Sixx: A.M. – Modern Vintage (2014)
Annyira szervesen illeszkedett az első lemezanyag Nikki Sixx kábítószer küzdelmeiről megírt Heroin naplók könyvéhez, a tökéletesen működő hitelességével, illetve az újdonság varázsával (nem utolsó sorban remek nótáival!), hogy igazán nehéz lett volna egy újabb adagnyi műremekkel überelni. Nem is tudott rám cáfolni a három srác, a This Is Gonna Hurt már nem hozta azt a varázslatot, azt a misztikus élményt, amit az első album dalai anno okoztak nekem. A...
Blackmore’s Night – Autumn Sky (2010)
Furcsa párosítással kezdeném ezt az írást, hiszen elég ritka, hogy lemezkritikák szerzői könyvekkel hoznak párhuzamba egyes dalokat, lemezeket. Most mégis ezt teszem, hiszem az elmúlt fél év alatt három Passuth könyvet habzsoltam fel a magyar középkori történelemről. Egyébként nagyon ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik a történelem iránt, ilyen hiteles és minden apró részletet leíró, bemutató történeteket ritkán olvas mostanában az ember. (Tört Királytükör, Nápolyi Johanna, Hétszer vágott mező). Azért...
Megadeth-Dystopia. A 90-es évek hagyatéka
Nagy várakozás előzte meg a Megadeth legújabb albumát, a Dystopia címre hallgató tizenötödik sorlemezét. A kevésbé sikeres, 2013-as Super Collider után Shawn Drover dobos és Chris Broderick gitáros egyszerre, váratlanul elhagyta a thrash-titánok hajóját. Adott volt tehát a kérdés: mi lesz így a két alapítóval, a két Dave-vel, Mustainnel és Ellefsonnal? Mindannyiunk szerencséjére szó sem volt feloszlásról, hiszen nagyon hamar újra teljes volt a négyesfogat. Gitárhoz érkezett az a Kiko Loureiro, aki ezidáig az Angra zenekarból lehetett ismert, és generációjának egyik...
KlasszikuShock: Dokken – Under Lock And Key (1985)
Kétségtelen, hogy ha a dallamos heavy metal kialakulását elemezzük, akkor nyugodtan kijelenthető, hogy a Dokken a legeurópaibb amcsi zenekar. A norvég felmenőkkel rendelkező frontember, Don Dokken a 80-as évek végén Európában szívta magába a zene illatát. 12 éves korában még gitározni tanult, de aztán az egyik sulis fellépésen nem jött el a csapat énekese, így Don kényszerből ragadta magához a mikrofont. Olyan jó hangja volt (amit persze énekleckékkel képzett...
Skunk Anansie – Paranoid & Sunburnt (1995)
Pár hónapja hallottam először a Skunk Anansie zenekarról, mégpedig a Tirpunk turnébuszában. Épp egy fellépésről tartottunk hazafelé, amikor Tim elővett egy CD-t a kesztyűtartóból, és benyomta a lejátszóba. Hihetetlen energikus rockzene hangzott fel, egy vadóc női hang tolmácsolásában. Azonnal megtetszett az együttes, és elhatároztam, hogy közelebbi ismeretséget kötök velük. Ennek gyümölcse ez a kritika.
A Skunk Anansie egy angol zenekar, első bulijukat 1994 márciusában adták Londonban, és már a következő...
Therion – Sitra Ahra (2010, Nuclear Blast)
Nagyon, de nagyon kíváncsi voltam arra, mihez kezd a szimfonikus opera-metalban verhetetlen svéd Therion nagyfőnöke, Christofer Johnsson 2008 második felétől. Ugyebár ekkorra datálható az, hogy a 2007-es Gothic Kabbalah CD-t követő turné végeztével az akkori tagság kijelentette, nem kíván tovább a Therionban muzsikálni. Darab aszongya: a Niemann testvérek (a gitáros Kristian és a basszer Johan) a sok turnézás miatt léptek ki (Johan azóta a Tiamattal koncertezik mint gitáros), a...
KlasszikuShock: Anthrax – State Of Euphoria (1988)
„Nem tudom, mit hoz a jövő a zeneipar számára, és nem is érdekel. Őszintén szólva szarok az egészre. Semmi sem tenne boldogabbá annál, ha az egész zeneipar összeomlana, és újra kellene indítani, vagy kitalálni helyette valami mást, mert semmi jót nem tudok mondani róla.” Ezek a mondatok a napokban hangzottak el az Anthrax gitárosa, Scott Ian szájából, amikor a Loud magazinnak adott interjút. Ha valaki, ő aztán igazán tudna...
KlasszikuShock: Crimson Glory – Transcendence (1988)
Kíváncsi vagyok, 2016 végén mennyien emlékeznek még egy bizonyos Crimson Glory zenekarra. Pedig a bandát az amerikai progresszív metal-mozgalom egyik zászlóvivőjeként tartják számon, a Queensrÿche, a Dream Theater, a Fates Warning és a Watchtower mellett. A ’80-as évek közepén a floridai zenekar azon új csapatok közé tartozott, akik visszahozták és újra divattá tették a technikás játékot és az erőt a Heavy Metalba. Volt is nekik négy nagylemezük. Két zseniális,...
Salems Lott – Salems Lott EP (2015)
Jelenkorunkban szinte nagyítóval sem találni igazán karakteres rock bandát, annál inkább tele van a piac az egyéniség minden szikráját nélkülöző társasággal. Arra ,hogy a címszereplő társaságban rátalálok valami egészen újszerűre - nyilván nem számítottam, de blődség is lenne eredetiséget várni egy olyan brigádtól ,akik nyíltan a nyolcvanas évek elemeiből építkeznek. A 2013. végén megalakult los angelesi Shock metal brigád nem titkolt célja megidézni a nyolcvanas évek L.A. Rock /...
Shadows Fall – Retribution (2009, Everblack Industries)
A massachusetts-i brigád hatodik stúdióalbuma nem hozott nagy megfejtéseket. Nem definiálták a srácok önmagukat, azt nyújtják, amit már a 2007-es Threads Of Life albumon is mutattak: roppant korrekt, metalcore és régisulis thrash ízekkel nyakon öntött modern metalt, gyilkos riffekkel, őrült dobjátékkal, és szárnyaló kórusokkal. Semmi extra, véleményem szerint a Shadows Fall mégis állva hagyja a neothrash mezőny javát.1995-ben alakult az ötös, melyben három alapítótag is található (Jonathan Donais és...

















