Több szempontból is különleges eset az Agnostic Front. A New York-i keresztapák ott voltak a legelső HC bandák között. Sőt, az is kijelenthető, ők a világ legrégebbi hardcore bandája, legalábbis a nagyobbak közül egész biztosan. 1982-ben (bár erről vélemény megoszlás van, többen 1980-at jelölnek meg indulásként de feltehetőleg Roger Miret 1982-es csatlakozásától számítják a banda működését) alakult ugyanis a zenekar, így akárhogy is nézzük, a horda idestova már 20 éve mozog a zenei életben. Persze, mint minden banda életében, náluk is voltak hullámvölgyek (elég csak megemlítenem a frontember Roger Miret börtönbe csukását a drogügyletei miatt) és bizony volt időszak (1992-1997 között), amikor Agnostic Front nélkül zajlott az élet. 1997-ben aztán visszatértek, azóta is rendületlenül tolják. A visszatérő, ’98-as Something’s Gotta Give rendben volt, a ’99-es Riot, Riot, Upstart még elment, a 2001-es Dead Yuppies a maga punkos hangzásával már ötlettelennek tűnt és nehogy azt higgyétek, hogy csak én láttam így: Miret is azt nyilatkozta később, hogy szíve szerint letagadná azt az albumot.
„Én sem vagyok vele elégedett, úgy érzem, hogy kilóg a lemezeink sorából. De akkor azok voltunk. Egy-egy album mindig egy adott pillanatban mutatja a bandát, és akkoriban nem voltuk jó passzban. A Dead Yuppies album zenéjét főként Jim Colletti dobos hozta. Nekem már akkoriban sem jött be, nem éreztem át a zenét, és a szövegek java sem tőlem származik. De nem tehetek senkinek sem szemrehányást, mert hagytam, hogy így legyen. Utólag viszont megfogadtam, hogy a jövőben végig ott leszek a dalok megszületésekor, és csakis olyan szövegek hagyhatják el a számat, amiket maximálisan el tudok fogadni.”
Ennek tükrében született meg a folytatás. Persze a banda nem mert egyből előrukkolni egy komplett albummal, ezért a holland Discipline társaságában hoztak ki egy közös split-albumot, ezzel megörökítve a közös turnéjukat. Tájfun-sebességű ritmus, nyers, már-már kiabálásszerű ének, egyszerű gitárriffek jellemzik a dalaikat. Ennek ellenére talán ők azok a hardcore vonalról, akiket még a metalos fazonok is csipáznak. Ezt talán azzal érték el, hogy több dalukban is előköszönnek a thrash metalra jellemző stílusjegyek. Több lemezükről is elmondható, hogy bizony szinte teljesen metalos a cucc. Ez a zenei kavalkád abszolút tudatos náluk, úgy, mint a nagyon komoly témákat érintő dalszövegeik is. Elsősorban a szövegeikre fektetik a hangsúlyt és ez nagyban elősegítette a sikereiket is.
