Lemezkritikák

Azt hiszem, kevés embernek kell bemutatni az Anthrax csapatát. A srácok kisebb-nagyobb megszakításokkal, de közel harminc éve zúdítják ránk a metalt. A banda történetét több időszakra tagolhatjuk. Volt ugyebár a debütáló lemez még 1984-ből Neil Turbin énekessel. Kétségtelen, hogy azzal rakták le az alapokat, de a rajongók szemében mégsem hagyott maradandó nyomot. Aztán érkezett Joey Belladonna énekes és a ’80-as évek végére az egész világ a lábuk előtt hevert....

„Rheia is a true game changer for the genre.” Ezzel és ehhez hasonló promo szövegekkel hírdette, a Deathwish Inc. az Oathbreaker harmadik lemezét. Noha nem szoktam az ilyen dolgokra adni, főleg, hogy minden bandának éppen a jelenlegi lemeze a legjobb, legkiforrottabb. Legalábbis szerintük. Azért ezek a szokásosnál is súlyosabb kijelentések voltak, méghozzá egy olyan stílusban amit igencsak szeretek,egy olyan zenekartól akiket nagyon is kedvelek. Így akaratlanul is nagy elvárásokkal...

Vannak a rockzene széles palettáján igazán megbízható zenekarok, akik semmiféle megalkuvást nem ismerve, történjen az égvilágon bármi, időről időre szállítják a soron következő, rendszeresen magas nívójú albumaikat.  Nem kell átélni a csalódottság rohadt érzését, amit az kelt, mikor egy új album nem üti meg az általad elvárt színvonalat.  Nem feltétlenül minden album tökéletes, viszont van egy mérce, aminél alább nem mennek, és ez teszi őket felettébb szerethetővé.  Nyilván lehet...

Arról már korábban írtam, hogy az idei Megadeth lemez bizony messze a várakozásaimon felül teljesített. Dave Mustaine-ék az új felállással igencsak telibe találták a klasszikus időszak rajongóinak ízlését, és a Youthanasia óta nem látott mesterművel rukkoltak elő. Nem gondoltam volna, hogy idén lesz még a zenei piacon olyan thrash metál alkotás, ami felveheti a versenyt a Dystopiával. Pedig lett, és nem csak, hogy felvette a versenyt, de talán meg...

A bandatagok mellett engem is megmosolyogtat, amikor a Vesania-t, Lengyelország vezető metal supergroupjaként emlegetik. Akik nincsenek teljesen tisztában eme alulértékelt szimfonikus black metal banda történelmével, hajlamosak ekképp aposztrofálni a (többek közt) Behemoth, Decapitated, Dimmu Borgir, Vader… stb stb… tagokból álló hordát, pedig a történet pont fordítva történt. Bár az elmúlt években lényegesen több aktivitást mutattak Bem József unokái az előbb említett csapatok oldalán, szerencsére Tomasz „Orion” Wróblewskinak még a...

Ahhoz képest, hogy sosem tartoztam az Iron Maiden lelkes/népes táborába, immár a második lemezismertetőmre szántam rá magam. Na, jó, egy olyan bandánál, ahol már csak a sorlemezek száma is meghaladja a 15-öt, akkor ez a két kritika nyilván nem nagy szám, de gondoljatok csak bele, hány olyan kedvenc zenekarom van, akikről eddig még egy mondatot sem ejtettem. Tehát igyekszem én Maiden-ügyileg rendesen. Az első írásomat egy szomorú hír árnyékolta...

John Sykes a nyolcvanas évek során a gitárbűvölők egyik legeredetibb, legnagyszerűbb muzsikusává fejlődött. Pályafutása során sehol sem tudott hosszú éveken át maradni, azonban mindenhol maradandó nyomot hagyott maga után. Az ő névjegyét viselik a mára már klasszikusnak mondható nagylemezek, mint a Tygers Of Pan Tang zenekar második albuma, az 1981-es Spellbound, vagy a Thin Lizzy legendás felállásának utolsó albuma, az 1983-as Thunder And Lightning, valamint a többszörös platina-státuszt elérő...

Őszintén megmondom, a Kreatortól ez az első album, amit hallottam. Ugyan thrashernek tartom magam, de a germán thrash eddig valahogy kimaradt az életemből, inkább az amerikai bandákat részesítettem előnyben, azon belül is a Bay Area-vonalat, meg a Metallicát, Megadeth-t, satöbbi. Azonban, azt hiszem, sürgősen pótolni fogom a lemaradást, ugyanis nagy valószínűséggel a Kreator az év thrashlemezét adta ki, mindenkinek fel kell kötnie azt a bizonyost, ha meg akarja szorongatni...

Nem hiszem, hogy van valaki a Röffök családjában, aki ne hallott volna eddgi a Machine Head-ről, legalább említés szintjén. Az 1992-ben, Oaklandben alakult négyes a koraidőkben hardcore hatásoktól sem mentes thrash metalt játszott (sokan máig a csapat legjobbjának tartják a debüt Burn My Eyes korongot), majd az ezredforduló környékén bejöttek a rappelős verzék a csapat repertoárjába, de véleményem szerint az ezen időszakot fémjelző két album (The Burning Red, illetve...

Európa (sőt, nem túlzás, talán a világ) heavy metal színtere a Hammerfall 90-es évekbeli felbukkanásával kezdett éledezni. Addig a kétlábgépes, tökösen riffelő muzsika tabunak számított, helyét elektronikus zenék, rap, és a többek között a Nirvana és a Pearl Jam aktív közreműködésével az évtized közepére csúcsra juttatott, majd lassan megfáradni kezdő grunge foglalta el. Dronjakék aztán a Glory To The Brave albummal visszahozták a köztudatba a metal muzsikákat, és ahogy...