Külföldi

Ismét gyászol a rockvilág! Az Iron Maiden korai időszakának legendás dobosa, az első három Maiden albumon szerepelt Clive Burr március 12-én éjjel elhunyt. A kiváló dobos halála előtt pár nappal, egész pontosan március 8-án töltötte be az 56. életévét. A ’80-as évek óta tudni lehetett róla, hogy szklerózis multiplex-ben szenvedett. Ez a betegség a tudomány jelen állása szerint nem gyógyítható, de Clive életvitelén sokat segített az az alapítvány, amit a...

A német Risk egy meglehetősen régi múltra visszatekintő zenekar. Az Észak-Rajna-Vesztfáliai Witten városában 1967-ben alakult, akkor még Faithful Breath néven futó és a kornak megfelelően pszichedelikus rock, progresszív rockot játszó csapat a Scorpions után a második olyan bandának mondható, akik Németországban a fémzene útján próbáltak sikereket elérni. Faithful Breath néven 1967 és 1986 között tevékenykedtek, ám első hivatalos nagylemezük, a Fading Beauty csak 1974-ben jelent meg, amit még 5...

Sötét hajnal, sátáni kacaj és az élet apró örömei Véletlenek márpedig nincsenek – állítják többen, nem merülök most vitába. Ha a böngészés kapcsán nézzük, akkor mindenképp igaz, hiszen ’kereső barátunk’ elemezve bennünket nagy eséllyel olyat dob elénk, amit keresünk. Meg minden egyéb kapcsolódót. Éppenséggel Dimmu Borgir lemez kapcsán kutattam, mikor felbukkant az Ov Hell neve. Kíváncsiság uraság ismét meggyőzött, találtam is lemezt (The Underworld Regime), melyről mint kiderült,...

A norvég rock színtér egyik legpatinásabb zenekara kétségkívül a Trondheim városában 1982-ben megalakult TNT. A  Ronni Le Tekrø gitárzseni vezette kvartett a ’80-as évek második felében előremutató dallamos hard rockjával szerte a világban óriási sikereket aratott. Az aranytorkú amerikai énekes, Tony Harnell közreműködésével készült TNT lemezek a skandináv melodikus metal valódi ékkövei, ám ezek közül is kiemelkedik az 1989-es Intuition, minden idők egyik legjobb melodikus metal anyaga. Persze nekik is...

Abban az esetben, ha Ausztráliából kellene megneveznünk egy zenekart ezer százalék, hogy fiatal-idős, rocker-nem rocker egyöntetűen az AC/DC-t említené meg. Nincs is ezzel baj, hiszen Angus-ék a világ legnagyobb rockbandájává nőtték ki magukat. Kútfejből, ha engem kérdeznétek, a kenguruk földjéről rajtuk kívül én is az INXS-t tudnám mondani, bár az már kicsit populárisabb vonal, na meg ugye a sosem öregedő, pláne nem csúnyuló Kylie Minogue ugrana be, na de...

A holland Within Temptation majd tizenöt éves pályafutása alatt a szimfonikus metal vonal élcsapata lett, mindössze négy albummal. Az utolsó, a The Heart Of Everything 2007-ben jött ki, azóta új sorlemezzel nem jelentkeztek. Mivel náluk a három-négy évenkénti lemezmegjelenés a standard, ebben semmi furcsa nincsen. Azóta kiadtak egy óriási koncert DVD-t (hidegrázósan gyönyörű minden pillanata), valamint egy akusztikus élő felvételt is, és ezek után hasaltak rá az ötös lemez...

A 2000-es évek elejétől gombamód szaporodtak az olyan zenekarok, ahol felbukkantak a szebbik nem jeles képviselői. Ez a gyors folyamat a szakmai kritikusokat arra késztette, hogy a női énekesekkel dolgozó bandákat külön zenei kasztba, úgynevezett female rock/metal-ba sorolják. Pedig nem volt ez mindig így. Emlékszem, hogy a ’80-as évek végén a különböző év végi „Ki volt az év énekesnője” szavazásokon rendesen törni kellett a kobakot, hogy minimum öt csajt...

Ha nem haragszol kedves olvasó most rögvest állást foglalok, miszerint  a HOL idei, immáron tízedik albuma kifejezetten jóra sikeredett. Mint szinte minden nagy bandát, őket is körülveszi az a tézis, miszerint van két – három etalon albumuk, amit megugrani nem fognak, talán soha nem is lesznek képesek rá. Jelen esetükben ezek a főművek a debüt, illetve Sahara voltak, aztán közmegegyezéses kedvenc még az őket ismerők részéről az újrakezdés után...

Nem megyek bele a dél-amerikai szappanoperákat is maga mögé parancsoló eseménysorozatba, ami a Slipknot háza táján történt az elmúlt néhány évben, de nem kerülhetem meg közelmúlt történéseit, amikor górcső alá veszem az idei év talán leginkább várt metal lemezét. Utoljára 2008-ban jelent meg lemez az eredetileg 9 tagú terrorbrigádtól, ezalatt két központi dalszerzőt is veszített a zenekar, egyet sajnos örökre. Ilyen hosszú szünetet megszokhattunk egy Guns 'n' Roses vagy...

Érdekes, ha egy zenekar szakít a hagyományokkal és más zenei vizekre evickél, a szaksajtó azonnal rájuk húzza a vizes lepedőt, emellett rajongók ezrei fordítanak nekik hátat. És itt most nem olyan változtatásokra gondolok, hogy két hanggal lejjebb hangolják a hangszereiket, hanem olyan jelentős eltérésekre, mint anno a Paradise Lost esetében, amikor a cső szigorú death/doom metalt felváltotta a Depeche Mode-szerű szintipop. Mi van mondjuk azokkal a zeneszerető emberekkel, akik...