Lemezkritikák

Mit is várhatunk egy olyan zenekartól, amely a '80-es évek elejétől nyomja az ipart? Sőt, igazából 1979 óta léteznek, bár akkor még Axes néven készítették el első kislemezüket. Én a '89-es Voices In The Night albumukat ismerem és teszem fel időnként a lemezjátszóra. Az album producere Michael Sweet volt, tehát a Stryper párhuzam adja magát, és ha az információim nem csalnak, a bostoni Mass tagjai is mélyen keresztény vallásúak...

Nincsen szerencséje a német Paradoxnak. A nyolcvanas évek végén tűntek fel két igen ígéretes lemezzel (Product Of Imagination - 1987, Heresy - 1989), és bár nagyon jó kritikákat kaptak mindkettőre, a kiadójuk bénázása miatt nem tudtak a német thrash-triász (Sodom, Destruction, Kreator) mellé kerülni, és fel is oszlottak. 2000-ben egy több mint remek visszatérő albumot követtek el (Collision Course), soraikban a Blind Guardianből, Rhapsody-ból ismert Holzwarth-tesókkal, akik viszont...

Egyszer volt, hol nem volt, élt Németországban egy srác, aki az ország legifjabb beatzenekarában játszott. 16 éves korára híresebb volt ugyancsak gitáron játszó bátyjánál, és még az UFO zenekar – a hetvenes évek egyik rockóriása – is felfigyelt tehetségére. Mint a csapat gitármestere vált világhírűvé, míg testvére továbbra is az ifjúsági klubok apró színpadjain játszott zenekarával, a Scorpions-szal. Gondolom kitaláltátok, főhősünket Michael Schenkernek hívják, aki mindössze 11 évesen The...

Gary Hughes énekes nem bír a seggén ülni. Mondom ezt úgy, hogy közben a Ten névre hallgató saját zenekara utoljára 2006-ban jelentkezett új nagylemezzel. Persze azért a rajongóit nem hagyta cserben, 2007-ben szólólemezt jelentetett meg. Tavaly azonban már szárnyra kapott olyan kósza hír, hogy újra feltámassza epikus hard rockot játszó csapatát, a Tent. Ez a banda kilencedik sornagylemeze és bár a zenei világot nem fogja megváltani, fülbemászó dallamvilága,...

Napok óta meg vagyok fázva, köhögök is (köcsög malacok), nyakalom a teát itthon, így hát bőven van időm arra, amit szeretek (vagy amit nem szeretek csinálni, de unaloműzésnek kiváló). Egy ilyen szeles hétfői éjszakán jutott eszembe, hogy bővíteni kellene a klasszikusok rovatot egy alulértékelt remekművel. De mire essék a választás? A gyűjteményemet átnézve sokáig a Paradise Lost One Secondja látszott egyértelmű befutónak, később kalapba került még az Echoes Of...

Nemrég jelent meg a Chronology debütáló lemeze, Eye of Time címen. Az együttes annak ellenére, hogy ez az első lemezük, nem ismeretlen, hiszen az együttest az ország(és talán a világ) egyik legkiemelkedőbb Iron Maiden tribute banda, az Iron Maidnem tagjai alkotják. A banda már régóta tervezett egy saját dalokat játszó együttest is, ami most – a közönség legnagyobb örömére – meg is valósult. Legnagyobb örömére, hiszen egy nem...

1980. április 14-én jelent meg az Iron Maiden debütáló nagylemeze, amely alapjaiban változtatta meg a brit zenei életet és azzal együtt az egész világon a legnagyobb alkotások között említik. Pedig Steve Harris alapító tagnak nem volt könnyű dolga, amikor 1975-ben létrehozta a zenekart. Abban az időben punklázban égett London és környéke. Olyan zenekarok játszottak teltházas koncerteket, mint a The Exploited, a The Clash, a G.B.H. vagy a Toy Dolls....

Marilyn Manson egy felpüffedt arcú, kiégett, szétcuccozott rocksztár, akiről valaha mindenkinek volt véleménye, ma viszont már csak vállvonogatás a jussa. Az új lemeze pedig azért jó, mert süt róla, hogy egy felpüffedt arcú, kiégett, szétcuccozott rocksztár csinálta, és nem a minősége,hanem a hangulata sugallja ezt. Brian Hugh Warner, alias Marilyn Manson idén januárban volt 40 éves. Öregszik, amit nem visel túl jól. A 2007-es Eat Me, Drink Me felemás volt, úgy tűnt nagy hiba...

A svéd zenei irányzatok mindig is elütöttek a többi skandináv országokra jellemző stílustól. Míg mondjuk a finn bandák többségére a melankólia (egyik kivétel a legendás Hanoi Rocks), a norvég zenekarok tucatjaira pedig a sötét atmoszférikus black metal vagy a vikingek korszakát megidéző muzsikák a jellemzőek, addig a svéd csapatok zöme az életvidám hard rock vagy akár a Los Angeles-i hajbandákat megszégyenítő slease/glam muzsikára esküszik (Vains Of Jenna, Crazy Lixx,...

Mindig is felemás érzéseim voltak a banda zenéjével kapcsolatban. Egyfelől tagadhatatlan, Hannes Braunék eddig megjelent albumai hemzsegett a jól megírt, sikerre ítélt, slágergyanús szerzeményektől, melyek olyan dalírói vénáról árulkodnak, melyekről sokan csak álmodozhatnak.  Ugyanakkor  ez a Heavy/  Power  ( Helloween,  Edguy) –  Glam  Metal házasítás, nyakon öntve mindenféle giccses vidámkodással  lehet egyszerűen túl sok is, viszont  az erre fogékonyak kétségtelenül új kedvencet avathattak az elmúlt években. Mindenképpen hozzátartozik a...