Oaken – King Beast (2016)
Újabb gyöngyszem, a hazai underground legmélyebb bugyraiból, a budapesti Oaken személyében. Magukat az urak, kísérletezős hardcore-ként definiálják, ez teljes mértékben igaz is. Épp úgy meg fér a zenéjükben a a doom-os, sludge-os hömpölygés mint a hardcore-os/crust-os agresszorkodás, vagy éppen a post-metal-os elszállás. Nekem hangzásilag és szövegvilágilag is a Fall Of Efrafa és a Downfall Of Gaia munkássága ugrott be. Ha egy mondatban kellene összefoglalnom azt mondanám ,hogy súlyos és...
Sixx: A.M. – Modern Vintage (2014)
Annyira szervesen illeszkedett az első lemezanyag Nikki Sixx kábítószer küzdelmeiről megírt Heroin naplók könyvéhez, a tökéletesen működő hitelességével, illetve az újdonság varázsával (nem utolsó sorban remek nótáival!), hogy igazán nehéz lett volna egy újabb adagnyi műremekkel überelni. Nem is tudott rám cáfolni a három srác, a This Is Gonna Hurt már nem hozta azt a varázslatot, azt a misztikus élményt, amit az első album dalai anno okoztak nekem. A...
Gorguts – Pleiades’ Dust EP (2016)
Ha mondanom kéne egy alulértékelt Death metal zenekart, az első amelyik eszembe jut, valószínűleg a Gorguts lenne. Az először 1989 és 2005 között működő banda, olyan munkákat rakot le arra a bizonyos asztalra, mint az Obscura, ami az én szubjektív véleményem szerint, az egyik legjobb a maga stílusában. A Technical Death metalt igen magas színvonalon űzték, amihez a sajátos disszonáns hangzásuk párosult. A szerintem kiérdemelt siker még is elmaradt...
KlasszikuShock: Mötley Crüe – Dr. Feelgood (1989)
Soha ne mondd azt, hogy SOHA! Nyugodtan kijelenthetjük, ez a mondás az élet bármely területére igaz. Nem rendelkezünk jövőbelátási képességekkel (talán jobb is így), ezért nem tudhatjuk milyen lapot oszt le még számunkra a sors. Nikki Sixx, Vince Neil, Tommy Lee és Mick Mars azonban január 28-án, egy nagyszabású Los Angeles-i sajtókonferencián hivatalosan is bejelentette majdani visszavonulását és grandiózus búcsúturnéját az amerikai rocktörténelem egyik legsikeresebb zenekarának, a Mötley Crüe-nek. A...
Paradise Lost – The Plague Within (2015)
Kamaszkorom óta nagy rajongója vagyok a Paradise Lost-nak, így számomra minden egyes lemezük megjelenése igazi eseményszámba megy. A 2012-es Tragic Idol kapcsán folyamatosan a Shades of God/Icon korszak megközelítését emlegették, az idei esztendőre pedig egy még retrósabb anyagot ígértek, amire bevallom egy kicsit fanyalogtam, hiszen jelen tárgyunk zenekara úgy tért vissza a metal gyökereihez a 10 évvel ezelőtt kiadott cím nélküli lemezzel, hogy az erőltetett múltidézgetés helyett még hozzá is tettek az addigi...
Vale of Tears – Illdisposed Inner Interest (2009) (2014-es...
Bevallom, hogy jó ideje nem követem már a Vale of Tears zenekar munkásságát. Természetesen nem egy barlangban nőttem fel, emlékszem a korai próbálkozásaikra és arra, hogy több pályatársukkal együtt, ők is a méltatott fiatal tehetségek közé tartoztak. Sajnos jelenleg nem sok aktivitást látok a részükről, de ha valaki ismerkedni szeretne e hazai underground túlélők zenéjével, akkor az Illdisposed Inner Interest kiváló lehetőség erre. Nézzük hát: Sejtelmes unplugged és hozzá...
Annihilator – Double Live Annihilation (2003)
Régen úgy tanultam, hogy ha egy zenekar „best of” vagy „live” lemez kiadására adja a fejét, az bizony valami nagy változás előszele. Vagy távozik a bandából egy emblematikus tag, vagy esetleg más zenei irány felé kacsingatnak a muzsikusok. Aztán később a kiadók is betársultak az ilyen kiadványok gyártásába, aminek legtöbbször mi rajongók, pontosabban a pénztárcánk itta meg a levét. A bársonyszékből dirigáló vezetők szemei előtt ilyenkor csak a dollárjelek...
KlasszikuShock: KISS – Crazy Nights (1987)
Who Dares Wins. Condomnation. Kevesen tudják, hogy eredetileg ezen címek valamelyikével jelent volna meg a KISS tizennegyedik stúdiólemeze 1987-ben. A '70-es évek végére a korábban sikert sikerre halmozó banda komoly lejtmenetbe került, amiből végül csak a maszkok bravúros időzítésű elhagyásával és az 1983-as Lick It Up sikerével sikerült kikecmeregniük. Mindez ugyanakkor nem jelentette azt, hogy a zenekarban nyugvópontra jutottak a dolgok: hiába vált be tökéletesen gitárosként és dalszerzőként Vinnie...
KlasszikuShock: Iron Maiden – The Number Of The Beast...
Ismét gyászol a rockvilág! Az Iron Maiden korai időszakának legendás dobosa, az első három Maiden albumon szerepelt Clive Burr március 12-én éjjel elhunyt. A kiváló dobos halála előtt pár nappal, egész pontosan március 8-án töltötte be az 56. életévét. A ’80-as évek óta tudni lehetett róla, hogy szklerózis multiplex-ben szenvedett. Ez a betegség a tudomány jelen állása szerint nem gyógyítható, de Clive életvitelén sokat segített az az alapítvány, amit a...
Hit by a School Bus – Hatredcore Budapest EP...
Nem igazán tudtam mit kezdeni a Hit by a Schoolbus lemezével, amikor először meghallgattam és azt kell mondanom, hogy sokadjára sem tudom, hogy mit is gondoljak a Budapest Hatredcore-ról. Remélem a hatredcore nem egy újabb felesleges 'core-skatulyát fog jelenteni a jövőben, mert már így is több a "kór" műfaj van a palettán, mint egy vegyifegyver-előállító laboratóriumban. Ha a lemezhosszal megegyező időt szánnék a kritikára, akkor lassan be is...


















