KlasszikuShock: Blackmore’s Night-Shadow of the Moon (1997)
Eheti KlasszikuShock rovatunkban, nem csak egy különlegességet igyekszem nektek bemutatni, hanem kicsit a rock zene merev határterületeit és át-át lépjük majd, a kiválasztott művel. Félre ne értsétek, nem pop, vagy diszkó muzsikát fogok most boncolgatni, hanem egy olyan művet, ami igazi hangszereken született, ugyanakkor stílusát tekintve, inkább folk vonalat erősíti, itt-ott megfűszerezve a gitár erősebb metálos hangzásával. Ki ne ismerné Richie Blackmore-t a legendás Deep Purple eredeti gitárosát. 1993-ban...
Journey – Live (DVD, 2001)
A Journey minden bizonnyal egyike a valaha létezett legjobb amerikai bandáknak. A zenekar talán még többet járult hozzá a dallamos rockzene vagy AOR muzsika létrejöttéhez, mint bármelyik pályatársa, legyen szó akár a Bostonról, a Foreignerről vagy a Kansasről. Pompás dallamaik, meglepő hangszerelési ötleteik és magas szintű dalszerzői képességeik nemcsak magasan kollégáik fölé emelték őket, hanem több mint 50 millió eladott lemezt is eredményeztek. Anélkül, hogy igazán betörtek volna az...
Ov Hell – The Underworld Regime
Sötét hajnal, sátáni kacaj és az élet apró örömei Véletlenek márpedig nincsenek – állítják többen, nem merülök most vitába. Ha a böngészés kapcsán nézzük, akkor mindenképp igaz, hiszen ’kereső barátunk’ elemezve bennünket nagy eséllyel olyat dob elénk, amit keresünk. Meg minden egyéb kapcsolódót. Éppenséggel Dimmu Borgir lemez kapcsán kutattam, mikor felbukkant az Ov Hell neve. Kíváncsiság uraság ismét meggyőzött, találtam is lemezt (The Underworld Regime), melyről mint kiderült,...
Destruction – Under Attack (2016)
Interjúkészítésem során a zenészek többsége érdeklődik, hogy valójában tetszik-e nekem a zenéjük, és egyáltalán milyen muzsikákra gerjedek. Nem szoktam kitérni a válaszok elöl, de annyira konkrét feleletet sem tudok adni. Jobban mondva igyekszem én, de annyi minden tetszik a zenében, hogy szinte „mindenevő” vagyok. Épp ezért inkább azt szoktam megnevezni a kérdést feltevő zenésznek, mik azok a zenei irányzatok, amiket képtelen vagyok meghallgatni. Szerencsére ebből van kevesebb, így aztán...
Jack Starr’s Burning Starr – Defiance (2009)
Jack Starr az első két Virgin Steele album sikere után úgy gondolta, hogy meg tud állni a lábán egy zenei zsarnok szipolya nélkül is – DeFeis nem éppen a kooperációs tulajdonságairól híres – , és otthagyva a bandát szólókarrierbe kezdett, szépen el is tűnve a süllyesztőben, ahol esetleg néhány ezer ősfan tudta csak, hogy hol szólóban, hol kvázi szólóban, többé kevésbé a jelen felállásban, de alkot még a mester....
Mark Sweeney – All In 2010
Ki lehet ez a fickó? Őszintén megmondom nem ugrott be elsőre, hogy a svájci Crystal Ball énekeséről van szó. A tengerentúlon bizonyára sokkal előbb emlegetik a hasonló nevű baseball játékost, de Svájcban és talán az öreg kontinensen is, mindenképpen Mark Sweeney neve a Crystal Ball-al egyenlő. Három lemezt készített Mark a zenekarral, több mint 500 koncertet adott és olyan nevek előtt játszott, mint a PRETTY MAIDS, DOKKEN, DORO, U.D.O.,...
Itt az első új Dream Theater dal
The Enemy Inside címmel, bemutatta első új dalát a szeptember végén érkező nagylemezéről a Dream Theater. A csapat 12. nagylemeze a fantáziadús "Dream Theater" nevet kapta. Európában szeptember 23.-án kerül a friss anyag a polcokra.Ez az első lemez ahol Mike Mangini dobos már a zeneszerzési folyamatba is beleszólt. Kiváncsian várjuk a többi dalt is. Számlista: 01. False Awakening Suite I. Sleep Paralysis II. Night Terrors III. Lucid Dream 02....
A Type O Negative tökéletlen tökéletessége – Harminc éves...
Harminc éves lett egy olyan lemez melynek sikerességét, illetve elsősorban műfaji hatását senki nem kérdőjelezheti meg. Harminc éves lett egy olyan album ami felrakta a Type O Negative-ot a mainstream térképre, underground hatása azonban sokkal nagyobb maradt mindig is annál, mintsem, hogy a zenekart igazán a legnagyobbak közé lökje. Harminc éves lett a Bloody Kisses, a lemez ami alapvetés mindenkinek aki valamilyen szinten is kötődik a gothic világhoz, ugyanakkor...
Opeth-A Hetvenes évek öröksége.
Ha valaki azt mondja nekem még az új album megjelenése előtt, hogy ez inkább fog hasonlítani egy klasszikus Jethro Tull albumra, mint sem Opethre, hát valószínű kiröhögtem volna az illetőt.Félreértés ne essék, én szeretem a Jethro-t is, de az Opeth az Opeth,akiktől azt várja el az ember, hogy ott folytassák, ahol 2008-ban abbahagyták,a kőkemény progresszív-death metálnál. "Örökség" címmel megjelent albumuk, inkább egy letűnt kor hagyatéka, mint sem a zenekar...
Skunk Anansie – Paranoid & Sunburnt (1995)
Pár hónapja hallottam először a Skunk Anansie zenekarról, mégpedig a Tirpunk turnébuszában. Épp egy fellépésről tartottunk hazafelé, amikor Tim elővett egy CD-t a kesztyűtartóból, és benyomta a lejátszóba. Hihetetlen energikus rockzene hangzott fel, egy vadóc női hang tolmácsolásában. Azonnal megtetszett az együttes, és elhatároztam, hogy közelebbi ismeretséget kötök velük. Ennek gyümölcse ez a kritika.
A Skunk Anansie egy angol zenekar, első bulijukat 1994 márciusában adták Londonban, és már a következő...

















