KlasszikuShock: Badlands – Voodoo Highway (1991)
A Badlands 1989-ben hatalmas ígéretnek számított. Az ex-Ozzy-gitáros Jake E. Lee fogott itt össze a korábban a Black Sabbath-ban is megfordult Ray Gillen énekessel, és vetették bele magukat a blues alapú, feelinges hard rock muzsikába. Pedig a Badlands mondhatni hányatott sorsú zenészek klubjaként indult, hiszen ha Ozzy Osbourne gitárosai kerülnek szóba, legtöbben Randy Rhoads és Zakk Wylde nevét emlegetik, megfeledkezve Jake E. Lee-ről, kinek agyafúrt játéka két Ozzy albumot...
Iron Maiden – The History Of Iron Maiden Part...
Na, akkor nézzük azokat a „korai napokat”…1980 áprilisában jelent meg az Iron Maiden debütáló nagylemeze, amely alapjaiban változtatta meg a brit zenei életet és azzal együtt az egész világon a legnagyobb alkotások között említik. Pedig Steve Harris alapító tagnak nem volt könnyű dolga, amikor 1975-ben létrehozta a zenekart. Abban az időben punklázban égett London és környéke. Olyan zenekarok játszottak teltházas koncerteket, mint a The Exploited, a The Clash, a...
Gorguts – Pleiades’ Dust EP (2016)
Ha mondanom kéne egy alulértékelt Death metal zenekart, az első amelyik eszembe jut, valószínűleg a Gorguts lenne. Az először 1989 és 2005 között működő banda, olyan munkákat rakot le arra a bizonyos asztalra, mint az Obscura, ami az én szubjektív véleményem szerint, az egyik legjobb a maga stílusában. A Technical Death metalt igen magas színvonalon űzték, amihez a sajátos disszonáns hangzásuk párosult. A szerintem kiérdemelt siker még is elmaradt...
KlasszikuShock: Iron Maiden – The Number Of The Beast...
Ismét gyászol a rockvilág! Az Iron Maiden korai időszakának legendás dobosa, az első három Maiden albumon szerepelt Clive Burr március 12-én éjjel elhunyt. A kiváló dobos halála előtt pár nappal, egész pontosan március 8-án töltötte be az 56. életévét. A ’80-as évek óta tudni lehetett róla, hogy szklerózis multiplex-ben szenvedett. Ez a betegség a tudomány jelen állása szerint nem gyógyítható, de Clive életvitelén sokat segített az az alapítvány, amit a...
Hypocrisy – A Taste of Extreme Divinity
Aki nem ismerné a svéd Hypocrisy-t, annak egy kis történelem a zenekarról. 1991-ben alapította meg Peter Tägtgren. Eleinte saját maga működtette a zenekart, az első demót teljesen egyedül készítette el, amit még inkább Black Metal-ba lehet besorolni. Később csatlakoztak hozzá zenészek, a további munkásságát így végezte. Végig járták a Black metal-t és Death metal-t, amire végül kialakult az egyedi melodikus Death Metal stílusuk. Számomra nagyon szimpatikus lemezek az Into the...
Oathbreaker – Rheia (2016)
„Rheia is a true game changer for the genre.” Ezzel és ehhez hasonló promo szövegekkel hírdette, a Deathwish Inc. az Oathbreaker harmadik lemezét. Noha nem szoktam az ilyen dolgokra adni, főleg, hogy minden bandának éppen a jelenlegi lemeze a legjobb, legkiforrottabb. Legalábbis szerintük. Azért ezek a szokásosnál is súlyosabb kijelentések voltak, méghozzá egy olyan stílusban amit igencsak szeretek,egy olyan zenekartól akiket nagyon is kedvelek. Így akaratlanul is nagy elvárásokkal...
Marduk – Frontschwein (2015)
Nagy reményeim vannak 2015-re az előre várható lemezek miatt, főleg azért mert a 2014-es év jó, ha öt olyan lemezt produkált, amit biztosan hallgatni fogok a jövőben is. Az idei évet nem is indíthatnánk jobban, mint Svédország első számú fekete fém exportjával, a Marduk új lemezével a Frontschwein-nal. Az elsőként kiszivárogtatott felvételek jócskán megnövelték a lelkesedésemet, és nem is csalatkoztam. Az előző, Serpent Sermon című albumukat az általam amúgy sem piedesztálra...
Heathen – The Evolution Of Chaos (2010, Mascot)
Ha volt lemez, amit IGAZÁN vártam januárban, az a Heathen új korongja volt. A Bay Area-színtér talán legalulértékeltebb bandájáról van szó, mely két remek lemez után tűnt el tíz évre 1992-ben, és mely az új évezredes visszatérése óta első albumát adta ki. A csapatról sokaknak maximum az ugorhat be, hogy az alapító gitáros Lee Altus mostanság Gary Holt mellett szárnysegédkedik az Exodus ban (nem mellesleg idénre várható tőlük...
Scorpions – Return To Forever (2015)
Aki kellően jártas a rock szakmában, nem hiszem , hogy bekajálta volna a 2010- es nagy búcsú dumát, én is csak jót tudtam mosolyogni ezen a jól bevált marketing fogáson. Azóta ugyebár kaptunk egy minden igényt kielégítő Sting In the Tailt 2010- ben , ami olyan ügyesen követte a Scorps hagyományokat, hogy majdhogynem a klasszikus albumok idején érezhettük magunkat. Most egy kicsivel több szünet után érkezett a hír, egy...
W.A.S.P. – The Sting (2000)
A kritikusoknak nem szokásuk a koncertlemezeket klasszikus státuszba helyezni, mondván, az ilyen albumok nem többek egy egyszerű „best of” lemeznél, melyre a banda kiválogatja a legjobb dalait, majd a felvételre a technikai személyzet rákever némi közönségzajt. Pedig aztán a Deep Purple 1973-as Made In Japan, a Scorpions ’85-ös World Wide Live vagy akár a Maiden szintén abból az évből származó Live After Death korongja is megérne egy-egy írást. Ráadásul...


















