Külföldi

December 19-én hazánk adott otthont a Headbanger’s Ball Tour turnézáró koncertjének, így hétfőn Budapesten ért véget a 18 állomásos, nagysikerű koncertsorozat. A helyszín a Barba Negra Music Club volt, a fellépők pedig egy nem mindennapi kvartettet alkottak: ritkán látni ilyen változatos és színes metálzenei palettát felvonultató eseményt. Négy eltérő karakterű zenekart láthattunk a színpadon az este folyamán, akik mindannyian szűkebb stílusuk legnagyobbjai közé tartoznak, így az MTV zenecsatorna 1987-ben...

Ha van valami, amit mi Haterek gyűlölünk, akkor az a most tárgyalt banda állandó és indokolatlan hasonlítgatása a Behemoth és Vader zenekarokhoz. Először is, a Hate előbb alakult és kezdett el death metalt játszani, mint az Adam "Nergal" Darski vezette behemót horda. Másodszor pedig, nem lenne hülyeség azzal vádolni mondjuk az In Flames-t, hogy nyúlja az At the Gates-et? DE. Göteborg, mint a metal színtér egyik fellegvára, mára megkerülhetetlen...

Nem tehetek róla, évtizedek óta rajongok Mike Tramp hangjáért. Pedig nem egy Pavarotti a dán származású srác, de én sosem rajongtam „a csillagokat is leéneklem az égről” frontemberekért. Amióta meghallottam a White Lion 1987-es Pride lemezét, azóta legyen az Freak Of Nature vagy akár szólóban, rabja vagyok a nyávogós, olykor sírásra csukló hangjától. Na persze a White Lion nem csak róla szólt (még ha ő ezt így is gondolja),...

Nagy reményeim vannak 2015-re az előre várható lemezek miatt, főleg azért mert a 2014-es év jó, ha öt olyan lemezt produkált, amit biztosan hallgatni fogok a jövőben is. Az idei évet nem is indíthatnánk jobban, mint Svédország első számú fekete fém exportjával, a Marduk új lemezével a Frontschwein-nal. Az elsőként kiszivárogtatott felvételek jócskán megnövelték a lelkesedésemet, és nem is csalatkoztam. Az előző, Serpent Sermon című albumukat az általam amúgy sem piedesztálra...

Tisztelt Röffer Társadalom! Fogadjátok szeretettel új kritikámat, melyet egy zseniális amerikai progresszív bandáról írok nektek! Ez a banda nem más, mint a Shadow Gallery!Ha jól sejtem, nektek ez a név nem mondd semmit, pedig nem akárkikről van szó. A Shadow Gallery napjaink, illetve az elmúlt évtized egyik legjobb progresszív rock/metal zenekara. Furcsa egy banda ez, mert még sosem mutatták be koncerten mit tudnak, a lemezeket „zsigerből”, szinte könnyedén, „csak úgy” készítik...

Régóta szívesen látott vendég a lejátszómban az angol Aeon Zen tavalyi debütje. Hadd csapjak in medias res a lecsóba: a magam részéről egészen fantasztikusnak tartom. 2009 egyik legelőremutatóbb prog metal korongja tehát mostani alanyom. A metal világban mindig voltak multihangszeres zsenik, itt elég csak megemlítenem Devin Townsend, Quorthon (Bathory), Insahn (Emperor) vagy kedvenc polihisztorom, Dan Swanö (Edge Of Sanity, Nightingale) nevét. Ők szinte mind képesek voltak arra,...

Pár hete olvashattatok már tőlem egy kritikát a Dream Theater nem hivatalos albumelőzeteséről ( http://href.hu/x/8t4t - a linket rövidítettem, hogy ne három sort foglaljon el), és ott finoman fogalmazva sem pozitív véleményemnek adtam hangot. Valahogy nem vártam Dimmu Borgir hatásokat egyik kedvenc bandám zenei palettáján, noha kétségtelen, korábban is elég sok dologba belenyúltak már Portnoyék. A lemez hátralévő kétharmada azonban könnyebben utat talált a szívemhez, mint a black metalos...

Egy valamit magára kicsit is adó zenerajongó már a lemezkiadó nevéből is következtethet arra, hogy nagyjából milyen muzsikát tartalmazhat az adott hanghordozó. Én dallampártiként évek óta figyelemmel kísérem az olasz Frontiers tevékenységét, megannyi remek hard rock/AOR/melodic metal muzsika sorakozik gyűjteményemben a kiadó cégére alatt. Persze aztán Serafino Perugino és lelkes csapata a nagyobb célközösség érdekében ráfókuszált a progresszív muzsikákra is, ezzel pedig engem kilehet kergetni a világból, így óvatosabban...

A Seattle környékéről származó Metal Church első öt albuma remekmű! A két korai korong (Metal Church 1984, The Dark 1986), amelyeken még David Wayne énekelt, a US power metal stílus egyértelmű alapvetései, de az utód Mike Howe-val készült három korong is óriási. Ezeket véleményem szerint minden heavy/power fannak ismernie kellene. A Howe által felénekelt lemeztrió közül a középső volt a The Human Factor, a személyes kedvencem, ami ereje legteljében...

Az ifjú Token egyik nyári diákmunka alkalmával akarta földobni az unalmas munkát egy kis zenével. Saját diszkman-jén már mindent végighallgatott, amit hozott, így akkor kollégájától kapott kölcsön egy északi metálnak titulált zenei stílusú cd-t. Ez volt az a lemez, ami megnyitotta a metál kapuit Token előtt: Children of Bodom - Follow the Reaper. Köszönöm Tomi! Szóval a Bodom banda elég meghatározó mérföldkő az életemben, és épp ezért...