Külföldi

Kamaszkorom óta nagy rajongója vagyok a Paradise Lost-nak, így számomra minden egyes lemezük megjelenése igazi eseményszámba megy. A 2012-es Tragic Idol kapcsán folyamatosan a Shades of God/Icon korszak megközelítését emlegették, az idei esztendőre pedig egy még retrósabb anyagot ígértek, amire bevallom egy kicsit fanyalogtam, hiszen jelen tárgyunk zenekara úgy tért vissza a metal gyökereihez a 10 évvel ezelőtt kiadott cím nélküli lemezzel, hogy az erőltetett múltidézgetés helyett még hozzá is tettek az addigi...

Mi a közös bennük: Black Sabbath, Led Zeppelin, Judas Priest, Iron Maiden, Saxon? Szerintem egyből rávágjátok: a Szigetország! Anglia a világ talán legfontosabb országa, már ami a heavy metal történelmét illeti, hiszen a műfaj alapító, illetve meghatározó zenekarainak tucatjai indultak innen. Azonban a brit fiatalokat nem csak az onnan indult NWOBHM (a brit heavy metal új hulláma) vonzotta, voltak, akik inkább a tengerentúlon dúló, főleg a Bay Area-öböl partján...

Mindenekelőtt egy személyes jegyzettel inditanám ezt az áttekintést. A Theatre Of Tragedy meghatározó volt az életemben. Az 1996-s Velvet darkness / They Fear albumuk vezetett be engem a sötétebb metal regióiba. (És most leszögezem, számomra a stílusirányzatok teljesen másodlagosak). Azzal a lemezzel lettem rocker-metal senkiből dark-goth-rocker-metal senki.   Aztán ToT elindult egy másik úton, ami még számomra eleinte azt jelentette, hogy próbálkoznak (Musique 2000 )...

Kétségtelen, a metal történelem egyik leginkább alulértékelt, mégis egyik legkirályabb bandája az 1980-ban, San Francisco-ban indult, heavy-power és thrash metálos elemeket vegyítő Metal Church! A csapat első öt albumát feltétel nélkül imádom, az azt követő, Ronny Munroe nevével fémjelzett korszakot viszont simán kihagytam: a 2004 és 2013 között készült lemezeket egyszerűen nem találtam elég markánsnak olyan klasszikusokhoz képest, mint a Blessing In Disguise vagy a The Human Factor. Noha...

A thrash metal a ’80-as évek végén lassan felélte újdonságának erejét, az új zenekarok már semmi változást nem hoztak, csak a jól bevált kliséket pufogtatták. Sokaknak nem jutott szelet a siker és a dicsőség tortájából, főleg a német vonalra volt ez érvényes, ahol emiatt a másodvonal sok csapata feloszlott, vagy a feloszlás küszöbére került. Erre a sorsra jutott az Assassin, az Agent Steel, a Violent Force, a Darkness, valamivel...

Az év végéhez közeledve a leghatározottabban ki merem jelenteni, hogy számomra a Paradise Lost Plague Within lemeze az idei esztendő csúcsalkotása. Tökéletesebb csak akkor lenne, ha a deluxe verzión szereplő két bónuszdal (Fear of Silence, Never Look Away) is felkerült volna a hagyományos kiadásra. Mint azt már hónapok óta tudtuk, a banda a tavalyi bulgáriai fellépését rögzítette, melyre egészen pontosan a Plovdiv-ban található ősi római színházban került sor. A dupla cd+dvd...

A Roxx Gang zenekart megemlítve szerintem a hazai zenerajongók többsége csak pislog nagyokat. Maximum a sleaze/glam szerelmeseinek dobban nagyot a szív, mert rögtön rávágják a banda bemutatkozó nagylemezének címét, na és persze azt is fejből tudják, hogy a korongon található két nagy slágernek mi látható a klipjében. Bizony, aki a ’80-as évek végén már rendelkezett parabola antennával, vagy olyan kütyüvel, amivel lehetett fogni a külföldi zenecsatornákat, az sűrűn láthatta...

Abban az esetben, ha a Slayer klasszikus albumai kerülnek szóba, jelentőségét és intenzitását tekintve nyilván az 1986-os keltezésű Reign In Blood számít az örök csúcsnak, ezen nincs is mit vitatkozni. Én azonban az azt követő South Of Heaven albummal váltam rabjukká. Ebben pedig nem csak az játszott szerepet, hogy a Petőfi Rádió A Heavy Metal kedvelőinek, című műsorának jóvoltából, a „Mennyország déli részével” ismertem meg a zenekart, sokkal inkább...

A kritikusoknak nem szokásuk a koncertlemezeket klasszikus státuszba helyezni, mondván, az ilyen albumok nem többek egy egyszerű „best of” lemeznél, melyre a banda kiválogatja a legjobb dalait, majd a felvételre a technikai személyzet rákever némi közönségzajt. Pedig aztán a Deep Purple 1973-as Made In Japan,  a Scorpions ’85-ös World Wide Live vagy akár a Maiden szintén abból az évből származó Live After Death korongja is megérne egy-egy írást. Ráadásul...

Emlékezni mindig jó, még akkor is, ha az emlékek bizony fájdalommal járnak. Tegnap este (április 3.), születésnapjának előestéjén az A38-as Hajón egy fantasztikus bulin emlékezhettek az egybegyűltek Írország legnagyobb gitárosára, Gary Moore-ra. Bizony, a brit rockélet egyik legnagyobb gitárbűvölője ma lenne 61 éves. A Nemzetközi Gary Moore Fanclub által tegnap este szervezett emlékkoncerten fellépett a 2012 őszén alakult Run For Power zenekar, melynek soraiban olyan nagyszerű hazai rock muzsikusokat...