Hypocrisy – A Taste of Extreme Divinity
Aki nem ismerné a svéd Hypocrisy-t, annak egy kis történelem a zenekarról. 1991-ben alapította meg Peter Tägtgren. Eleinte saját maga működtette a zenekart, az első demót teljesen egyedül készítette el, amit még inkább Black Metal-ba lehet besorolni. Később csatlakoztak hozzá zenészek, a további munkásságát így végezte. Végig járták a Black metal-t és Death metal-t, amire végül kialakult az egyedi melodikus Death Metal stílusuk. Számomra nagyon szimpatikus lemezek az Into the...
30 SECOND TO MARS : THIS IS WAR ...
Szinte fanatikus módon keresem a zenei újdonságokat és általában addig kutatok, míg valami különös csemegére nem találok. Így volt ez 2006-ban is, amikor először találkoztam a 30 Second To Mars nevet viselő, 1998-ban alakult Los Angeles-i csapattal! Az énekes nagyon ismerős volt valahonnan, bár akkor még nem tudtam róluk semmit, de megszokottól eltérő zenei világ megfogott! No igen, Jared Leto a jól ismert színész (Pánikszoba, Nagy Sándor- a Hódító, Harcosok klubja, stb.)...
Whiplash – Ticket To Mayhem (1987, Roadrunner)
A Whiplash szót hallva a legtöbb metalosnak a Metallica elsőalbumos thrash-gyilkolása ugrik be, félig jogosan, hiszen egy kiváló nótáról beszélünk. Létezett azonban egy thrash banda is ezen a néven, méghozzá nem is akármilyen zenével rukkolva elő. New Jersey-ből jöttek, és "a három Tony bandája"-ként is emlegették őket: Tony Portaro felelt a vokálokért és az agyahagyott speed/thrash riffekért/szólókért, Tony Bono basszusozott (2002-ben szívrohamban elhunyt), és Tony Scaglione dobolt, ő azonban...
Aeon Zen – A Mind’s Portrait (2009, Time Divide)
Régóta szívesen látott vendég a lejátszómban az angol Aeon Zen tavalyi debütje. Hadd csapjak in medias res a lecsóba: a magam részéről egészen fantasztikusnak tartom. 2009 egyik legelőremutatóbb prog metal korongja tehát mostani alanyom. A metal világban mindig voltak multihangszeres zsenik, itt elég csak megemlítenem Devin Townsend, Quorthon (Bathory), Insahn (Emperor) vagy kedvenc polihisztorom, Dan Swanö (Edge Of Sanity, Nightingale) nevét. Ők szinte mind képesek voltak arra,...
KlasszikuShock: Black Sabbath – Headless Cross (1989)
Hivatalossá vált, hogy a 13 című album, és a lemezen található, idén januárban Grammy- díjjal jutalmazott God Is Dead? dal után 2015-ben új lemezt készít a Black Sabbath, azt követően pedig egy nagy búcsúturné következik. Az örömteli hírt még szeptember végén maga Ozzy Osbourne közölte a brit Metal Hammernek. Naná, hogy ő, végtére is a banda az Ozzy-s korszak második éráját éli. Érdekes, de ha csak a frontembereket vesszük alapul,...
Nile – What Should Not Be Unearthed (2015)
Amikor 1998-ban Karl Sanders a világra szabadította a Nile Amongst the Catacombs of Nephren-Ka című debütlemezét, mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a death metal evolúciója nem ért véget. Mi több, számos mai extrém metal zenekar előszeretettel hasznosítja a demós korszak óta védjegyszerűnek számító közel-keleti dallamokkal kevert death metal alapokat, még ha közvetlen hatásként nem is említik a mára igen jó húsban lévő gitáros/hörgős/dalszerző zsenit és zenekarát. A hol erősebb, hol haloványabb...
KlasszikuShock: Guns N’ Roses – Appetite For Destruction
Szerintem mindenki tisztában van azzal a pillanattal, amikor élete során először találkozott a Guns N’ Roses zenéjével. Ezt az emlékezetes pillanatot előttem már millióan papírra vetették, talán nem is túlzok azzal, ha kijelentem, hogy a bandáról több könyvet írtak, mint amennyi nagylemezzel büszkélkedhet a zenekar. Nem is olyan régen Takács „Vilkó” Vilmos, a Hollywood Rose gitárosa is ezt tette. Eddig még nem volt szerencsém Vilkó könyvéhez, így nem tudom,...
Bloodbath – Resurrection Through Carnage (2002)
A svéd Bloodbath története 1998-ig nyúlik vissza. A projekt eredetileg úgy jött össze, hogy Dan Swanö beszerzett egy friss stúdiócuccot otthonra és ezt valahogy kiakarta próbálni. Felhívta a Katatoniás haverjait, Anderst és Jonast, hogy mit szólnának egy klasszikus death metal hétvégéhez, és ha van kedvük hozzá, akkor cipeljék már el magukkal Mikaelt is az Opethből. Így is lett. Sörözgettek, régi demókat, kislemezeket hallgattak, mellesleg pedig megírtak és felvettek két...
Zed Yago – Pilgrimage (1989)
Ezrek ostromolták a csúcstalálkozót, Hamburgban elszabadult a pokol. A G20 gazdasági világcsúcsot idén a németországi Hamburg városában tartották meg. Hogy miért ezt a nagyvárost választották, az jó kérdés, mivel az ilyen események alkalmával mindig számítani lehet az ellentüntetésekre. Idén sem volt másként - az antikapitalista tüntetők három napon keresztül ostromolták a várost, 20 ezer rendőrt vezényeltek az utcákra. A tüntetők eleinte petárdákkal, később égő blokádokkal, autók (köztük rendőrautók) felgyújtásával,...
Hevein – Sound Over Matter (2005)
A Hevein szóban forgó Sound Over Matter című mai napon megjelent albuma egyben a finn banda bemutatkozó nagylemeze is. Ez még magában nem is számítana annyira furcsának, de ha hozzáteszem, hogy a csapat idestova 13 éve funkcionál, akkor joggal tehetnénk fel a kérdést, hogy mi a fészkes fittyfenével mulatták eddig az időt? Persze jöhetnénk a jól elcsépelt klisével, hogy „jó munkához idő kell”, de többszöri korong-átrágás után ez a...

















