Egyszer volt, hol nem volt, élt Németországban egy srác, aki az ország legifjabb beatzenekarában játszott. 16 éves korára híresebb volt ugyancsak gitáron játszó bátyjánál, és még az UFO zenekar – a hetvenes évek egyik rockóriása – is felfigyelt tehetségére. Mint a csapat gitármestere vált világhírűvé, míg testvére továbbra is az ifjúsági klubok apró színpadjain játszott zenekarával, a Scorpions-szal. Gondolom kitaláltátok, főhősünket Michael Schenkernek hívják, aki mindössze 11 évesen The Enervates néven alapította meg első zenekarát, aztán két év múlva jött a Cry.
Ekkor Michael mindössze 13 éves volt. A Cry rövid idő alatt sokak kedvencévé vált, még a Beast Club nevű tv-műsorba is sikerült szerepelniük, pedig ez 1968-ban nem kis teljesítménynek számított, főként egy német zenekar számára. A hirtelen jött siker hamar a fiatal zenészek fejébe szállt. A koncertek után minden folyékony matéria lecsúszott a torkukon, így a Schenker szülők megtiltották Michael számára a zenélést. Nem így a bátyja, Rudolf, aki hazahozott neki egy Gibson Flyng V modellt. Michael teljesen autodidakta módon tanult meg gitározni, a Wishbone Ash és a Mountain lemezeit hallgatva. Bátyja felajánlotta, hogy fizet neki, ha átír néhány dalt a számára, míg ő dolgozik. Így az állandó gyakorlás eredményeképpen Michael hamar megtanult bánni a gitárral.
Újra toborozott maga mellé zenészeket, ebben Rudolf bátyja is segítette, aki összehozta öccsét az akkor épp katonai szolgálatait letudó Klaus Meine énekessel. A csapat – amiben az ugyancsak hannoveri Mushrooms korábbi dobosa is játszott – a Copernicus nevet vette fel. Michael ekkor még mindig csak 16 éves volt, így amikor Klaus úgy döntött, hogy beszáll, szó szerint könyörögnie kellett a Schenker szülőknek, hogy engedjék fiúkat vele zenélni. Az aggódó ősök ismerték Klaust, tudták, hogy szinte kész felnőtt és rábízhatják Michaelt. Az első közösen megtanult dal egy Taste-feldolgozás volt, ezt Led Zeppelin, Deep Purple, Black Sabbath nóták követték rövidesen. Aztán megszülettek az első saját számok Klaus-tól és Michael-től, Rudolf pedig csupán csak ezek után határozta el, hogy ő sem maradhat le, így a Scorpions is áttért a saját dalokra. Addig ugyanis ők csak átdolgozásokat játszottak.
A két zenekar alaposan szemmel tartotta egymást. Ez nem volt különösen nehéz, mivel szomszédos helységekben próbáltak. A zenészek is sokat tanultak egymástól, Rudolf és Michael különösen. A légkör szép lassan egyre komolyabbá és profibbá vált. Már autogramjaikat osztogatták, és sikerült egy szerződést is kötniük egy hangszerüzlettel. A bolt éppen akkor nyitott, minden reklám jól jött, a Copernicus pedig ingyen jutott erősítőkhöz, mikrofonokhoz, hangfalakhoz. A csapat végül már ott tartott, hogy a Scorpions után a másodikak lettek Hannoverben. Eközben a Scorpionséknál elkezdődtek a problémák. A másodgitáros, Ulrich Worobiec mindinkább a drog rabja lett, és ez minden munkát meggátolt. Rudolf rádöbbent, hogy öccse micsoda kiváló gitárossá fejlődött, így megkérdezte, hogy nincs-e kedve bandát váltani. Michael nem habozott sokáig és csatlakozott a Scorpionshoz. Akkortájt a Scorpionsban az énekesek egymásnak adták a próbaterem kilincsét, míg végül a Schenker testvérek arra jutottak, hogy a kipróbált Bernd Hegner helyére ugorjon be Klaus Meine. A Copernicus ezzel feloszlott, a tagok pedig szétszéledtek. A Scorpions – Michael és Rudolf Schenker gitárosok, Klaus Meine énekes, Lothar Heimberg basszusgitáros, Wolfgang Dziony dobos – nekilátott egy új, önálló hangzás és dallamvilág kiépítéséhez, így aztán elkészült a Lonesome Crow, a Scorpions első nagylemeze.
A pozitív kritikák sem vigasztalták a csapatot azért, mert a lemez csak Németországban volt kapható. Ők ekkor már távolabbi célok felé kacsingattak. Mivel a lemez nem juthatott túl a határokon, legalább a zenészek be akartak mutatkozni külföldön is. A terjeszkedés Hollandia, Belgium, Luxemburg és Franciaország irányába indult meg. Egyre több brit zenekart kísértek a koncertturnékon és így egyre nagyobb termekben játszhattak. Az UFO egyike volt ezeknek a brit bandáknak, de a turné elég rosszul kezdődött. Az UFO gitárosa, Bernie Marsden otthon felejtette útlevelét, így nem léphetett be Németországba. Ráadásul az együttes felszerelését szállító teherautó elakadt valahol félúton. A szorult helyzetben az UFO kölcsönkérte a Scorpions felszerelését, illetve megkérdezték, hogy Bernie Marsden helyére betudna-e ugrani Michael Schenker. Michael szívesen beugrott és négy óra alatt megtanulta a programot. Így aztán előbb a Scorpionsszal játszott, aztán rögtön a főbandával is. Kitűnően végezte a feladatot, olyannyira, hogy teljesen elkápráztatta tudásával Phil Mogg énekest. Phil nem habozott elcsábítani Schenkert, aki csak erre várt, hiszen így egycsapásra egy nemzetközileg elismert zenekar gitárosa lett, míg a Scorpions név akkoriban még ismeretlenül hangzott.
Schenker – jóllehet nem beszélt tökéletesen angolul – sikeresen beilleszkedett az UFO-ba, egészen a 70-es évek végéig dolgoztak együtt. A kamaszkoron éppen túllépő Michael olyan hallhatatlan rockhimnuszokkal ajándékozta meg a zenét, mint a Rock Bottom, Lighst Out vagy a Doctor, Doctor. Ez idő alatt több klasszikusnak számító lemezt készítettek, de az igazi áttörés annak ellenére is elmaradt, hogy Michael komoly gitárosi hírnévre tett szert, főleg Európában. Michael mértéktelen kábítószer- és alkoholfogyasztása miatt elhagyni kényszerült a zenekart. Az sem javított a helyzetén, hogy minden előzetes bejelentés nélkül eltűnt a turnék közepén, faképnél hagyva társait. A végső szakításra végül 1979-ben került sor. Ez idő tájt ajánlatot kapott az Aerosmith-től, hogy álljon Joe Perry helyére. 1979-ben egy kis időre visszatért a Scorpions soraiba, de az együttműködés mindössze a Lovedrive albumon való vendégszereplésig futotta. 1980-ban új zenekart toborzott maga köré Michael Schenker Group néven. 1982-ben Ozzy Osbourne kérte fel, hogy legyen Randy Rhoads utódja, de Schenker inkább a szólókarrier mellett döntött. A Michael Schenker Group ígéretesen indult, erős korongokat készítve, de végül a folyamatos tagcserék lelassították a banda szekerét. Michael is egyre inkább a slágerlisták felé kacsintgatott. Ezért hozta létre 1987-ben a McAuley Schenker Group formációt, mely rádióbarát zenéjével közel járt az áttöréshez. Az új felállás ígéretes volt, a bemutatkozó Perfect Timing album azonban a nagy robbanást nem idézte elő. A szerzemények nem voltak elég átütőerejűek, és a produkció, a lemez hangzása is igen vérszegényre sikerült.
Nyilván ez az oka, hogy a következő lemez, a Save Yourself csak két év múlva készült el. Schenker végre nem a mennyiségre, hanem a minőségre fektette a hangsúlyt, és ez hallatszik is. A nyitódal, a címadó Save Yourself rögtön odavág. Vérbő, energiadús, lendületes hard rock nóta. A gitártéma a Scorpionsra emlékeztet. Erős refrén, és a lényeg, jó hangszerelés és megszólalás. A Perfect Timing gyengécske soundja után végre elöl van a gitár, dübörög a dob, döng a basszus, szóval megszólal. Robin McAuley éneke is rockosabb, meggyőzőbb, mint az előző albumon. A producer, Frank Filipetti, végre megragadja az MSG lényegét, a hangzás erős, dinamikus, és ehhez méltóan jók a dalok is. Az első három szerzemény – Save Yourself, Bad Boys, Anytime – tarol, és a lendület ezután sem hagy alább. A szólókat természetesen tanítani lehetne, az MSG mégis végre igazi rockbandaként hat, ahol nemcsak a gitáros az egyetlen fontos tag. Jó zenészek, jó dalok, jó megszólalás, jó produkció – a Save Yourself jó lemez!
Pontszám: 9/10
Az együttes tagjai:
Robin McAuley – ének
Michael Schenker – gitár
Steve Mann – gitár, szintetizátor, vokál
Rocky Newton – basszusgitár, vokál
Bodo Schopf – dob
A lemezen hallható dalok listája:
01. Save Yourself
02. Bad Boys
03. Anytime
04. Get Down To Bizness
05. Shadow Of The Night
06. What We Need
07. I Am Your Radio
08. There Has To Be Another Way
09. This Is My Heart
10. Destiny
11. Take Me Back
