Külföldi

Amikor 1998-ban Karl Sanders a világra szabadította a Nile Amongst the Catacombs of Nephren-Ka című debütlemezét, mindenki számára nyilvánvalóvá vált, hogy a death metal evolúciója nem ért véget. Mi több, számos mai extrém metal zenekar előszeretettel hasznosítja a demós korszak óta védjegyszerűnek számító közel-keleti dallamokkal kevert death metal alapokat, még ha közvetlen hatásként nem is említik a mára igen jó húsban lévő gitáros/hörgős/dalszerző zsenit és zenekarát. A hol erősebb, hol haloványabb...

Amikor kedvenc zenei műfajunkat a nemzetközi palettán elemezzük, talán egyetlen zenész/rajongó sem sértődik meg azon, ha kijelentem, hogy világszínvonalon a Csihar Attila vezette Tormentor érte el a legtöbbet. Kis túlzással azt is mondhatnám, az ő hatásukra kezdtek el gombamód szaporodni a norvég black hordák. Az 1985-ben alakult Tormentor elsőként Közép-Európa legjobb black/thrash bandájává küzdötte  fel magát, majd 1988-ban kiadott Anno Domini című kazettájuk a világot is meghódította. Külön pikantéria,...

Február 26-án jelent meg az ausztrál származású Laced In Lust debütáló nagylemeze. Még mielőtt belemegyünk abba, hogy a kenguruk földjén miként idézik meg a Sunset Strip hajlakkal átitatott világát, előbb jöjjön egy kis történelemóra. A Laced In Lust 2012 áprilisában indult el Adelaide városából és miután megnyerték a bandák csatájaként számon tartott Rocking Angel Bourbon-t, felnyalábolva az 1000 dolláros fődíjat, elkészítették a Fire című, három dalt tartalmazó EP-jüket, aminek...

A Lacuna Coil felállása komoly változásokon ment keresztül legutóbbi albumuk, a Broken Crown Halo 2014-es kiadása óta. Cristiano ‘Pizza’ Migliore gitáros és Cristiano ‘Criz’ Mozzati dobos már az album bemutató turnéján sem vettek részt, Marco "Maus" Biazzi pedig 2015-ben hagyta el a zenekart. A Delirium címre keresztelt új albumot a Cristina Scabbia (ének), Andrea Ferro (ének), Marco Coti-Zelati (gitár/basszusgitár/billentyűs hangszerek) és Ryan Blake Folden (dob) felállás jegyzi, az előzetes...

Mindenekelőtt egy személyes jegyzettel inditanám ezt az áttekintést. A Theatre Of Tragedy meghatározó volt az életemben. Az 1996-s Velvet darkness / They Fear albumuk vezetett be engem a sötétebb metal regióiba. (És most leszögezem, számomra a stílusirányzatok teljesen másodlagosak). Azzal a lemezzel lettem rocker-metal senkiből dark-goth-rocker-metal senki.   Aztán ToT elindult egy másik úton, ami még számomra eleinte azt jelentette, hogy próbálkoznak (Musique 2000 )...

Ha mondanom kéne egy alulértékelt Death metal zenekart, az első amelyik eszembe jut, valószínűleg a Gorguts lenne. Az először 1989 és 2005 között működő banda, olyan munkákat rakot le arra a bizonyos asztalra, mint az Obscura, ami az én szubjektív véleményem szerint, az egyik legjobb a maga stílusában. A Technical Death metalt igen magas színvonalon űzték, amihez a sajátos disszonáns hangzásuk párosult. A szerintem kiérdemelt siker még is elmaradt...

Tomas Nillson neve talán ismerősen csenghet az underground fanatikusok körében, hiszen az ex-Marduk tagokat is soraiban tudó Devian zenekar egyik gitárosaként, illetve a szintén svéd Dark Funeral basszerosaként már szerzett némi hírnevet a szőke húrnyüvő. Most elérkezett az idő, hogy Tomas életre hívja régóta dédelgetett vízióját, melyben már nemcsak „egyszerű” gitárosként mutathatja meg tehetségét, hanem univerzális értelembe vett zeneszerzőként is, aki a szimfonikus hangszerelésért is felelt. A Zornheym koncepciója nem...

A Journey minden bizonnyal egyike a valaha létezett legjobb amerikai bandáknak. A zenekar talán még többet járult hozzá a dallamos rockzene vagy AOR muzsika létrejöttéhez, mint bármelyik pályatársa, legyen szó akár a Bostonról, a Foreignerről vagy a Kansasről. Pompás dallamaik, meglepő hangszerelési ötleteik és magas szintű dalszerzői képességeik nemcsak magasan kollégáik fölé emelték őket, hanem több mint 50 millió eladott lemezt is eredményeztek. Anélkül, hogy igazán betörtek volna az...

Csak az új évben jöttem rá, hogy teljesen elhanyagoltam ősszel a lemezkritika rovat érdemi részét, és nagyon kevés új lemezt mutattam be nektek. Ígérem, az új évben ez is meg fog változni, egyfelől azért, mert növelem a fordulatszámot (két kritika egy nap tőlem ugyebár még sose került fel), másfelől pedig azért, mert, mint a kis színeseimben olvashattátok, 2010-ben rengeteg várva várt album fog kijönni, és rengeteg olyan lemez...

A Badlands 1989-ben hatalmas ígéretnek számított. Az ex-Ozzy-gitáros Jake E. Lee fogott itt össze a korábban a Black Sabbath-ban is megfordult Ray Gillen énekessel, és vetették bele magukat a blues alapú, feelinges hard rock muzsikába. Pedig a Badlands mondhatni hányatott sorsú zenészek klubjaként indult, hiszen ha Ozzy Osbourne gitárosai kerülnek szóba, legtöbben Randy Rhoads és Zakk Wylde nevét emlegetik, megfeledkezve Jake E. Lee-ről, kinek agyafúrt játéka két Ozzy albumot...