engem leginkább – nem csekély mértékben a Motörhead párhuzam miatt is- a szintén énekesnővel a frontján nyomuló Skew Siskin munkájára emlékeztetnek.
Van egy rossz szokásom ,miszerint az új albumot már első hallgatásnál rögvest összevetem az előző megjelenéssel, véleményt formálok, ami talán elhamarkodott álláspontot eredményezhet, hiszen vannak anyagok ami csak néhány hallgatás után adja meg magát. Bár hozzáteszem, a rock’n’ roll pont nem az a műfaj amit agyon kell hallgatni, hogy megfejthesd a lényeget. Ami egy hallgatás után nem hat meg, nem vág oda, akkor az maradhat az enyészetnek.
ARVE Error: Invalid URL https://www.youtube.com/watch?v= oVU_8D1aJoU in url
A 2012- es The Midhnight Chase számomra a mérce náluk, ha ismerkedni akarsz a bandával, mindenképpen az az album az ajánlott. Az In The Red kevésbé karakteres dalai nehezen fognak meg, jó néhány hallgatást követően sem tudok emlékezetes dalokat kiemelni, ez az album valódi rákfenéje. Motörhead -esen húznak a szerzemények , tökösen dögösek meg minden, mégis az én olvasatomban hiányoznak innen az emlékezetes, albumot elcipelő , húzónóták. Az I Sell My Kids For Rock’n’Roll egyből egy energiabomba, nem kevés ’Head befolyással, jól megadva az alaphangulatot,nem titkolják a lányok miről is fog szólni az elkövetkező negyven perc. Az anyag leginkább főslágerének talán az Electric Sky – t lehetne nevezni, a maga egyszerűségével, nem túl eredeti refrén megoldásával, ám jól tudjuk ez a fajta Rock’n’ Roll nem a zavarba ejtő időnkénti megújhodásáról híres. Lendület van ezerrel a dalokban, ez abszolút helyénvaló , egyértelműen bemagolták a Rock’n’Roll iskolában szerzett tanultakat. További nótákat nem is igazán tudnék kiemelni, ahogy mondani szokás kompletten erős képet kapunk , de talán túlságosan is homogén az összhatás.Az énekesnő Mia Coldheart orgánuma rockosan rekesztős, mégis minden hangja tisztán kivehető, igazán ráakasztható az „erre született” jelző, csak úgy mint a többiek teljesítménye is elismerést érdemel.
Nagyon figyelemre méltó amit művelnek a csajok, ez nem kétséges , főleg ha zusammen értékelem az eddig cd- re préselt CB életművet. Ahogy már utaltam rá előző albumokon sokkal több volt a jól megjegyezhető refrén, a dúdolható dallam, egyáltalán az emlékezetes pillanat. Valahogy azt érzem, most jobban szerettek volna „zúzni” a zenészek, csak úgy bemenni a stúdióba, aztán hajrá, dübörögjön a Rock. Ami helyénvaló , hiszen ennek megfelelően energikus, lendületes szerzemények születtek, ennek okán a célkitűzésnek megfelelő eredményt kapunk. Nincs kétségem , a dögös csajok, egyre duzzadó rajongótáborral számolhatnak a közeljövőben.
Pontszám: 8/10
Az együttes tagjai:
Mia Coldheart – ének, gitár
Klara Force – gitár, vokál
Ida Evileye – basszusgitár
Nicki Wicked – dob, vokál
A lemezen hallható dalok:
01. I Sell My Kids For Rock’N’Roll
02. To Kill A Man
03. Electric Sky
04. The Ghost Inside
05. Don’t Call On Me
06. In The Red
07. Lunatic #1
08. Shadows
09. Finders Keepers
10. Do You Want Me
11. Follow The Stream
