Paul Dean, a kanadai Loverboy gitárosa 1988-ban úgy döntött, hogy szólólemezt készít. Aki esetleg nem tudná, a kanadai ötös 1980-tól ’85-ig a legnépszerűbb melodikus rockbandák közé tartozott, első 4 albumukból csak Amerikában több mint 10 millió példányt adtak el, a Bruce Fairbaim/Bob Rock producerpáros pedig e munkáknak köszönhetően nyerte el a Bon Jovi Slippery When Wet albumának koordinálását.
Persze Paul Dean szólópályára lépésének voltak előzményei, ami arra vezet vissza, hogy hiába a slágerlistás helyezések és a kimagasló lemezeladás, azért a Loverboy-nál is beütött a krach. Az első előjel az 1986-ban, a Top Gun filmhez felvett Heaven In Your Eyes dal klipjforgatásán világossá vált, ugyanis Doug Johnson billentyűs nem volt hajlandó szerepelni az amúgy a Billboard listán egészen a kilencedik helyig kúszó dal videójában. Távollétét azzal indokolta, hogy szerinte a Top Gun a háborút dicsőíti, ő pedig ehhez nem adja a nevét és az arcát. Ettől függetlenül Wildside címmel 1987 szeptemberében megjelent a banda ötödik nagylemeze. Bár kisebb sikert aratott a Jon Bon Jovi és Richie Sambora által közösen jegyzett Notorious-szal , az album viszonylag gyengén kelt el, és a banda 1988-ban feloszlott.
Ez volt tehát az előzmény, Paul Dean pedig úgy döntött, hogy kipróbálja magát egyedül is. Az első felmerülő kérdés a lemezzel kapcsolatban, hogy hangja kibírja-e az összehasonlítást a Loverboy kivételes képességű torkával, Mike Reno-val. A második kérdés, hogy a zene hasonlít-e a Loverboytól megszokotthoz. Nos, mindkettőre egy pillanat alatt egyértelmű választ kapunk: mind a zene, mind az énekhang annyira eltérő a Loverboyétól, hogy az összehasonlítás gyakorlatilag értelmetlen. Mike Reno finom, Lou Gramm-es hangjával ellentétben itt egy rekedtes, érces hang szólal meg. A zene is nyersebb, gitárközpontúbb, mint az anyazenekarnál. De nézzük a lemezt.
A lemezborító tüzetesebb tanulmányozásával impozáns nevekre bukkanhatunk. Mindjárt az első dal, a remek Sword & Stone reffrénje erősen emlékeztet egy nagy amerikai banda stílusára. Ez nem csoda, ha figyelembe vesszük, hogy a három szerző: Desmond Child, Paul Stanley és Bruce Kulick. A dal egyébként a Kiss 1987-es Crazy Nights lemezéhez íródott, de ugyebár tudjuk jól, hogy az milyen atomerősre sikerült, így ez a dal Paul Dean lemezén szerepel. Még szerencse, hogy nem maradt valamelyik fiók mélyén. Kicsit később aztán a német Bonfire is feljátszotta a Wes Craven által rendezett Shocker című horrorfilmhez. A második nóta, a Doctor saját szerzemény, majd ismét ismerős névvel találkozunk: a Draw The Line Bryan Adams szerzeménye, az eredeti verziót pedig Brian Howe énekli fel Ted Nugent 1984-es Penetrator albumára. Említésre méltó még az Under The Gun is, amely kísértetiesen hasonlít a Loverboy 1987-es Wildside lemezének Notorious című dalára. Nem véletlen, mert mindkét nótát ugyanaz a négy szerző jegyezte, név szerint Paul Dean, Mike Reno, Jon Bon Jovi és Richie Sambora. Jon még szájharmonikán is hozzájárul a produkcióhoz, épp csak énekhangját hiányolom.
Ami borítékolható volt Paul Dean hangja nem mondható rossznak, s néhány nóta erejéig kimondottan frissítően hat, de azért mégsem véletlen, hogy nem ő énekel a Loverboy lemezeken. A lemezt záró Politics dalban ő is kimondja, hogy gitárosnak tartja magát és nem énekesnek. Ezzel együtt összeségében igen kellemes muzsika, érdemes meghallgatni.
Pontszám: 7/10
