Az Ajattara egy finn underground black metal banda, melynek frontemberi posztján az Amorphis énekes, Pasi Koskinen áll. Itt Ruoja néven tevékenykedik és gitározik is az ének mellett. Az 1996-ban létrehozott Ajattara zenéjének persze semmi köze az Amorphishoz. Ha valaki esetleg nem ismerné a zenekart, olyan bandákra gondoljon, mint a Legenda, az Alastis, esetleg a korai Samael, gyors tempónak tehát itt nyoma sincs. Lassú, középtempós dalok, némi szintivel és kissé blackes énekkel váltogatják egymást a lemezen. Ami viszont különleges színt ad a dalokhoz, Ruoja végig anyanyelvén, tehát finnül tolmácsol felénk.
A 10 dal majdnem 34 perben meséli el a tagok elképzeléseit. Nótáik alapja legtöbbször közepes tempójú metal, amelyet gitárharmóniákkal, érdekes, nem tucat számba menő billentyűfutamokkal, kórusokkal tesznek színesebbé. Rövid nótáik néhány egyszerű riffből épülnek fel, ezekhez járulnak a szintetizátor hangulatkeltő, építő témái. Nem szeretnek hevesebb tempóra kapcsolni, megelégszenek a lassú vagy középtempós sebességtartományokkal. Némelyik dalnak van egy sötét, néha egészen fenyegető kisugárzása, viszont előfordul, hogy monotóniába fullad az adott szerzemény. Talán ez az egyik oka, hogy a lemez egy idő után nem tűnik túl érdekfeszítőnek, a vége felé kissé ellaposodik. Roppantul összefolyik a végére a lemez, ahogy szinte ugyanazok a tempók sorjáznak egymás után a változatosságra törekvés legkisebb jele nélkül. A megszólalás viszont azt hiszem felülmúlhatatlan. 2002 novemberében, a Savonlinna’s Sundicoop Studióban Tuomo Valtonen vezetésével rögzítették. A keverést pedig Helsinki’s Finnvox Stúdióban Mika Jussila (Stratovarius, Children Of Bodom) végezte. Egyszóval ennél jobb skandináv lemezgyár csapatot nehéz elképzelni. Úgy is szól az egész, ahogy kell, arányosan, dallamosan, de nagyon keményen.
Az előző Ajattara album, a 2001-es keltezésű Itse nem kavarta fel a black metal egyre kevesebb hullámot produkáló állóvízét. Egy tűrhető munka volt nagyobb momentumok nélkül. Kuolema című új albumuk a harapósabb hangzás és a dalközpontúság felé tett lépések következményeképpen fejlődést mutat, bár nagy ovációt ez sem fog kiváltani.
