Lemezkritikák

A Tyketto a '90-es évek elejének egyik nagy ígérete volt, ám a korábbi Waysted frontember Danny Vaughn, Brooke St. James gitáros, Jimi Kennedy basszusgitáros és Michael Clayton dobos kissé későn érkeztek a színtérre, és a Don't Come Easy már a Geffenes szerződés ellenére sem volt képes sztárt faragni belőlük hónapokkal a grunge áttörése előtt. Ettől függetlenül a Don’t Come Easy mára már kultikus albumnak számít. Köszönhetően a Forever Young...

Tisztelt Röffer Társadalom! Fogadjátok szeretettel új kritikámat, melyet egy zseniális amerikai progresszív bandáról írok nektek! Ez a banda nem más, mint a Shadow Gallery!Ha jól sejtem, nektek ez a név nem mondd semmit, pedig nem akárkikről van szó. A Shadow Gallery napjaink, illetve az elmúlt évtized egyik legjobb progresszív rock/metal zenekara. Furcsa egy banda ez, mert még sosem mutatták be koncerten mit tudnak, a lemezeket „zsigerből”, szinte könnyedén, „csak úgy” készítik...

Pontosan ma húsz éve annak, hogy a progresszív metál koronázatlan királyainak, a Dream Theaternek megjelent sorozatban harmadik nagylemeze Awake címmel, ami legalább annyira különlegesnek és egyedinek számított akkoriban, mint az eggyel azelőtti Images &Words, amiről máig az az általánosan elfogadott tény, hogy minden idők egyik legnagyobb hatású lemeze. Az Awake sem rendelkezik kisebb érdemekkel, mint elődje. Nem csak a zenekar történetének mérföldköve, hanem szintén egy olyan korong a teljes...

A Hot Beaver egy stoner / grunge / desert rock stílusban mozgó zenekar, amelyet a Green Machine nevű Kyuss-tribute formációban már együtt zenélő Horváth „Sexy" Gábor basszusgitáros és ifjabb Kocsándi Miklós gitáros alapítottak. Nagyon nem vesztegették az idejüket, a tavalyi év során Vulcan Death Grip néven kiadtak egy négyszámos bemutatkozó EP-t, elértek egy kiváló második helyezést a Wacken Metal Battle tehetségkutató hazai fordulójában, illetve lezavartak az Ektomorf vendégeként egy...

Írásom előtt átnéztem, hogy eddig milyen zenekarok lemezeivel foglalkoztunk a KlasszikuShock rovatban. A tradicionális, vérbeli heavy metaltól kezdve az ős glam rock-on keresztül a gothic muzsikáig több műfajjal foglalkoztunk. A lemezekről írt cikkeink fürkészése során azonban volt némi hiányérzetem. Nem találtam klasszikus US power metal korongokat. Jó, persze lehetne még sorolni, hogy milyen zenei műfajt felejtettünk eddig ki, van belőlük bőven, de hétről hétre igyekszünk majd ezt pótolni. Mi...

Nem tehetek róla, évtizedek óta rajongok Mike Tramp hangjáért. Pedig nem egy Pavarotti a dán származású srác, de én sosem rajongtam „a csillagokat is leéneklem az égről” frontemberekért. Amióta meghallottam a White Lion 1987-es Pride lemezét, azóta legyen az Freak Of Nature, The Rock 'n' Roll Circuz, vagy akár szólóban, rabja vagyok a nyávogós, olykor sírásra csukló hangjától. Na persze a White Lion nem csak róla szólt (még ha...

Heavy Metal. Számunkra oly szép zenei irányzat. De mikor, és miként alakult ez ki? Egyáltalán melyik a rocktörténelem legelső heavy metal nagylemeze. Erről érveket és ellenérveket felsorakoztatva órákig el tudnánk vitázni. Véleményem szerint a sokak által csak „pengés” lemeznek hívott British Steel volt az a korong, amely a ’80-as évek heavy metal hangzását alapjaiban meghatározta. A Judas Priest 1980. április 14-én jelentette meg ezt a lemezt, engem nagyjából akkor...

ABachalypse Now címmel március 22-én jelenteti meg az olasz Frontiers Records az egykori Skid Row-torok, Sebastian Bach új koncertanyagát. A dupla CD/DVD-n megjelenő kiadványra felkerül az énekes teljes 2012-es Graspop fellépése, szintén a teljes buli a francia Hellfestről, illetve egy Los Angeles-i koncert átkevert, remaszterizált változata, amit korábban már bemutattak egy amerikai televízióban. Abban az esetben, ha a fogadóirodáknál lehetne arra tippelni, hogy a koncerteken egykori Skid Row dalok...

1999-ben a Vörösmarty Művelődési Házban ismerkedtem meg a Dark Funeral zenéjével, amikor a Dimmu Borgir előtt nyitottak a Dodheimsgard és az Evenfall zenekarokkal együtt. Ahhoz elég hatásos volt a műsor, hogy 13 és fél évesen a fateromat kiakasszam velük, de élő teljesítményüket tekintve a fellépők egyike sem remekelt aznap este. Később a The Secrets of the Black Arts és Vobiscum Satanas lemezeket hallgatva, valamivel befogadhatóbbnak találtam az ex-Hypocrisy frontember,...

Nem lesz túl részletekbe menő, és hosszú ez a kritika. Egyrészt azért, mert egy idő után magamat ismételném, másrészt pedig még én magam sem tudtam igazán értelmezni az albumot. A befogadásához nem volt elég két hét számomra, és be kell valljam, általában nem szeretem azokat a lemezeket, amikért ennyit kell küzdeni. Viszont, amellett, hogy érzem, most megéri, érvényesíthetem kritikámban a kevesebb néha több-elvet. Ahogy a Mastodon is csinálta. ...