Külföldi

A thrash metal a ’80-as évek végén lassan felélte újdonságának erejét, az új zenekarok már semmi változást nem hoztak, csak a jól bevált kliséket pufogtatták. Sokaknak nem jutott szelet a siker és a dicsőség tortájából, főleg a német vonalra volt ez érvényes, ahol emiatt a másodvonal sok csapata feloszlott, vagy a feloszlás küszöbére került. Erre a sorsra jutott az Assassin, a Deathrow, az Agent Steel, a Violent Force, a...

Michael Monroe számomra a nyolcvanas évek egyik “mi lett volna ha” története. Mi lett volna, ha Vince Neil és Razzle nem indul el aznap este autóval még egy karton whiskey-ért? Mi lett volna, ha a Hanoi Rocks klasszikusnak nevezett felállása még éveken keresztül albumokat tudott volna kiadni? Valószínűleg minden idők egyik (ha nem a) legsikeresebb finn zenekara lehettek volna. A dolog legszebb része talán az, hogy Michael nem ragadt...

Nyolc év után ismét visszatér Budapestre a Metallica! A Live Nation jóvoltából hazánkba is elér a Hardwired… To Self-Destruct című új album turnéja. 2018. április 5-én az arénában lép fel a világ egyik legnagyobb, ha nem a legnagyobb metalzenekara. Egészen a ’90-es évek elejéig ők voltak számomra az abszolút favorit, a kategóriák fölött létező félistenek. Máig a Master Of Puppets-et tartom annak a lemeznek, amely a heavy metal műfaján...

Mi újat lehetne még írni a Slayerről? Talán semmit. Talán az egyetlen banda a nagy amerikai thrash-csapatok közül, amelyek nem álltak be a sorba látványosan finomkodni (persze azért nekik is volt egy South Of Heavenjük), mint például tette azt a Megadeth (Countdown - Risk), a Testament (The Ritual), vagy a Metallica (a teljes kilencvenes évek); amikor ezek ellágyultak, ők változatlanul taposták a gázpedált a Seasons In The Abyss-szal vagy...

A kritikusoknak nem szokásuk a koncertlemezeket klasszikus státuszba helyezni, mondván, az ilyen albumok nem többek egy egyszerű „best of” lemeznél, melyre a banda kiválogatja a legjobb dalait, majd a felvételre a technikai személyzet rákever némi közönségzajt. Pedig aztán a Deep Purple 1973-as Made In Japan,  a Scorpions ’85-ös World Wide Live vagy akár a Maiden szintén abból az évből származó Live After Death korongja is megérne egy-egy írást. Ráadásul...

Ha valaki kimondja előttünk az Evanescence nevet, alighanem az énekes Amy Lee arca ugrik be, ahogy egy földig érő ruhában üldögél fekete zongorája mögött. De még az is előfordulhat, hogy egyből az együttes legújabb, 2011 októberében megjelent albumára asszociálunk, ami az első olyan korongjuk, ami a zenekar nevét viseli. Az Evanescence manapság a legkedveltebb goth rock/metál együttesek közé tartozik, alig akad olyan ember, akinek ne csengnének ismerősen a...

Ha volt lemez, amit IGAZÁN vártam januárban, az a Heathen új korongja volt. A Bay Area-színtér talán legalulértékeltebb bandájáról van szó, mely két remek lemez után tűnt el tíz évre 1992-ben, és mely az új évezredes visszatérése óta első albumát adta ki. A csapatról sokaknak maximum az ugorhat be, hogy az alapító gitáros Lee Altus mostanság Gary Holt mellett szárnysegédkedik az Exodus ban (nem mellesleg idénre várható tőlük...

Az Ajattara egy finn underground black metal banda, melynek frontemberi posztján az Amorphis énekes, Pasi Koskinen áll. Itt Ruoja néven tevékenykedik és gitározik is az ének mellett. Az 1996-ban létrehozott Ajattara zenéjének persze semmi köze az Amorphishoz. Ha valaki esetleg nem ismerné a zenekart, olyan bandákra gondoljon, mint a Legenda, az Alastis, esetleg a korai Samael, gyors tempónak tehát itt nyoma sincs. Lassú, középtempós dalok, némi szintivel és kissé...

Arjen Lucassen a 80-as években sem volt egy ismeretlen figura. A holland gitárost akkoriban olyan metal csapatokból lehetett ismerni, mint a Bodine vagy a Vengeance. A 90-es évek közepétől azonban Arjen elment a progresszív rock operák irányába és az Ayreon név alatt kiadott lemezei egyre komolyabb szakmai és közönségsikereket arattak. A 2000-ben megjelent monumentális ikeralbum, a Universal Migrator után Ambeon néven adott ki egy nyugis ambient lemezt egy mindössze...

Még el sem kezdtem írni a cikket, de már hallottam a hangokat. Azokat a hangokat, amiket ti fogtok mondani és/vagy gondolni arról, hogy van-e helye a Linkin Park debütalbumának a Rocközön virtuális hasábjain avagy nincs. Én úgy döntöttem, hogy van, és az alábbiakban ezen nézetemet igyekszem alátámasztani. Rögtön kezdeném a legfőbb okkal, amiért a Klasszikusok rovatba került: alig ismerik páran a röfferek közül. Főleg az idősebb generáció képviselői...