Jack Russell’s Great White – He Saw It Comin’...
Legutóbb Stephen Pearcy új szólólemezénél hoztam fel a bíróságot egy lemezismertetőben. A Ratt zenekar éléről ismertté vált énekes úgy döntött, hogy nem várja meg a bírósági döntést, hogy ők, vagyis Stephen Pearcy énekes, Warren DeMartini gitáros és Juan Croucier basszer (a 2002-ben elhunyt Robbin Crosby gitáros helyén továbbra is Carlos Cavazo játszik) vihetik-e tovább a zenekar nevét, vagy esetleg a főügyészség az eredeti felállásból egyedül maradt Bobby Blotzer dobost...
Éledezik a Dream Theater-Meghallgattuk a Distance Over Time-ot!
Semmi sem olyan mint régen, hangzik az ismert mondás. Így van ez a zenekaroknál is. Nehéz megütni azt a szintet amivel anno beléjük szerettünk, amivel anno megírták a legnagyobb slágereiket. Ha pedig olyan egyedit alkottak mint a Dream Theater 1992-ben, akkor egyenesen lehetetlen, akárcsak megközelíteni is. 2010 óta, mióta Mike Portnoy elhagyta a zenekart, ez a DT negyedik nagylemeze, de valahogy sosem jött össze igazán az az íz, amiért az Álom...
Megadeth-Dystopia. A 90-es évek hagyatéka
Nagy várakozás előzte meg a Megadeth legújabb albumát, a Dystopia címre hallgató tizenötödik sorlemezét. A kevésbé sikeres, 2013-as Super Collider után Shawn Drover dobos és Chris Broderick gitáros egyszerre, váratlanul elhagyta a thrash-titánok hajóját. Adott volt tehát a kérdés: mi lesz így a két alapítóval, a két Dave-vel, Mustainnel és Ellefsonnal? Mindannyiunk szerencséjére szó sem volt feloszlásról, hiszen nagyon hamar újra teljes volt a négyesfogat. Gitárhoz érkezett az a Kiko Loureiro, aki ezidáig az Angra zenekarból lehetett ismert, és generációjának egyik...
Body Count – Bloodlust (2017)
Kezdem a lényeggel. Ez az album rajta lesz az év végi top ötös listámon, véleményem szerint ez az eddigi legjobb Body Count album. A Century Media által kiadott promo anyagban Ice-T megfogalmazta a lényeget: ez egy ideális időpont egy ilyen lemez kiadásához. A Body Count mindig is a kisebbségeket érintő problémák köré építette fel a szövegeit, a Bloodlust esetében a kisebbség kifejezést már nem csak bőrszín alapján definiálja a...
W.A.S.P. – The Headless Children (1989)
November 27-én ismét hazánkban látogat a W.A.S.P.. A banda idén ünnepli 30. születésnapját. Te jó szagú málnabokor, hogy szalad az idő. Szinte látom magam előtt azt a pillanatot, amikor szegény bratyómtól megkaptam életem első műsoros kazettáját, ami a W.A.S.P. zenekar Live..In The Raw című 1987-es koncertjét tartalmazta. Akkor nem tudta, hogy azzal az ajándék kazettával öcsikéjének az egész életét a rockzene viharos, ám annál csodálatosabb medrébe tereli. Persze előtte...
KlasszikuShock: Amorphis – Far From The Sun (2003)
Az Amorphis a mai színtér legaktívabb és legmegbízhatóbban működő csapatai közé tartozik. A finn banda olyan metal zenét játszik, melyre nagy hatással volt a 70-es évekbeli progresszív/pszichedelikus rock, valamint a finn népzene. Ehhez még hozzátehetjük a talán a pszichedelikus zenéken keresztül érkezett keleties (jobbára arabos) dallamokat. A 2003-as Far From The Sun lemezük pedig egyfajta összegzése mindannak, amit az Amorphis eddig csinált. Mondom ezt még úgy is, hogy a...
KlasszikuShock: Metallica – Kill ’em All (1983)
1981-82 tájékán Európában épp fénykorát élte a NWOBHM, Amerikában viszont az olyan bandák számítottak népszerűbb/legkeményebb csapatok közé, mint a Y&T vagy a Van Halen. Kaliforniában azonban kezdett éledezni egy fiatalokból álló új vonal, akiknek a bevált trend nem volt elég gyors, kemény és vad. Bár sok helyen ma is tartja magát a vélekedés, miszerint az első thrash metal lemez, és ezzel a nyolcvanas éveket meghatározó mozgalom elindítója is a...
Sword – Sweet Dreams (1988)
Emlékszik még valaki a Sword zenekarra? Kétségtelen, a '80-as évek második felének egyik legizgalmasabb kanadai heavy metal bandájának ők tekinthetők. A Rick Hughes énekes, Dan Hughes dobos, Mike Plant gitáros és Mike Larock basszusgitáros alkotta csapat összesen két lemezt készített, de a rövid fennállásuk alatt számtalan zenészikonra tettek nagy hatást. A Sword a kanadai Quebec tartományban alakult meg 1980-ban és mindössze két albumot adtak ki, 1986-ban jelent meg a...
KlasszikuShock: Blue Murder – Nothin’ But Trouble (1993)
John Sykes a nyolcvanas évek során a gitárbűvölők egyik legeredetibb, legnagyszerűbb muzsikusává fejlődött. Pályafutása során sehol sem tudott hosszú éveken át maradni, azonban mindenhol maradandó nyomot hagyott maga után. Az ő névjegyét viselik a mára már klasszikusnak mondható nagylemezek, mint a Tygers Of Pan Tang zenekar második albuma, az 1981-es Spellbound, vagy a Thin Lizzy legendás felállásának utolsó albuma, az 1983-as Thunder And Lightning, valamint a többszörös platina-státuszt elérő...
Lordi – Babez For Breakfast 2010
Ha 2006. május 20-án Viktor Nyikolajevics Belan orosz énekes 45 ponttal többet kap a versenyen, akkor ma lehet, hogy nem lenne elárasztva LORDI szörnyekkel a világ. Tulajdonképpen azért felelőtlen dolog lenne egyedül Belan nyakába varrni a Lordi sikerességét, de az kétségtelen, hogy, az Eurovíziós dalfesztivál első helyének elhódítása, nagymértékben javított a lemezeladási statisztikán és az ismertség növelésén. A 2010-es korong megjelenéséig megmondom őszintén távolról figyeltem ennek a zenekarnak a...


















