Külföldi

Gjoe-nak adott ígéretemet, miszerint főleg friss albumokra fogok koncentrálni, máris megszegném (bár már a MH-kritikámmal félig megtettem :) ), ugyanis miközben kutattam itthon, kezembe akadt a svéd Edge Of Sanity együttes Crimson című alkotása. Alkotásnak mondom, igen, mert semmi máshoz nem fogható, ami azelőtt (és talán azóta) melodikus death metal berkekben fogant. Egy megkérdőjelezhetetlen alapmű ez, a műfaj alapvetése, amit még a melodic death-császároknak tartott In Flames-nek sem sikerült überelniük...

2112 – egy évszám, ahol ugyan még nem tartunk, de nincs az a halandó rockzene rajongó, aki ne vágná rá elsőre, ez bizony a progresszív rock műfaj egyik legmeghatározóbb mesterművének a címe, nevezetesen a kanadai Rush 1976. április elsején kiadott nagylemezének a címe. A lemez központi témáját képviselő, hét tételből álló 20 perces dalmonstrum egyértelműen a zenekar történetének egyik legtökéletesebb s talán legismertebb momentuma is egyben. Az örökérvényű sztori...

Annihilator – Alice In Hell, Exodus – Fabulous Disaster, Overkill – The Years Of Decay, Sepultura – Beneath The Remains, Sodom – Agent Orange, Kreator – Extreme Aggression. Szerintem minden thrasher kiegyezne azzal, ha egy lakatlan szigetre csak ezt a hat lemezt vihetné magával. Vérbeli thrash-alapvetések, ráadásul a másik közös pont, hogy mind 1989-ben született meg. A felsoroltak közül én a Kreator lemezét választottam. Mivel Kieron kollégám az Endorama...

Arról már korábban írtam, hogy az idei Megadeth lemez bizony messze a várakozásaimon felül teljesített. Dave Mustaine-ék az új felállással igencsak telibe találták a klasszikus időszak rajongóinak ízlését, és a Youthanasia óta nem látott mesterművel rukkoltak elő. Nem gondoltam volna, hogy idén lesz még a zenei piacon olyan thrash metál alkotás, ami felveheti a versenyt a Dystopiával. Pedig lett, és nem csak, hogy felvette a versenyt, de talán meg...

A svéd zenei irányzatok mindig is elütöttek a többi skandináv országokra jellemző stílustól. Míg mondjuk a finn bandák többségére a melankólia (egyik kivétel a legendás Hanoi Rocks), a norvég zenekarok tucatjaira pedig a sötét atmoszférikus black metal vagy a vikingek korszakát megidéző muzsikák a jellemzőek, addig a svéd csapatok zöme az életvidám hard rock vagy akár a Los Angeles-i hajbandákat megszégyenítő slease/glam muzsikára esküszik (Vains Of Jenna, Crazy Lixx,...

Harminc éves lett egy olyan lemez melynek sikerességét, illetve elsősorban műfaji hatását senki nem kérdőjelezheti meg. Harminc éves lett egy olyan album ami felrakta a Type O Negative-ot a mainstream térképre, underground hatása azonban sokkal nagyobb maradt mindig is annál, mintsem, hogy a zenekart igazán a legnagyobbak közé lökje. Harminc éves lett a Bloody Kisses, a lemez ami alapvetés mindenkinek aki valamilyen szinten is kötődik a gothic világhoz, ugyanakkor...

Ki lehet ez a fickó? Őszintén megmondom nem ugrott be elsőre, hogy a svájci Crystal Ball énekeséről van szó. A tengerentúlon bizonyára sokkal előbb emlegetik a hasonló nevű baseball játékost, de Svájcban és talán az öreg kontinensen is, mindenképpen Mark Sweeney neve a Crystal Ball-al egyenlő. Három lemezt készített Mark a zenekarral, több mint 500 koncertet adott és olyan nevek előtt játszott, mint a PRETTY MAIDS, DOKKEN, DORO, U.D.O.,...

Érdekes, ha egy zenekar szakít a hagyományokkal és más zenei vizekre evickél, a szaksajtó azonnal rájuk húzza a vizes lepedőt, emellett rajongók ezrei fordítanak nekik hátat. És itt most nem olyan változtatásokra gondolok, hogy két hanggal lejjebb hangolják a hangszereiket, hanem olyan jelentős eltérésekre, mint anno a Paradise Lost esetében, amikor a cső szigorú death/doom metalt felváltotta a Depeche Mode-szerű szintipop. Mi van mondjuk azokkal a zeneszerető emberekkel, akik...

Elképzelhető, hogy jelen írásommal néhány embernél kicsapom a biztosítékot, de vállalom a következményeket. Rádiósmúltamból, na és az ott szerzett tapasztalatokból tudom, hogy amíg világ a világ, egy rockrádióban a magyar rocker inkább kér mondjuk egy Pokolgép, Ossian, Lord, Edda stb. dalt, mint mondjuk egy Freshfabrik vagy egy Strong Deformity szerzeményt. Nyilván az elsőként felsorolt csapatok nagyobb múltnak örvendenek, mint az utóbbiak, én mégis úgy érzem, a magyar rockrajongóknál valahogy...

Amikor kedvenc zenei műfajunkat a nemzetközi palettán elemezzük, talán egyetlen zenész/rajongó sem sértődik meg azon, ha kijelentem, hogy világszínvonalon a Csihar Attila vezette Tormentor érte el a legtöbbet. Kis túlzással azt is mondhatnám, az ő hatásukra kezdtek el gombamód szaporodni a norvég black hordák. Az 1985-ben alakult Tormentor elsőként Közép-Európa legjobb black/thrash bandájává küzdötte  fel magát, majd 1988-ban kiadott Anno Domini című kazettájuk a világot is meghódította. Külön pikantéria,...