A Dissection-t 1989-ben alapította az énekes gitáros Jon Nödtveidt. A zenekar több kis lemezt, két koncert lemezt és három nagy lemezt jelentetett meg munkássága során. 1997-ben hosszabb szünetre lett ítélve a zenekar, mert Nödtveidt-et gyilkosság miatt hét év börtönre ítélték. 2004-es szabadulása után új tagokkal ismét életre hívta a Dissection-t és elkészítette a harmadik és lemezt, a Reinkaos-t. A rajongókat ez a lemez erősen megosztotta, mert szakított régi komoly pörgős Black Metal-os stílussal és komolyabb teret kapott a Melodic Death Metal és a Heavy Metal.

A Dissection munkásságát Nödtveidt 2006-ban bekövetkezett öngyilkossága végleg lezárta.

Egy rövid intro-val (Nexion 218) indul a lemez, amelyen már érezhető a lemez komolysága és hangulatvilága.

A Beyond The Horizon közepes tempója veszi át a szerepet. Az albumra jellemzően ebben a dalban is leginkább legendás történetet mesél el. Zeneileg nem túl bonyolult, és mégis fogós a hangzás.

A Starless Aeon már sokkal inkább a Heavy Metal témákat sorakoztatja fel. Pörgős és lassú dallamok jellemezik leginkább. Nödtveidt már inkább saját nézeteit, ún. Anti-kozmosz világnézetet ír le.

Minden Black Metal albumra kell egy igazán gonosz hangulatú dal is. Az albumon a Black Dragon az erre leginkább jellemző. Több vallás és hiedelem ősi gonoszai vannak alapul véve. Ilyen például Tiamat, a babilóniai vallásban egy gonosz sárkány, akit Marduk győzött le, vagy pedig Leviathan, aki egy mélytengeri sárkány volt és hajókat pusztított, de óriás polipként is ábrázolták. Zeneileg továbbra is maradtak a Heavy Metal stílusjegyei, ami leginkább a szólózásban mutatkozik meg.

A Dark Mother Divine-ban már jobban érezhetőek a Death Metal és a Black Metal stílus vegyülései, de az alapja talán még mindig inkább Heavy Metal. A dal igazán gonoszhoz szóló. Egy nőről szól, aki mindenkit megmérgez azért, hogy ezzel közelebb csalja magához Lucifert.

A Xeper-I-Set című dalból sikerült jobban kiszorítani a Heavy Metal-t, már sokkal fogósabb és pusztító hangulatúra sikeredett. A szöveg egyiptomi mondákra alapszik, röviden azt írja le, hogyan látták annak idején a világvégének eljövetelét, és többször is szólítja az isteneket.

A Chaosophia csak egy rövid akusztikus átvezető, csak három szó hangzik el összesen. „Lucifer Illuminatio Mea!”

Ezek után egy igazán gonosz dal, a God Of Forbidden Light veszi kezdetét. Viszonylag lassú tempójú, fülbemászó dallamokkal tűzdelt dal. Nödtveidt eleve sátánista felfogású volt és a magához a Gonoszhoz fohászkodik, hogy nyissa fel az emberiség szemét. Ez a dal személyes kedvencem az albumról.

Az album címadó dala, a Reinkaos egy instrumentális szerzemény. Lassú tempójú és árad belőle a bánat, a szám közepétől pedig igazi apokaliptikus hangulatúvá válik. Technikás gitárjátéknak lehetünk fültanúi.

Az Internal Fire kissé ötvözi az előző két számot. Erősen apokaliptikus hangulatú és sátánista beütésű. A zene gerince leginkább a Death Metal, néhol hasonlóságot véltem felfedezni néhány Hypocrisy szerzeménnyel.

A korong utolsó dala egy lassú dal, a Maha Kali. Ez a legepikusabb hangvételű szám. Nödtveidt saját maga találta ki ezt a gonosz asszonyt, akinek az eljövetelét várja. A dal főbb jellegzetessége h Nödtveidt-et halljuk normális hangon is beszélni, akusztikus elemeket is felhasznált és a női vokál.

Az egész albumon keveredik Heavy, a Death és a kis részben a Black Metal is. Leginkább történetek, mondák és legendák alkotják a szövegvilág túlnyomó részét.

 

1.         Nexion 218

2.         Beyond the Horizon

3.         Starless Aeon

4.         Black Dragon

5.         Dark Mother Divine

6.         Xeper-I-Set

7.         Chaosophia

8.         God of Forbidden Light

9.         Reinkaos

10.      Internal Fire

11.             Maha Kali

 

Zenészek:

Jon Nödtveidt – Ének, Gitár

Sethlans Teitan – Gitár

Tomas Asklund – Dobok

Brice Leclercq – Basszusgitár

Nyx 218 – Női vokál (Maha Kali c. dalban)

 

Starless Aeon klipje:

Tikka