Külföldi

Az Ajattara egy finn underground black metal banda, melynek frontemberi posztján az Amorphis énekes, Pasi Koskinen áll. Itt Ruoja néven tevékenykedik és gitározik is az ének mellett. Az 1996-ban létrehozott Ajattara zenéjének persze semmi köze az Amorphishoz. Ha valaki esetleg nem ismerné a zenekart, olyan bandákra gondoljon, mint a Legenda, az Alastis, esetleg a korai Samael, gyors tempónak tehát itt nyoma sincs. Lassú, középtempós dalok, némi szintivel és kissé...

Aki ismer, tudja, hogy a Machine Headdel kapcsolatban nem tudok nem elfogult lenni. Imádom a csapatot, szerintem nincs gyenge korongjuk, bár ezt a szakma nem így gondolja, a kritikusok csak a debüt Burn My Eyes-tól dobtak egyértelmű hátast, az utána következő The More Things Change már kevesebb elismerést kapott, a rap-metalos korszak által megbénított The Burning Red és Supercharger korongok pedig szinte dicsérő szóban sem részesültek. Az idő azonban...

A Lamb Of God neve már eleve garancia a minőségre - mondom ezt úgy, hogy sosem voltam megveszekedett rajongójuk, de amióta csak ismerem őket (2004, Ashes Of The Wake lemez, a nagykiadós bemutatkozásuk), nem adtak ki gyenge lemezt. Még Burn The Priestként kezdtek, aztán a 2000-ben megjelent New American Gospel volt az első, már az új néven kiadott anyag. Az ezt követő As The Palaces Burn óriási előrelépés a debüthöz képest, nem véletlenül csapott le...

Liv Kristine Espenæs Krull-t a világ a Theater Of Tragedy zenekar háttérénekeseként ismerhette meg a 90-es évek közepén, majd a zenekarral eltöltött 8 év után kitették onnan. 2004-ben alapította meg saját együttesét a Leave's Eye-t, ahol férjével együtt muzsikálnak. Liv az előbb említett két zenekarral készített lemezek mellett már kiadott két szólólemezt is, és 2010-ben látta elérkezettnek ara az időt, hogy a harmadikkal lepje meg a világot. „Elsődleges célom...

Több szempontból is különleges eset az Agnostic Front. A New York-i keresztapák ott voltak a legelső HC bandák között. Sőt, az is kijelenthető, ők a világ legrégebbi hardcore bandája, legalábbis a nagyobbak közül egész biztosan. 1982-ben (bár erről vélemény megoszlás van, többen 1980-at jelölnek meg indulásként de feltehetőleg  Roger Miret 1982-es csatlakozásától számítják a banda működését) alakult ugyanis a zenekar, így akárhogy is nézzük, a horda idestova már 20...

Amikor a 21. század elején egy teljesen ismeretlen dán rock zenész (Michael Poulsen) azzal állt elő, hogy ő és zenekara a Volbeat egy új stílust alapított, mindenki furán nézett rá. Az Elvis metal-ra keresztelt új jövevény hihetetlen gyorsan szedte áldozatait, hiszen a nagy Elvis rajongók (valljuk be azért, pár millióan vannak a Földön) csak a modernkori villanygitár hangzással kellett, hogy megbarátkozzanak és azzal, hogy ezen túl nem öreg...

Annyira szervesen illeszkedett az első lemezanyag Nikki Sixx kábítószer küzdelmeiről megírt Heroin naplók könyvéhez, a tökéletesen működő hitelességével, illetve az újdonság varázsával (nem utolsó sorban remek nótáival!), hogy igazán nehéz lett volna egy újabb adagnyi műremekkel überelni. Nem is tudott rám cáfolni a három srác, a This Is Gonna Hurt már nem hozta azt a varázslatot, azt a misztikus élményt, amit az első album dalai anno okoztak nekem. A...

A tekintetben, hogy mi számít zenei fejlődésnek, illetve egyszerű váltásnak, valószínűleg sohasem lesz konszenzus, kiváltképp ha egy olyan műfajról van szó, mint a black metal. A Satyricon, hasonlóan a többi vezető skandináv hordához, örökké napirenden tartja ezt a kérdést, maga mögé parancsolva az olyan, mára már bagatell vitákat, mint a szintetizátor vagy a női vokál létjogosultsága a  ”true” black metal zenékben. A Frost és Satyr által közel 25 éve...

Sötét hajnal, sátáni kacaj és az élet apró örömei Véletlenek márpedig nincsenek – állítják többen, nem merülök most vitába. Ha a böngészés kapcsán nézzük, akkor mindenképp igaz, hiszen ’kereső barátunk’ elemezve bennünket nagy eséllyel olyat dob elénk, amit keresünk. Meg minden egyéb kapcsolódót. Éppenséggel Dimmu Borgir lemez kapcsán kutattam, mikor felbukkant az Ov Hell neve. Kíváncsiság uraság ismét meggyőzött, találtam is lemezt (The Underworld Regime), melyről mint kiderült,...

Nincsen szerencséje a német Paradoxnak. A nyolcvanas évek végén tűntek fel két igen ígéretes lemezzel (Product Of Imagination - 1987, Heresy - 1989), és bár nagyon jó kritikákat kaptak mindkettőre, a kiadójuk bénázása miatt nem tudtak a német thrash-triász (Sodom, Destruction, Kreator) mellé kerülni, és fel is oszlottak. 2000-ben egy több mint remek visszatérő albumot követtek el (Collision Course), soraikban a Blind Guardianből, Rhapsody-ból ismert Holzwarth-tesókkal, akik viszont...