Scorpions – Return To Forever (2015)
Aki kellően jártas a rock szakmában, nem hiszem , hogy bekajálta volna a 2010- es nagy búcsú dumát, én is csak jót tudtam mosolyogni ezen a jól bevált marketing fogáson. Azóta ugyebár kaptunk egy minden igényt kielégítő Sting In the Tailt 2010- ben , ami olyan ügyesen követte a Scorps hagyományokat, hogy majdhogynem a klasszikus albumok idején érezhettük magunkat. Most egy kicsivel több szünet után érkezett a hír, egy...
W.A.S.P. – The Sting (2000)
A kritikusoknak nem szokásuk a koncertlemezeket klasszikus státuszba helyezni, mondván, az ilyen albumok nem többek egy egyszerű „best of” lemeznél, melyre a banda kiválogatja a legjobb dalait, majd a felvételre a technikai személyzet rákever némi közönségzajt. Pedig aztán a Deep Purple 1973-as Made In Japan, a Scorpions ’85-ös World Wide Live vagy akár a Maiden szintén abból az évből származó Live After Death korongja is megérne egy-egy írást. Ráadásul...
Stephen Pearcy – Smash (2017)
Az új Ratt lemezre ki tudja meddig, de még várnunk kell. Mindenesetre bizakodásra ad okot, hogy lezárva a megszámlálhatatlan jogi bonyodalmakat Stephen Pearcy énekes, Warren DeMartini gitáros és Juan Croucier basszer új dalokon dolgozik (a 2002-ben elhunyt Robbin Crosby gitáros helyén továbbra is Carlos Cavazo játszik). Lesz tehát majd új Ratt album, a kérdés csak az, hogy mikor. A legnagyobb „patkány” talán a történetben Bobby Blotzer, a zenekar eredeti...
Hatebreed – Hatebreed (2009)
Új albummal jelentkezett a metalcore egyik legkiemelkedőbb és legismertebb csapata a Hatebreed. A zenekar a 90-es évek elején/közepén alakult. Pontos évszámost nem tudnék mondani, mert ahány forrást néztem meg mind más időpontot adott meg (93, 94, illetve a banda 10. évfordulóját ünnepelendő, 2005-ben adott koncertet. Így legyen okos az ember.). A zenekar átesett nem egy tagcserén, volt tragédiában is részük (a korábbi gitáros 2006-ban öngyilkos lett), de töretlenül nyomják...
Machine Head – The Burning Red (1999, Roadrunner)
Aki ismer, tudja, hogy a Machine Headdel kapcsolatban nem tudok nem elfogult lenni. Imádom a csapatot, szerintem nincs gyenge korongjuk, bár ezt a szakma nem így gondolja, a kritikusok csak a debüt Burn My Eyes-tól dobtak egyértelmű hátast, az utána következő The More Things Change már kevesebb elismerést kapott, a rap-metalos korszak által megbénított The Burning Red és Supercharger korongok pedig szinte dicsérő szóban sem részesültek. Az idő azonban...
KlasszikuShock: Badlands – Badlands (1989)
Talán nem túlzás azt kijelentenem, hogy szeretett zenei stílusunk, a Hard Rock/Heavy Metal a legváltozatosabb, legszínesebb az összes zenei irányzat között. Így aztán nem csoda, hogy a mögöttünk hagyott évtizedeket szinte évről évre az épp aktuális trendeknek megfelelően kategorizálhatjuk. Volt már punk mozgalom, erőteljes brit és német heavy metal, rúzzsal, hajlakkal átitatott glam/sleaze rock, tornacipő bámulós grunge korszak, izomlüktető nu metal és persze oldalakon keresztül még sorolhatnám. Bár nagyon...
Delain – Moonbathers (2016)
Az idén tizedik születésnapját ünneplő Delain új lemezét nagyon kíváncsian vártam. A zenekar eddig albumról albumra folyamatosan fejlődött, sikerült mindig valami izgalmasat mutatniuk a szimfonikus metal egyébként elég sűrű mezőnyében. A 2014-ben kiadott The Human Contradiction-nel a Delain véleményem szerint belépett a műfaj vezetői közé. A tagok nagyon ügyesen működtetik a zenekart. Az éppen aktuális album turnéját lezáró holland koncertek mindig különlegesek, már előkerül a következő lemezt felvezető új...
Lynyrd Skynyrd – God & Guns (2009, Roadrunner)
Hadd meséljek el egy kis történetet, melyhez negyed évet vissza kell ugranom az időben. Szeptember táján említette ugyanis a CrabJam-gitáros Szuszbácsi, hogy kijött a Lynyrd Skynyrd új albuma, és nagyon bika lett, nem írnék róla. Iigazából el is felejtettem az egészet, egészen szilveszter éjszakáig, amikor is egy-két pohár Ballentines mellett ücsörögve mutatott pár dalt a lemezről. Abban a pillanatban végem volt. El kell még áruljam azt is, hogy...
The Michael Schenker Group – World Wide Live (2004)
Michael Schenker mindössze 16 éves volt, amikor Rudolf bátyjával együtt felvették a Scorpions első albumát. A lemezt népszerűsítő turnén a brit UFO-val játszottak. A zenekarnak annyira megtetszett Michael stílusa, hogy átcsábították magukhoz a gitárost. Helyére Uli Jon Roth került. Így aztán a szőke csodagyerek már Angliában zenélt az UFO-ban, klasszikus hard rock albumok sorát alkotva meg. Michael mértéktelen kábítószer és alkoholfogyasztása miatt később azonban elhagyni kényszerült a zenekart. Az...
Sixx: A.M. – Modern Vintage (2014)
Annyira szervesen illeszkedett az első lemezanyag Nikki Sixx kábítószer küzdelmeiről megírt Heroin naplók könyvéhez, a tökéletesen működő hitelességével, illetve az újdonság varázsával (nem utolsó sorban remek nótáival!), hogy igazán nehéz lett volna egy újabb adagnyi műremekkel überelni. Nem is tudott rám cáfolni a három srác, a This Is Gonna Hurt már nem hozta azt a varázslatot, azt a misztikus élményt, amit az első album dalai anno okoztak nekem. A...


















