Külföldi

Mostanában a jeles szakírók a svéd Amarathe zenéjére ráakasztották a pop metal jelzőt. Még ha van is benne igazság, akkor mit kezdjünk a Dan Reed Network muzsikájával? Mert, hogy ebben egy fikarcnyi metal sincs, az hótszentség, de még a rock jellemzőit is nagyítóval kell keresnünk náluk. Még az a szerencse, hogy sok helyen, ha már gitár és dob szerepel egy dalban, akkor bátorkodnak azonnal „Rock’-nak nevezni a produkciót, így...

13 év bizony sok, akárhogy is nézzük. Ennyi idő telt el a Tool előző albuma, a 10,000 Days és az augusztus 30-án megjelent új lemez, a Fear Inoculum között. Itt rögtön el is oszlatnék néhány tévhitet, miszerint a lemez megírása ennyi időt vett volna igénybe – mert sajnos sokan ezt gondolják. Az új album megírásának első fázisa 2013-2014 környékén kezdődött el, az intenzív alkotói munka pedig több aktuális interjú alapján...

Az 1964. június 3-án Düsseldorfban született szőkeség tagja volt a germán heavy metal zászlóvivőjének számító Warlock zenekarnak. Érdekes folyamat, de megtörtént, hogy én személy szerint előbb hallottam Doro első szólólemezét az 1989-es Force Majeure korongot, mint a Warlock-nak a nagylemezeit. Egyrészt abban az időszakban az általános iskola padját koptattam, másrészt akkoriban csak úgy lehetett hozzájutni valamilyen „nyugati” banda lemezéhez, ha némi pénzért cserében átmásoltattuk az Elektromos Krokodil (netán a...

Az 56 éves Jack Starr-t az archaikus hős-metal szerelmeseinek nem kell bemutatni. A Virgin Steele-es '81-'84 közötti munkája után mi is emlegettük például a Rhett Forresterrel közös 1984-es Out Of The Darkness-t, mivel nemrég újra kiadták. Jack Starr az első két Virgin Steele album sikere után úgy gondolta, hogy meg tud állni a lábán egy zenei zsarnok szipolya nélkül is - DeFeis nem éppen a kooperációs tulajdonságairól híres -...

A "nosztalgia rovat" folytatásának szánom ezt a kritikát, mely rovat eddigi egyetlen darabja a Crimson, az Edge Of Sanity-től. Úgy tervezem, ez is rendszeresen fog jelentkezni, kiváló, ám szerintem alulértékelt albumokat mutatva be - a kritérium ezenkívül pusztán az, hogy 2008 előtti kiadásúnak kell lennie a lemeznek. Ezen feltételek mindegyikének megfelel az öt amerikai prog-mágus hatodik nagylemeze, a hatszámos Six Degrees Of Inner Turbulence dupla CD. 2001-ben járunk, kezd lecsengeni...

Idestova másfél évtizede annak, hogy 14 évesen volt szerencsém a Vörösmarty Művelődési Házban megtekinteni a Dimmu Borgir, Dark Funeral,  Evenfall, valamint a Dødheimsgard fellépését. Utóbbi zenekar, ha zenéje miatt nem is, de megjelenése miatt annál mélyebb benyomást tett rám. Az énekes sado-mazo felszerelésében előadott blaszfémia akkor sem tett rajongóvá. Most, hogy 2015-ben lehetőséget kaptam arra, hogy (immár felnőtt fejjel) kivesézhessem az aktuális korongot, megosztanám veletek, hogy hol is tartanak...

Öt évet kellett várni a svéd melodic thrash-banda harmadik albumára. Elődje, a Karma In Black nagyon bejött, és az azon található 10 vs 9 nóta azóta is napi rendszerességgel pörög nálam. Az új albumra mindenből kicsit többet ígért az ötös: dallamból, agresszióból, dinamikából, és változatosságból is. A Defaced új pacsirtáját Jens Bromannak hívják, ő váltotta a 2005-ben kiszállt alapítót, Henrik Sjöwallt, valamint a dobok mögé is új arc került, Henrik...

2008-ban hallottam először erről a német bandáról. Teljesen véletlenül botlottam beléjük, és akkor még nem is sejtettem, hogy egy hosszú barátság kezdete lesz ez.Szokás szerint egy cikket olvasgatva kaptam kedvet a zenéjükhöz, bár negatív kritika is volt bőven. Mégpedig az, hogy szimplán lenyúlják a Dream Theater muzsikáját. És ráadásul még a banda nevében is jelen van a „Dream” szócska… Ez aztán a magas labda a kritikusoknak! Ezek után nem...

Ha csak röviden akarnám elintézni a dolgot, annyit írnék: Németország egyik vezető gótikus metal bandája kiadta új lemezét, ami hozza a tőlük elvárt színvonalat, de semmi extra. Természetesen nem akarom ennyiben hagyni, hiszen azért ez a zenekar többet érdemel ennél.   Magam a 2004-es, Revolution címet viselő visszatérő albumukkal kedveltem meg a bandát. Indusztriális és dark elemekkel tűzdelt gótikus metaljuk hamar utat talált hozzám, de különösen az...

1999-ben a Vörösmarty Művelődési Házban ismerkedtem meg a Dark Funeral zenéjével, amikor a Dimmu Borgir előtt nyitottak a Dodheimsgard és az Evenfall zenekarokkal együtt. Ahhoz elég hatásos volt a műsor, hogy 13 és fél évesen a fateromat kiakasszam velük, de élő teljesítményüket tekintve a fellépők egyike sem remekelt aznap este. Később a The Secrets of the Black Arts és Vobiscum Satanas lemezeket hallgatva, valamivel befogadhatóbbnak találtam az ex-Hypocrisy frontember,...