KlasszikuShock: Agent Steel-Omega Conspiracy (1999)
Kicsit megkésve érkezünk a KlasszikuShock rovattal, de cserébe garantáljuk, hogy egy olyan zenekarról olvashattok itt, akikről szerintem a 90%-tok nem is hallott. Ez persze ez nem azért van, mert nem jó a zene amit játszanak, szimplán csak az az ok, hogy sosem tudtak olyan körökbe betörni, ami a 80-as,90-es évek zenei és üzleti vonulatában sikeres lett volna. Mai főfogásunk az amerikai Agent Steel zenekar, akik a korai speed metálos ...
Danzig – Skeletons (2015)
Év közben még arról értesültünk, hogy Danzig bátyónak idén jól bele kell húznia, ugyanis szeptember környékére ígérte a feldolgozásokkal telepakolt Skeletons lemezt, de szintén idénre tervezte az új nagylemezt is, amelynek már valóban itt lenne az ideje, végtére is a legutolsó Danzig soralbum, a Deth Red Saboath még 2010-ben jött ki. Nos, a főhősünk mára picit módosított a forgatókönyvön. Mivel az ezen cikkben taglalt Skeletons némi csúszás miatt csak...
Paradise Lost – Symphony for the Lost (2015)
Az év végéhez közeledve a leghatározottabban ki merem jelenteni, hogy számomra a Paradise Lost Plague Within lemeze az idei esztendő csúcsalkotása. Tökéletesebb csak akkor lenne, ha a deluxe verzión szereplő két bónuszdal (Fear of Silence, Never Look Away) is felkerült volna a hagyományos kiadásra. Mint azt már hónapok óta tudtuk, a banda a tavalyi bulgáriai fellépését rögzítette, melyre egészen pontosan a Plovdiv-ban található ősi római színházban került sor. A dupla cd+dvd...
KlasszikuShock: Desperado – Bloodied, But Unbowed (1988/1996)
David Daniel Snider vagy ahogy mindenki csak ismeri, Dee Snider 1988 januárjában döntött úgy, hogy végleg földbe állítja a Twisted Sister zenekart.Pedig nem is ő volt a banda alapítótagja, de az vitathatatlan, hogy a csapat szekere az ő 1976-os csatlakozásával indult be igazán. Persze még akkor is adódtak nehézségek, de a polgárpukkasztó, nagyszájú tinédzserbálvány nem adta fel a harcot, a Twisted Sister pedig az ő irányítása alatt a 80-as...
KlasszikuShock: Death – Human (1991)
2016-ban újabb turnéra indul a klasszikus Death dalokat játszó Death DTA formáció, méghozzá nem is akármilyen felállással: Steve DiGiorgio lesz a basszusgitáros (Death, Testament, Sadus), Gene Hoglan a dobos (Death, Testament, Dark Angel), Bobby Koelble a gitáros (Death - Symbolic album), Max Phelps pedig az énekes/gitáros (Exist, Cynic). A körút Chuck Schuldiner munkásságának állít emléket, megspékelve a Death mindenkori legkultikusabb dalaival. Szerencsére a 'European Thought Patterns' elnevezésű turnénak lesz...
KlasszikuShock: Mötley Crüe – Shout At The Devil (1983)
A Mötley Crüe fénykora egyértelműen a ’80-as évekre tehető. Nem is akármilyen fénykor volt ez! A ’80-as évek elején-közepén ez a négy srác testesítette meg az amerikai rock’n’rollt. Feltúrt hajak, arcfestés, pia, drogok, csajhegyek. A Mötley Crüe karriertörténete a rocktörténelem legmozgalmasabb, legérdekfeszítőbb, legbotrányosabb és legsokkolóbb sztorijainak egyike: valószínűleg Nikki Sixx, Vince Neil, Tommy Lee és Mick Mars érti a legkevésbé, hogyan lehetnek még életben azok után, amit a '80-as...
Road – Emberteremtő (2010, Hammer)
Előrebocsátom, hogy a Roadot a legreménytelibb magyar bandának tartom. Bár, lassan már kezdenek kinőni a reménység kategóriából. Nagyjából a 2008-as Aranylemez óta lehet kiforrott brigádnak tekinteni a Máté, Goya, Imi és Erik által alkotott négyest - azon az albumon már nagyrészt kialakult az igazi Road-hangzás. A csapatbemutatásra nem nagyon szeretnék kitérni, mert hát minek... Inkább megemlíteném, hogy Mátéékat a 2008-as Sziget óta ismerem személyesen is, autóinfósként engedtem őket...
Cradle of Filth – Hammer of the Witches (2015)
Ki gondolta volna a nagy black metal őrület környékén, hogy a Cradle of Filth jövőre fennállásának 25. évfordulóját ünnepelheti majd. Mocsok Dániel körül ugyan folyamatosan cserélődött a tagság, némiképp egy átjáróház látszatát keltve, de minden nehézség ellenére rendületlenül halad előre a zenekar, hol gyengébb, hol erősebb albumokat produkálva. Én személy szerint eléggé ellenszenvesnek érzem, ha egy zenekar folyton a korai lemezek érzésvilágát kommunikálja le a sajtóban a következő sorlemez...
Marilyn Manson – The High End Of Low (2009)
Marilyn Manson egy felpüffedt arcú, kiégett, szétcuccozott rocksztár, akiről valaha mindenkinek volt véleménye, ma viszont már csak vállvonogatás a jussa. Az új lemeze pedig azért jó, mert süt róla, hogy egy felpüffedt arcú, kiégett, szétcuccozott rocksztár csinálta, és nem a minősége,hanem a hangulata sugallja ezt.
Brian Hugh Warner, alias Marilyn Manson idén januárban volt 40 éves. Öregszik, amit nem visel túl jól. A 2007-es Eat Me, Drink Me felemás volt, úgy tűnt nagy hiba...
Sting in the Tail lemezkritika és Scorpinformációk
The Best Is Yet To Come... Rudolf Schenker, Klaus Meine, Matthias Jabs, James Kottak és Pawel Maciwoda a Scorpions tagjai beiktatást nyernek a Hollywood's RockWalk -ba 2010. április 6-án délután. A Scorpionst -- amely együttes eladott, több, mint 100 millió lemezt világszerte-- a rajongóik tisztelik meg, egy különleges ceremónia keretein belül a Guitar Center in Hollywood-ban. Ez a jelölés egy nagyon különleges alkalom a Scorpions számára: március 23-án...


















