Lemezkritikák

Ha mondanom kéne egy alulértékelt Death metal zenekart, az első amelyik eszembe jut, valószínűleg a Gorguts lenne. Az először 1989 és 2005 között működő banda, olyan munkákat rakot le arra a bizonyos asztalra, mint az Obscura, ami az én szubjektív véleményem szerint, az egyik legjobb a maga stílusában. A Technical Death metalt igen magas színvonalon űzték, amihez a sajátos disszonáns hangzásuk párosult. A szerintem kiérdemelt siker még is elmaradt...

Furcsa párosítással kezdeném ezt az írást, hiszen elég ritka, hogy lemezkritikák szerzői könyvekkel hoznak párhuzamba egyes dalokat, lemezeket. Most mégis ezt teszem, hiszem az elmúlt fél év alatt három Passuth könyvet habzsoltam fel a magyar középkori történelemről. Egyébként nagyon ajánlom mindenkinek, aki érdeklődik a történelem iránt, ilyen hiteles és minden apró részletet leíró, bemutató történeteket ritkán olvas mostanában az ember. (Tört Királytükör, Nápolyi Johanna, Hétszer vágott mező). Azért...

Annihilator – Alice In Hell, Exodus – Fabulous Disaster, Overkill – The Years Of Decay, Sepultura – Beneath The Remains, Sodom – Agent Orange, Kreator – Extreme Aggression. Szerintem minden thrasher kiegyezne azzal, ha egy lakatlan szigetre csak ezt a hat lemezt vihetné magával. Vérbeli thrash-alapvetések, ráadásul a másik közös pont, hogy mind 1989-ben született meg. A felsoroltak közül én a Kreator lemezét választottam. Mivel Kieron kollégám az Endorama...

Nehéz objektívnek maradni egy olyan lemez kritikájának írása közben, ahol az alkotók jó ismerőseim, barátaim, kollégáim. A Tool De Danton most megjelent, Legend of the Mothman című nagylemeze pont ilyen, hisz az énekes Szemerics „Samy” Ádám több mint két éve már kollégám itt a Rockvilágnál és jó barátom, de a többiekkel is megvan a kapcsolat. Objektivitás kizárva, mégis úgy éreztem erről a lemezről nekem írnom kell pár sort,...

Mától a KlasszikuShock műsorában elindítottuk a nagy vs (versus) sorozatot, melyben olyan bandákat állítunk egymással szembe, akik pályafutásaik során valóban „küzdöttek egymással”. Ez a csata persze egy esetben sem vérre menő, leginkább a slágerlistákon lévő előkelő helyek megtartásáért folyt a küzdelem. Persze azért bőven alakult ki verbális szócsata már zenészek között, amelyről szintén sokat beszélünk majd műsorainkban. Na de mi a helyzet, mondjuk a családon belüli rivalizálással? Mert ilyen...

Tegnap délután becaplattam a Rocközön.com stúdióba, mert előzőleg láttam kiírva a honlapon, hogy megvásárolható a Magnetica DVD-je, amit a Szigeten rögzítettek. Mivel ott voltam a koncerten, ráadásul Hemi emlékére adták ki, aki utolsó találkozásunkkor mesélte, hogy ezt az anyagot vágja, és nem tudja úgy betenni a hülye fejem, hogy ne legyen ciki, hogy "alszom", elhatároztam, hogy mindenképp megszerzem a korongot. Steve szólt, hogy ő pénteken bemegy a rádióba, és megveszi, így...

2013 utolsó KlasszikuShock írása következik most. Sokat gondolkodtam, hogy ha már az évet elbúcsúztatjuk, akkor a rovatba is valami igazán méltó albumnak kell szerepelnie. Olyan amire minden rockzenét szerető ember felkapja a fejét, amire mindenki elismerően bólogat. Aztán az jutott eszembe, hogy valami igazi kuriózum kellene amit méltatlanul kevesen ismernek, pedig többre lennének hivatottak. Hosszas tanakodás után úgy döntöttem, legyen az utóbbi. Mégis jobb egy olyan együttesről olvasni, akiket...

Ha nem haragszol kedves olvasó most rögvest állást foglalok, miszerint  a HOL idei, immáron tízedik albuma kifejezetten jóra sikeredett. Mint szinte minden nagy bandát, őket is körülveszi az a tézis, miszerint van két – három etalon albumuk, amit megugrani nem fognak, talán soha nem is lesznek képesek rá. Jelen esetükben ezek a főművek a debüt, illetve Sahara voltak, aztán közmegegyezéses kedvenc még az őket ismerők részéről az újrakezdés után...

25 év nagy idő. Ahogy a mondás is tartja, annyi idő alatt sok víz lefolyik a Dunán. Hát még az Amazonason! 25 év alatt a zenei trendek is jócskán átalakulnak, változnak. Pont ennyi évvel ezelőtt (na jó, szeptemberben, most meg ugye a naptár szerint mindjárt vége az évnek) jelent meg egy olyan lemez, amit a szaksajtó nemes egyszerűséggel a Slayer 1986-os mesterművéhez, a máig utolérhetetlen Reign In Blood-hoz hasonlított....

Bár nagyon vágyakoztam a Katatonia új nagylemezére, a tüzetesebb hallgatással vártam, amíg rosszabbra fordul az időjárás. Megérkezett az eső, így már semmi sem választhat el minket. Mert hát ugye a svédországi Stockholm-ban, 1991-ben alakult bandánál kevesen tudnak ennyire reményvesztett, depresszív, borongós, negatív érzésekkel és gondolatokkal teli lemezt készíteni. Persze fennállásuk során ők is sokat változtak. A korai idők doom/death metalja már végleg az enyészeté, elhagyták a hörgést és zenéjük...