Külföldi

Bátran ki merem jelenteni, hogy a világ legjobb koncert zenekara a Faith No More, a világ legjobb frontembere Mike Patton, és mondom ezt úgy, hogy –habár szeretem őket- de nem ők a kedvenc zenekarom. Olyan energia és lendület van a csapatban amit bárki megirigyelhetne. Van valami különös, bizsergető érzés abban, ha meghallod azokat a dalokat amit tízmilliók ismernek és szeretnek  világszerte. Továbbá az sem elhanyagolható tényező, hogy az FNM...

Az ifjú Token egyik nyári diákmunka alkalmával akarta földobni az unalmas munkát egy kis zenével. Saját diszkman-jén már mindent végighallgatott, amit hozott, így akkor kollégájától kapott kölcsön egy északi metálnak titulált zenei stílusú cd-t. Ez volt az a lemez, ami megnyitotta a metál kapuit Token előtt: Children of Bodom - Follow the Reaper. Köszönöm Tomi! Szóval a Bodom banda elég meghatározó mérföldkő az életemben, és épp ezért...

Két éve mikor először hallottam a Redemption zenekarról, az akkortájt megjelent Snowfall On Judgement Day albumuk kapcsán, egyből felkaptam a fejem, hogy na végre egy kiemelkedő zenekar akiknek tényleg van jövője az egyre jobban feltöltődő progresszív rock zenei piacon.Tökéletesen ötvözik a Dream Theateres változatosságot a thrash metálos elemekkel, mégsem mondhatni azt , hogy kaotikus lenne a zene.Mégis azt mondtam akkor,hogy jó,jó de van még hova fejlődni,sok az üres járat a cd-n,inkább vettem le a...

Nem tehetek róla, évtizedek óta rajongok Mike Tramp hangjáért. Pedig nem egy Pavarotti a dán származású srác, de én sosem rajongtam „a csillagokat is leéneklem az égről” frontemberekért. Amióta meghallottam a White Lion 1987-es Pride lemezét, azóta legyen az Freak Of Nature, The Rock 'n' Roll Circuz, vagy akár szólóban, rabja vagyok a nyávogós, olykor sírásra csukló hangjától. Na persze a White Lion nem csak róla szólt (még ha...

Talán az ifjúságra oly jellemző lázadás miatt, de én sosem rajongtam a Metallica zenekarért. Az általános iskola felső tagozatára jártam, sőt nagyjából végzős voltam, amikor kitört a ’tallica-láz. Az osztálytársaim mellett még a bevállalósabb tanárok is Hetfieldék pólójában lófráltak. Úgy voltam vele, hogy nehogy már én is „beálljak a sorba”, inkább szétnéztem a hasonló zenét produkáló bandák háza táján (már persze amennyire abban az időszakban erre lehetősége nyílt egy...

The Best Is Yet To Come... Rudolf Schenker, Klaus Meine, Matthias Jabs, James Kottak és Pawel Maciwoda a Scorpions tagjai beiktatást nyernek a Hollywood's RockWalk -ba 2010. április 6-án délután. A Scorpionst -- amely együttes eladott, több, mint 100 millió lemezt világszerte-- a rajongóik tisztelik meg, egy különleges ceremónia keretein belül a Guitar Center in Hollywood-ban. Ez a jelölés egy nagyon különleges alkalom a Scorpions számára: március 23-án...

Pár hónapja hallottam először a Skunk Anansie zenekarról, mégpedig a Tirpunk turnébuszában. Épp egy fellépésről tartottunk hazafelé, amikor Tim elővett egy CD-t a kesztyűtartóból, és benyomta a lejátszóba. Hihetetlen energikus rockzene hangzott fel, egy vadóc női hang tolmácsolásában. Azonnal megtetszett az együttes, és elhatároztam, hogy közelebbi ismeretséget kötök velük. Ennek gyümölcse ez a kritika. A Skunk Anansie egy angol zenekar, első bulijukat 1994 márciusában adták Londonban, és már a következő...

Kicsit megcsúszva érkezünk a KlasszikuShock legújabb írásával, de reméljük ez nem veszi el a kedveteket az olvasástól. Eheti cikkünkben egy olyan zenekar leghíresebb albumával foglalkozunk akik eredetileg nem is metál zenekarnak indultak, hanem a 80-as évek legelején, az akkor a teljes világot begyűrűző szinti-pop vonalon kezdtek el ténykedni. Aztán az évtized vége fele egy erős fordulatot véve az industrial-metál világában találták magukat. Ha azt mondom, hogy az Alejandro Ramirez...

Clive Nolan egy fantasztikusan tehetséges brit billentyűs, akit a prog rock színtéren évek óta istenként tisztelnek az olyan csapatokban, projektekben nyújtott zeneszerzői, muzsikusi teljesítménye miatt, mint a Pendragon, a Strangers On A Train, a Jabberwocky, a Shadowland, az Ayreon, vagy épp az Arena. A brit prog rock zenekar eddigi pályafutását illetően számomra az 1998-as The Visitor album számít az abszolút csúcspontnak. Ott mind a zenét, mind a szövegeket, mind...

Tisztelt Röffer Társadalom! Fogadjátok szeretettel új kritikámat, melyet egy zseniális amerikai progresszív bandáról írok nektek! Ez a banda nem más, mint a Shadow Gallery!Ha jól sejtem, nektek ez a név nem mondd semmit, pedig nem akárkikről van szó. A Shadow Gallery napjaink, illetve az elmúlt évtized egyik legjobb progresszív rock/metal zenekara. Furcsa egy banda ez, mert még sosem mutatták be koncerten mit tudnak, a lemezeket „zsigerből”, szinte könnyedén, „csak úgy” készítik...