Biztos vagyok abban, hogy nincs olyan fémszívű ember, akit nem érintett meg a Helloween muzsikája. De, hogy legalább egy lemezüket végighallgatta az eddigi 16-ból (ha jól számoltam a sorlemezeket), az hétszentség. Legyen az a germánok Hansen-es, Kiske-és, netán Deris-es időszaka. Mert valljuk, meg, a zenekarok pályafutását hajlamosak vagyunk az aktuális frontemberek kilétével azonosítani. Még akkor is, ha a Helloween fő arculatát a Markus Grosskopf/ Michael Weikath szerzőpáros határozza meg. Ezzel nincs mindenki tisztában, mint ahogy azzal sem, hogy a banda korai időszakában a gitáros, Kai Hansen töltötte be a frontember szerepét. Így volt ez még életem első műsoros kazettáján, a néhai Elektromos Krokodilban vásárolt (ajándékba kapott) Walls Of Jericho-n is. Akkor még talán maga Hansen sem gondolta, hogy nem is olyan hosszú idő után kilép abból a zenekarból, amit annyira szeretett és a magáénak érzett. Szerencsére a történet, ha más csapatban is, de folytatódott.
Kai Hansen az egyik legfontosabb személyisége a német metal műfajnak. Ő volt ugyanis az, aki még a Helloween kezdetekor – a brit Judas Priest hatására – kitalálta azt a speed-power metal irányzatot, ami a gyorsaságával és hősiességével új műfajt teremtett, amit euro-power metalnak szokás emlegetni. Azért nem a germán metalt említettem, mert ne feledkezzünk meg egy bizonyos Accept-ről sem. Visszakanyarodva Hansen-hez, 1989 januárjában több százezer Helloween rajongó szíve tört össze, és lett úrrá rajtuk a kétségbeesés, amikor megtudták, hogy Kai Hansen távozik a zenekarból. Akkor a gitáros, távozásának okaként a folyamatos turnék okozta kimerültséget emelte ki. Későbbi nyilatkozataiban azonban már arra is kitért, hogy Michael Kiske énekes beszállásával az öt tagra bővült zenekarban súrlódások keletkeztek. Mivel a korábbi tagok már több éve együtt muzsikáltak, nehéz volt hozzászokni, hogy egy újabb zeneszerző érkezett közéjük. Ebből pedig Kai Hansen nem kért, és úgy döntött, hogy szólópályába kezd.
Hansen abszolút idealista típus. Hiába futott a Helloween szekere, ha ő egyszer már nem szívesen csinálja, akkor tovább is áll. A jövőjét sem tervezte meg, egyszerűen csak néhány jó barátjával egy szólólemezen ki akarta írni magából a felgyülemlett dalötleteket. Azt sem bánta volna, ha csak ő, illetve egy énekes alkotják a magot, melléjük pedig stúdiózenészeket toboroznak. Nagyjából így is történt. Hansen számára nem volt kérdés, hogy az egykori Tyran’ Pace énekes, Ralf Scheepers lesz a tökéletes választás, kísérő muzsikusoknak pedig bevették Uwe Wessel basszusgitárost és Matthias Burchardt dobost. Eleinte tehát csak projectnek indult a közös zenélgetés, de mivel a stúdióban olyan nyugodt atmoszféra, jó hangulat uralkodott, ráadásul ezzel párhuzamosan egy gördülékeny alkotói folyamat is zajlott, hogy mindenki számára egyértelmű volt, hogy együttesként kell továbbfolytatni a megkezdett zenélést. Így aztán 1989 szeptemberében már Gamma Ray néven bevonultak a hannoveri Horus Sound Studióba, ahol 1990 januárjáig dolgoztak a dalokon, Ennek lett végterméke a Gamma Ray 1990. február 21-én megjelent Heading For Tomorrow című nagylemeze.
A lemez indításánál egyértelművé válik, hogy a Helloween-ben Hansen volt a zenei agy. Míg korábbi bandája kiadta a botrányosra sikerült Pink Bubbles Go Ape lemezt, addig a Gamma Ray a Helloween legjobb hagyományait viszi tovább. A Welcome című intro után a Lust For Life hihetetlen sebességgel száguld ki a hangfalakból. A dal szövege pedig egyértelműen Hansen kiválásainak okait boncolgatja. Ezt követi a zenekar első nagy slágere, a Heaven Can Wait, amely fülbemászó refrénjével azonnal dúdolászásra készteti a hallgatót. A középtempós Speace Eater már modernebb hangvételben fogant. Ralf énektémája itt kísértetiesen Rob Halfordos, bár ezt már megszokhattuk tőle a korábbi Tyran’ Pace lemezeken. Nem tartom túl eredeti hangú énekesnek, most mit csináljak? Amúgy érdekes, hogy a klip is ehhez a dalhoz készült, holott a Heaven Can Wait sokkal fülbemászóbb. A Money speedelésében már Kai is kiereszti a hangját. Jobban mondva Ralf-al vitatkoznak, mint menedzser kontra zenész. A dal címéből kiderül, hogy min is „kaptak össze”. A középső részben még rendesen musical elemekkel is bátorkodtak színesebbé tenni a dalt. Érdekes. A The Silence képében jön az első power ballada a bandától. Még billentyűt sem szégyelltek bevetni, kezelője pedig Mischa Gerlach. Monumentális darab. Nagyzenekari betétekből a Hold Your Ground sem szűkölködik. Ha nem lenne ilyen gyors, a vokáltémái miatt simán elképzelném Queen dalnak is. Ezután jön a lemez kakukktojása. Ez pedig a Free Time, a lemez egyetlen dala, melynek megírásában Hansen nem vette ki a részét. A Ralf Scheepers által jegyzett nóta akár a Judas Priest 1986-os Turbo lemezén is szerepelhetett volna. De még a Stryper muzsikája sem áll messze a billentyűkkel fellazított daltól, melyben Tommy Newton gitáros vendégeskedik a Victory-ból. A Helloween-érából már hozzászokhattunk a 10 percnél is hosszabb dalokhoz, a lemez lezárásaként, a címadó dal közel 15 perces hosszúságán már meg sem lepődünk. A CD, illetve a későbbi remaszterizált kiadványok még plusz három szerzeményt, illetve az Uriah Heep legendás Look At Yourself feldolgozását is tartalmazzák.
Milyen apropóból írtam most erről a lemezről? Semmilyen! A korong megjelenése nem köthető kerek jubileumhoz, nem adták ki a napokban újra, stb. Egyszerűen csak úgy éreztem, hogy szót kellett emelni egy olyan lemez mellett, amely hitet adhat a szép folytatáshoz. Mint írásom elején említettem, Kai Hansen nem akart új együttest, újra hosszantartó turnézást, csupán ki akarta magából írni a dalokat. Kiírta, a Gamma Ray pedig az óta is létezik, idén márciusban Epire Of The Undead címmel jelent meg az új nagylemezük, és persze a korábban Hansen által megszólt fárasztó turnézások sem maradnak el. Pedig az ipse nem lett fiatalabb, mint amilyen 1989-ben volt. Egyszerűen csak élvezi, amit csinál! Legyen így még nagyon sokáig!
Pontszám: 7/10
Az együttes tagjai:
Ralf Scheepers ének
Kai Hansen – gitár, ének (“Money”, “Heading for Tomorrow”)
Uwe Wessel – basszusgitár
Matthias Burchardt – dob
A lemezen hallható dalok:
01. Welcome (intro)
02. Lust For Life
03. Heaven Can Wait
04. Space Eater
05. Money
06. The Silence
07. Hold Your Ground
08. Free Time
09. Heading For Tomorrow
10. Look At Yourself (Uriah Heep feldolgozás)
11. Mr. Outlaw
12. Lonesome Stranger
13. Sail On
