Külföldi

Kamaszkorom óta nagy rajongója vagyok a Paradise Lost-nak, így számomra minden egyes lemezük megjelenése igazi eseményszámba megy. A 2012-es Tragic Idol kapcsán folyamatosan a Shades of God/Icon korszak megközelítését emlegették, az idei esztendőre pedig egy még retrósabb anyagot ígértek, amire bevallom egy kicsit fanyalogtam, hiszen jelen tárgyunk zenekara úgy tért vissza a metal gyökereihez a 10 évvel ezelőtt kiadott cím nélküli lemezzel, hogy az erőltetett múltidézgetés helyett még hozzá is tettek az addigi...

Rohadt nehéz egy olyan zenekarról lemezkritikát írni, akik ennyire alapvetései a metállétnek. Akik maguk a heavy metál, akik több mint 45 éve ontják magukból a legsúlyosabb riffeket és megannyi kiirthatatlan opus-szal megajándékoztak már bennünket. Nehéz bármit is írni egy olyan zenekarról, aki akkor is meghatározta minden rocker ízlését, ha magát a zenéjüket sosem szerette. Úgy vélem, van öt olyan banda, akik minden más zenekar alapjait képzik, öt olyan banda,...

13 év bizony sok, akárhogy is nézzük. Ennyi idő telt el a Tool előző albuma, a 10,000 Days és az augusztus 30-án megjelent új lemez, a Fear Inoculum között. Itt rögtön el is oszlatnék néhány tévhitet, miszerint a lemez megírása ennyi időt vett volna igénybe – mert sajnos sokan ezt gondolják. Az új album megírásának első fázisa 2013-2014 környékén kezdődött el, az intenzív alkotói munka pedig több aktuális interjú alapján...

Sok ember van, akinek semmit nem mond a Voivod név, ellenben sokaknak igen. Egyike azon zenekaroknak, akiket ennyi év távlatából is érdemes felkutatni, megismerni. Sokkal inkább, mint a mostanság megjelenő street food albumokat. Máig aktív zenekarról van szó, és annak ellenére, hogy mai albumaik nem érik utol minőségben a klasszikus kiadványaikat, fércmunkát soha nem préseltek hanghordozóra. Ezt az örökséget hivatott a Vektor táplálni első két albumán, magasra emelve a...

Nagy reményeim vannak 2015-re az előre várható lemezek miatt, főleg azért mert a 2014-es év jó, ha öt olyan lemezt produkált, amit biztosan hallgatni fogok a jövőben is. Az idei évet nem is indíthatnánk jobban, mint Svédország első számú fekete fém exportjával, a Marduk új lemezével a Frontschwein-nal. Az elsőként kiszivárogtatott felvételek jócskán megnövelték a lelkesedésemet, és nem is csalatkoztam. Az előző, Serpent Sermon című albumukat az általam amúgy sem piedesztálra...

A Whiplash szót hallva a legtöbb metalosnak a Metallica elsőalbumos thrash-gyilkolása ugrik be, félig jogosan, hiszen egy kiváló nótáról beszélünk. Létezett azonban egy thrash banda is ezen a néven, méghozzá nem is akármilyen zenével rukkolva elő. New Jersey-ből jöttek, és "a három Tony bandája"-ként is emlegették őket: Tony Portaro felelt a vokálokért és az agyahagyott speed/thrash riffekért/szólókért, Tony Bono basszusozott (2002-ben szívrohamban elhunyt), és Tony Scaglione dobolt, ő azonban...

Nem tehetek róla, évtizedek óta rajongok Mike Tramp hangjáért. Pedig nem egy Pavarotti a dán származású srác, de én sosem rajongtam „a csillagokat is leéneklem az égről” frontemberekért. Amióta meghallottam a White Lion 1987-es Pride lemezét, azóta legyen az Freak Of Nature, The Rock 'n' Roll Circuz, vagy akár szólóban, rabja vagyok a nyávogós, olykor sírásra csukló hangjától. Na persze a White Lion nem csak róla szólt (még ha...

Amire öt éve vártam, megtörtént: Ózék befejezték a Gaia-sztorit, amivel lényegében az új évezred nagy részében foglalkoztak. A monumentális, háromrészes koncepció első fele még 2003-ban látott napvilágot, épphogy szimpla albumként (Txusék akkor még nem akartak dupla CD-t, két nótát le is hagytak a végleges verzióról), ám a Gaia II: La Voz Dormida két évvel később már két diszken terpeszkedett el, mint ahogy a trilógia befejező része, az Atlantia...

Az 1993-ban alakult Apocalyptica már a kezdetektől egy teljesen egyéni utat választott. Pár évvel korábban, még a helsinki Sibelius Akadémia diákjaiként e fiatal virtuózok beléptek egy csellózenekarba, amely Bach-tól Hendrixig mindenkitől játszott zenét. Azonban Eicca Toppinen és három barátja valami ütősebbet forgatott a fejében. Miután mindhárman a heavy metalért rajongtak, elhatározták, hogy megalapítják a saját együttesüket. Azt gondolom, a finn csellós csávók – akár tudatosan, akár ösztönösen tették ezt...

A digitalizált világ egyik legnagyobb előnye, hogy hacsak nem akarsz, nem kell a lemezboltok előtt sorban állni egy albumért, hanem a megjelenés pillanatában elérheted digitálisan. Ráadásul különböző teaser-ek formájában már jó előre tudhatod ha kedvenceidtől érkezik valami friss a közeljövőben.  Sőt olyan zenekarokra is rátalálhatsz akikről eddig nem is hallottál, és ha nem létezne az internet esélyed sem lenne megismerni őket.   Így ismerkedtem meg 2021-ben a holland Dear Mother...