Lemezkritikák

Legutóbb Stephen Pearcy új szólólemezénél hoztam fel a bíróságot egy lemezismertetőben. A Ratt zenekar éléről ismertté vált énekes úgy döntött, hogy nem várja meg a bírósági döntést, hogy ők, vagyis Stephen Pearcy énekes, Warren DeMartini gitáros és Juan Croucier basszer (a 2002-ben elhunyt Robbin Crosby gitáros helyén továbbra is Carlos Cavazo játszik) vihetik-e tovább a zenekar nevét, vagy esetleg a főügyészség az eredeti felállásból egyedül maradt Bobby Blotzer dobost...

Amikor kedvenc zenei műfajunkat a nemzetközi palettán elemezzük, talán egyetlen zenész/rajongó sem sértődik meg azon, ha kijelentem, hogy világszínvonalon a Csihar Attila vezette Tormentor érte el a legtöbbet. Kis túlzással azt is mondhatnám, az ő hatásukra kezdtek el gombamód szaporodni a norvég black hordák. Az 1985-ben alakult Tormentor elsőként Közép-Európa legjobb black/thrash bandájává küzdötte  fel magát, majd 1988-ban kiadott Anno Domini című kazettájuk a világot is meghódította. Külön pikantéria,...

A svéd Bloodbath története 1998-ig nyúlik vissza. A projekt eredetileg úgy jött össze, hogy Dan Swanö beszerzett egy friss stúdiócuccot otthonra és ezt valahogy kiakarta próbálni. Felhívta a Katatoniás haverjait, Anderst és Jonast, hogy mit szólnának egy klasszikus death metal hétvégéhez, és ha van kedvük hozzá, akkor cipeljék már el magukkal Mikaelt is az Opethből. Így is lett. Sörözgettek, régi demókat, kislemezeket hallgattak, mellesleg pedig megírtak és felvettek két...

Nagyon szeretem a Morbid Angelt és nagy tiszteletben tartom Erik Rutan életművét, de a Hate Eternal valamiért eddig nem talált telibe nálam. A néhai morbid gitáros, akit tárgyunk zenekara mellett, produceri/hangmérnöki munkásságáról is ismerhet a death metal tábor, most azonban valami nagyon különlegessel állt elő a négy évvel ezelőtti Phoenix Amongst The Ashes után. Nem is pazarolnám tovább a szót a bevezetésre, térjünk a lényegre. Semmi előjáték, semmi cicoma,...

Pár hete olvashattatok már tőlem egy kritikát a Dream Theater nem hivatalos albumelőzeteséről ( http://href.hu/x/8t4t - a linket rövidítettem, hogy ne három sort foglaljon el), és ott finoman fogalmazva sem pozitív véleményemnek adtam hangot. Valahogy nem vártam Dimmu Borgir hatásokat egyik kedvenc bandám zenei palettáján, noha kétségtelen, korábban is elég sok dologba belenyúltak már Portnoyék. A lemez hátralévő kétharmada azonban könnyebben utat talált a szívemhez, mint a black metalos...

Az „Álomszínház” soron következő nagylemezének megjelenésével egy új fejezet kezdődött a zenekar életében. Mint azt minden zenében járatos ember tudja, a Dream Theater egyik alapítója és névadója Mike Portnoy tavaly szeptemberében, huszonöt év együtt zenélés után ott hagyta a zenekart. Helyére hosszas meghallgatásokat követően az a Mike Mangini kerül, aki korábban olyan neves bandákban fordult meg, mint az Annihilator vagy az Extreme, de több évig turnézott Steve Vai-jel is,...

A német zenekarral első találkozásom a Follow The Blind turné magyarországi, csepeli (!) művelődési házban az Iced Earth-el adott közös koncertre tehető, valahol 1990-91 körül. Hansi Kürsch első két lemezére gyors, a speed metal alapelemeit felvonultató, mégis dallamos darabokat írt. Tales From The Twilight World című lemeztől kezdett bonyolódni a világ, amikor szimfonikus elemeket is csempésztek a gyors vágták közé. A hatodik lemezen aztán (Nightfall In Middle Earth)...

Nem tudom Ti hogy vagytok vele, én mindig kitörő lelkesedéssel fogadom azt a hírt, ha meghallom, hogy gyermekkorom egyik-másik meghatározó zenekara, így 40 év távlatból is új nagylemezzel jelentkezik. Minden tekintetben dicséretes a kitartásuk. A mai világban meg pláne az, amikor az emberek többsége már csak a YouTube-on hajlandó zenéket hallgatni, és ott sem ám albumokat, hanem minden előadótól egy-egy dalt. Sokat változott az idő, egykori kedvenceink csoda, hogy...

Hiába, azért ez a COVID-19 is „jó valamire”. A világjárvány okozta karantén idején megszámlálhatatlan remek dal született a négy fal között. Bizony, az alkotó elme nem kér a kényszerpihenőből, addig motoszkál a zeneszerzők fejében, amíg ők kénytelenek hangszert ragadni és elindul a dalszerzői folyamat. Ez történt a legendás glam/sleaze banda, a Kix frontemberével is. A 64 esztendős Steve Whiteman kihasználta, hogy a Kix kénytelen volt törölni a turnéját, így...

Mindenekelőtt egy személyes jegyzettel inditanám ezt az áttekintést. A Theatre Of Tragedy meghatározó volt az életemben. Az 1996-s Velvet darkness / They Fear albumuk vezetett be engem a sötétebb metal regióiba. (És most leszögezem, számomra a stílusirányzatok teljesen másodlagosak). Azzal a lemezzel lettem rocker-metal senkiből dark-goth-rocker-metal senki.   Aztán ToT elindult egy másik úton, ami még számomra eleinte azt jelentette, hogy próbálkoznak (Musique 2000 )...