A Lamb Of God neve már eleve garancia a minőségre – mondom ezt úgy, hogy sosem voltam megveszekedett rajongójuk, de amióta csak ismerem őket (2004, Ashes Of The Wake lemez, a nagykiadós bemutatkozásuk), nem adtak ki gyenge lemezt. Még Burn The Priestként kezdtek, aztán a 2000-ben megjelent New American Gospel volt az első, már az új néven kiadott anyag. Az ezt követő As The Palaces Burn óriási előrelépés a debüthöz képest, nem véletlenül csapott le rájuk egy multikiadó, a Sony szárnyai alá tartozó Epic. A 2006-os Sacrament, de még inkább a három évvel későbbi Wrath az adott év csúcsteljesítményei közé tartozott a groove-os brutalizátoroktól, hogy aztán az idén tavasszal kijött friss anyag, a Resolution nem csak hogy illeszkedjen a sorba, de merőben más arcait is láttatni engedje a richmondi srácoknak – megmaradt a keménység, de a muzsika még dallamosabb, változatosabb lett.
Az, hogy a Lamb Of God tizennegyedik éve változatlan felállásban van jelen, mutatja, mennyire egyfelé húzzák a banda szekerét így öten. Az utolsó tagcsere ’98-ban történt, akkor szállt be a dobos Chris Adler tesója, Will Adler gitározni. Chris, John Campbellbőgős, Mark Morton gitáros és Randy Blythe énekes már azelőtt is zenekari tagnak mondhatta magát. Az akkoriban death, thrash, HC/punk és grindcore hatásokat felmutató muzsikát nyomató Lamb Of Godot egyébként a jobb híján az Amerikai Heavy Metal Új Hullámának nevezett színtér egyik élcsapataként jellemezték az évezred elején, melybe olyan bandák tartoztak még rajtuk kívül, mint a Shadows Fall, vagy a Killswitch Engage.
Nagyjából a Wrath-től számítva mondhatja magát abszolút húzónévnek, headlinernek a csapat, játsszanak bárhol, bármilyen fesztiválon, főbandaként számolnak velük, megérdemelten. Holott korábban nem volt mindig így, nyilván – a Palaces-turnén pl. többek között a Slayernek is nyitottak, akiket egyik legfőbb hatásukként tartanak számon, és joggal lehetnek büszkék a más bandákkal szemben abszolút intoleráns Slayer-publikum meggyőzésére. Arayáék a továbbiakban is szívesen vitték őket, de játszottak a Metallica előtt is, a brutálisan hosszú, majdnem két éves Wrath-turnét követően pedig stúdióba vonultak, hogy rögzítsék a Resolutiont.
Amely rögtön meglepetéssel indít, ugyanis személy szerint abszolút nem gondoltam volna, hogy nyitásként egy ekkora doom-témát karcolnak bele az arcomba… A riffelés ólomsúlyú, a dal elején és végén Randy üvöltései a fejed leszakítják, Chris Adler pedig talán még életében nem dobolt ennyire lassan – ennek ellenére a nóta mocskos jól áll nekik. Nem tart sokáig ez a belassulás, egy bajnok Adler-lepörgetéssel ugyanis egy vérbeli LoG-nóta bontakozik ki a Desolation képében. Visszatér a tőlük megszokott tempó, erre aztán propellerként lehet pörgetni a sérót, az együttüvöltős refrénnek köszönhetően pedig garantáltan koncertkedvenc lesz a trackből.
A Ghost Walking is egy meglepő megoldással indít, a nyitóriffet ugyanis nem torzítva hallod először, hanem akusztikusan – sosem gitároztam még, de azt hallottam a nálam okosabbaktól, hogy egy riff akkor számít jónak, ha nem csak torzítva, hanem “dugatlanul” is megszólal, ezzel pedig itt nincsen gond. Ez lett a felvezető kislemez is egyébként. (Ja megvan, Geddy Lee nyilatkozta egyszer a fentit…)
A meglepetések azonban még nem érnek véget itt – a The Number Six refrénjében, ha nagyon figyelsz, hallhatsz tiszta éneklést Randytől, persze üvöltéshegyek alá temetve, de mégis ott van, és óriási! Játsszák is a dalt koncerteken, és a youtube-os felvételek alapján Randy-nek még szüksége van egy énektanár segítségére, hogy koncerteken is olyan minőségben szólaljon meg a téma, mint a lemezen. A Barbarosa címet kapott átkötő után érkező Invictus refréntémájára pedig, aki nem indul be, az divatmetalos, és halál vár rá, hehe! A dal szólója egyébiránt enyhén Slayer-ízű, de mintha korábban említettem volna, hogy Kerry Kingék mintegy példaképül szolgáltak a tagok előtt, így ez a főhajtás igazán belefér.
Az Insurrection pedig elhozza azt, ami a Number Sixben még csak utalásként volt jelen; Randy Blythe ugyanis tisztán énekli az első verzét, mindenféle trükközés nélkül – bár először azt hittem, vendéget hívtak ehhez a részhez, de mivel erre sehol sem találtam utalást, valószínűleg ez egy újabb LOG-újítás. Amúgy egy igazi esszencia, dallamos harmóniákkal a refrénben. Fogósak és jók az elkövetkező dalok is (különösen a Terminally Unique), de amitől igazán csattan az áll a padlón, az a záró King Me. Aki azt állította volna két-három éve, hogy valaha vonósokat fog hallani egy Lamb Of God lemezen, szerintem simán bezárták volna, mert legalább annyira képtelenségnek tűnt, mint most az a kijelentés, hogy a Bon Jovi a következő lemezén átmegy goa/grind-ba. Mert erre a megoldásra Adleréktől valahogy senki sem számított… És mégis, Josh Wilbur producernek köszönhetően egy új oldalukat tudták megmutatni a dalban, melyhez vendégénekesnőt is hívtak Amanda Munton személyében, hogy vokállal támogassa meg a refréneket. Ez az a dal, amit hallani kell, még akkor is, ha amúgy nem szereted a LOG-ot, bár semmiképpen sem jellemzi őket, vagy tán éppen azért, mert egy zseniális szerzemény, zseniális megoldásokkal!
Igazán nem tudom, a King Me katarzisa után mi érdemlegeset tudok még mondani, valószínűleg semmit. A borító is gyönyörű lett, és a hangzásba sem igazán lehet belekötni – Mortonék már rutinos zenészek, és Josh Wilbur sem zöldfülű producer. Nyáron jönnek át Európába fesztiválozni, van pozsonyi dátum is, játszanak a NovaRockon, amúgy meg körbelőnek minket, mert magyar dátum egyelőre nincs… Esküszöm, ha sikerülne az amúgy sem gyenge felhozatalba még őket is besűríteni a FEZEN-en, hat lóval sem lehetne itthon fogni! Csak az a nagy kár, hogy a King Me-t nem játsszák a samplerek miatt, de ha már láttál/hallottál tőlük koncertkiadványt, tudhatod, hogy élőben mindig hengerelnek.
Értékelés:9/10
Traklist:
Straight For The Sun
Desolation
Ghost Walking
Guilty
The Undertow
The Number Six
Barbarosa
Invictus
Cheated
Insurrection
Terminally Unique
To The End
Visitation
King Me
A CIKK A CARBONMUSICBLOG OLDALÁN JELENT MEG: http://carbonmusicblog.blogspot.com/2012/04/lamb-of-god-resolution-2012-epic.html?spref=fb&fb_source=message
